000584 |
Previous | 1 of 16 | Next |
|
small (250x250 max)
medium (500x500 max)
Large
Extra Large
large ( > 500x500)
Full Resolution
|
This page
All
|
fssr mW'CARÍAMJFl V l a: i i S— Stnuifí- - Xíj' ü tw íáíSi MlÍ$R&5tt IÍB3n& íááG# "§ :&vtf & ÜSSk #H #TO H rá ifi fa! Wii'Ví fH'-'i- v' - t VlTi'í -- ! j fófó ö WÉl - t - -'- IÁ: -- yv JL w % ' Mi J IHa % Wm l '?-- "? a'-- '?'u "-:- - c 4531- - Vol 38 49 XXXVIII évfolyam 49 szám 1985 december 21 szombat Ara: 75 cent A zöld fáról a hal-vány gyertyafényben úgy csüngött 'alá nvimt miszti-kus ajándék A narancs meztelenjsárgán vigyorgott a szaloncukrok színes ru-hában őrizték mesterséges ízeiket a csillagszerükön szikrázott a foszfor csak a dió volt természetes csont-héjba zárt igaz egész amit az emberi kéz bearanyo-zott Nem volt szabad hoz-zányúlni őriztük évről-évr- e és csak azon az estén vettük elő Már gyermek kezekkel utána kapkodtam s hogy eszemre ébredtem fül akar-tam törni a héjat hogy mi van belül — Ma hálás vagyok azoknak 'akik nem engedté'k akik nem enged-ték ak'k beszélni és gon-dolatra tanítottak s úgy őrizték a felbonthatatlan titkckal mint évről-évr- e az arannyal bevont diót Ma 'amikor oly gyor-san élünk mindez messzi múltnak számít De nem is hiányzik hiszen minden energiánkat arra összpon-tosítjuk hogy a világban fejkínálkozó anyag érlékzá-rai- t feltörve magunknak biztosítsunk minél nagyobb részt Csak így 'karácsony tá-ján jajdul fel bennünk íi fájdalmas felismerés hogy feltörték az aranydiót Ilyenkor érezzük csak hogy kifosztották a csontzár alatt rejtett titokzatosat és arany-piros hulladékokkal a fel-tört burkok ürességével van lele a város Lépteink alatt szinte reccsen a kövezet porlik a csonthéj és így megyünk bollról-boltr- a li-hegve józanul de sokszor részegen az Ünnep felé Feltörtük a diót és a hej alatt nem várlak cso-dák Maga a valóság nyílt meg mely elöl eddig cl-zá- n a burok és megszaba-dított a titokzatostól I la könnyebb nem is de min-den egyszerűbb leli egy-szerűbb és kézzelfoghatóbb Nem kell magyarázkodnunk többé a szeretet törvénye a- - !i CSEPELVI RUDOLF: ARANYDIÓ előtt hiszen nem is tör-vény többé csak áruházi tárgy amit részletre is megvehetünk Vágyaink és terveink elférnek egy bank-számla ívén céljainkat pe-dig szabatos kézzel rajzol-juk meg egész a halálig Akinek szerteágazó problé-maköre volt mely vissza-gyüriizó- tl a múltba akinek esküi voltak és kötelékek fűzlék vérhez és röghöz HmHhNHÍ szinte felszabadult meri megszűkült a feladatkör és nem maradt más mint él-ni — jól nagyon jól élni Feltűrtük a diót és be-iének javát már kiéltük Elfogyasztottuk felemész-tettük idegrendszerünk szervcink autóink es tele-vízióink könnyebben működ-tek belóle De nnmesak az olajos tartalomtól gyarapod-tunk de sokkal inkább az-zal hogy megszűnt a gát-lás megszűntek az elvonó erők melyekkel megbilin-cselt a vágy 'a hit a kép-zelet és felszabadulva kö-tetlenül teli tüdővel állhat-tunk a monoton léptekkel futók közé Nincs probléma nincs útkeresés még cak azt sem kérdezzük már hogy hova hitünk és így karácsonykor amikor a Titokzatos Küldőt! ünnepével újra érkezik mi-kor a bollok bezárnak a gépek megállnak és a meg-maradt pénzt sóhajtva át-számoljuk mikor egy né-hány órás csend marad a nyárbarohanás előtt a hi-ányérzetnek oly döbbene-tes ereje telepszik ránk hogy szinte fojtogat Üzöt- - Ion járunk az esti szobában szidjuk a meleget hogy megöli a hangulatot átren-dezzük az ajándékokat — Pistike vonatját kicsit előbbre hadd örüljön a gyerek — es akkor ébre-dünk rá hogy a fáról az "gesz ünnepből hiányzik a titokzatosan fénylő miszti-kus aranydió De akkor már kesö A b'ilh'k bezárlak Az ember lázasan sorolja lel magában barátait akiktől talán es rse'leg telefonál is de a dróton kérésziül nem értik meg egymást Ki segi'liet? Ki tölthe-ti be ezt a szent ctet hogy aá tegye ami volt ami simunkra volt egyszer? Sokan talán mosolvognak az a - V A Magyar Elet szerkesztősége kiadóhivatala és nyomdai személyzete: Boldog karácsonyi ünnepeket kíván MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK! !St2igtgrsieigtgisisicig!e'scrsiS'S'ss!sse'G'S!c€is'fi'sc£'se'c5'S'í'i'S'í:€í'-c:s'sssíie'S!cs'£!S'cisfs!s- í A A karácsony este igazi dísze fényessége (Európában mar a 17 szazadtol ) a feldíszített fenyő A karácsonyfa az osi pogány germán szokások es a bethlehemi játékok ötvözódésóbol jött létre A ger-mánok ugyanis 'a teli napforduló idején (december 21-é- n) ha az nem volt akkor fenyogallyakkal díszítettek ott-honaikat Azután (többnyire egy domb tetején vagy erdei tisztásén) összegyülekeztek s ott szertartások közepette ket fadarabot addig dörzsöltek amíg azok parázslani kezdtek A parázsból a Nap tisz-teletére tüzet gyújtottak s a tűzbe rendszerint almát diót mogo-ró- t vagy gombaszemeket doboltak Ezután tüzes kerekeket gurítot-tak le a domboldalon vagy fcnyofácskákal égetlek el az erdei tisztáson A A karácsonyfa a fenyő feldíszítésének es kivilieilásanak sokia ennek az ősi napfordulói ünnepnek a részbeni felújítása volt Mk-ívs- zt a karácsonyfa tulajdonképpen a betlehemi jiteknk ludáshiia A betlehemjárás szereplői ugyanis a Mcgval'o szült toluv beveze-tőül mindig eljátszották Adam es fiva bűnbeesésének törtenetet s ehhez a betlehemben a tudás fáját is lelt'htotlak N'tmelorsauhan erre a célra az akkor bőségesen reiuHkeesrc nllo telin is zöld luc- - és jegenyefenyót használtak amc' külsejevei iiki'áal a szo-bába hozta a természet üzenetét is A tudás fáját jelképező fenyőre A egyszerü titkos válaszon mert tudják a rítust amely hontalanságunkból születelt Tudja hogy sohasem késő Nincs üzletzárás nincs tá-volság idő: a mifajta arany-dióknak anyaga nincs már Mert a hontalan ka-rácsonyesteknek valami kü-lönös ajándéka van Mint a tékozló fiúknak nekünk van hova hazatérni Visz-szamen- ni karácsonyok hosz- - szú során az utolsó arany-dióig melyért ha kinyúl a gondolat a jelen csillogó fe-nyőjére akaszthatja át Mi nemcsak az itt" vagyunk egyben az ott" is abc! anyáink es szeretteink őrzik meg a csonlburokba zárt kincseket Igaz hogy visszafelé minden lépés végtelen fáj í dalom A gyertyafényes szobákba lépve meglátni az arcok'at ahogy az otthon melege átjárja a testet és az árnyékos sarkokból ki-lépnek halottaink és az élők közé ülnek Együtt va-gyunk mint csonlburkában a gyümölcs és a feltöretlen szeretet az el nem anyago-síto- tt hit és az Isten titkaiba zárt harmonikus béke arany-diói ragyognak a fán Igaz hogy minden lépés fájdalom igaz hogy köny-nyese- k a percek míg jár az emlékezés de az Újszülött mosollyal jött a világra és a fájdalomra mert a szere-tet hozta el Ne félj hát lépj be mosollyal közéjük nyit-va áll idő és kapuk: vár-nak Akik egész éven át té-kozoltuk magunkat üle'lő karokkal fogadnak vissza a verség és a föld szereteté-vel Különben csak úgy ten-ged-leng- ed ál az estét és másnap talán imár nem is emlékszel másra mini a vacsorára és hogy meg kell ragasztanod a játék hevé-ben eltöri babát Aki el-jött a világ szeretetét hoz-ta magává! és akik szere-tik egymásl Benne kell egyesüljenek És boldog az akire vár-nak --ezen -- az estén ha tes-tével nem is lehet jelen Jelenjelek meg a sze-retetben és bennetek meg-jelennek ők is fis az idegen erdők fe-nyőt új cin úgy csillan fel az aranydió mintha anyánk akasztotta volna rá az utolsó pillanatban imielőtt még megszólalt a csengő hirdetve az ajándékhozó Jé-zus érkezését WASS ALBERT: Karácsonyi legenda Fenn n hegyekben már aludt a világ Málé megállt a hóbahalkult erdő fenyői között Levette föveget Kehesben voltak az Úrral Karácsony napja van —kez-dett alkuba — egyetlen fiad születése napja Neked is örömünnep Juttas be'öle Uram hacsak egy cseppet is — Kinek a javát keresed Máté? — hozta a szél a végtelenből — A népemért csdeklek Hogyan merném zaklatni másként felséges színed mennybéli nyugtát? — Ismerheted az égi rendelést Szenvedés az igazak tisztulása — a szel elállt egy villanásra — Megfáradtál követni a magyarok útját? — Nem fáradtam én meg — csillant csalókán Máté szeme — De én székely vagyok — Talán a székely más mint a unagyar? — Hogy volna más! — szabadkozott Málé riadtan — Izzcig-csonljái- g 'magyar Csak több egy kicsivel — Igazságodra leltél Máté — korholta az Ur szelí-den — Ezért egy kicsivel több a szenvedéstok is !€'SlC'í'€í'e'íí€'g'€l£'€'S'í4!£'€X'5:'C-C'€'-í-'-G'€'ClC'í't'£'C€'£'4í€'CS'CS'S'í£-etC'SílS!J'í:- e €€S'CiS'Siet4'gssigl£t55fsi5ig!C!glei£!5lewi£if l€lCtgt£ieiei€!S!C'St€l'C?í:t£lS'€e:e' karácsonyfa története fagyöngy-gallyakk- al tudásfája is'sis'siciítsisKsieieeíigisteisistetgisigieistgicisigieisisisígisígigicigigícisig tekeri papirlanc a csábító kígyót jelképezte Almákat azért függesz-tenek föl rá hogy hű legyen a bibliában leírt édeni almafához A betlehemjárás a városiasodás miatt egyre inkább a falvakba szorult ezért a varosokban a családok maguk állították betlehemet majd végül csak a tudás fája vagyis a karácsonyfa maradt meg rajta az aranyozott alma később az aranyozott színes üveggüm-lö- k emlékeztetnek a germánok tüzére A csemegének szánt édes-ségek és különféle díszes csillogó színes papírok az arany- - és az eziislszallagok szálak ma már nem is sejtetik hog'y bennük is a paradicsomi bunre csábító kígyója testesül meg A magyar karácsonyfa Hozzánk i karácsonyfának a szokása csak az lR20-a-s években jutott cl Az első karácsonyfák a főúri körökben itűntek' föl mint min-de- ii új divat akkoriban Egyes feljegyzések szerint az első kará-csonylat 1824-be- n a magyarországi kisdedóvás megteremtője a po-zsnn- yi születésű gróf Brunswick Teréz állította Magyarországon Más forraM)k isznnl ugy tudjak hogy az első magyar karácsonyfát 1829-I- ) 'ii egy szászországi miniszter leánya báró Podmaniczky Frigyes édesanyja díszítette töl Ez a szokás lassan terjedt nálunk Petőfi Sándor például meg hírét sem hallotta Az irodalomban is először csak IRGti-ba- n Jókai Mór Koldus fia című karácsonyi témájú elbeszé-lésében jeleni meg Azóta viszont annál többen írtak verset elbe-széléseket meséket a karácsonyi ünnepekről kSzent-MikIós- sy Ferenc JÉZUS SZÜLETESE ÍVJ A BBAN AZ IDŐBEN Augusztus császár rendeletet adott ki hogy M J$ számlálják össze az egész földkerekséget Az első népszámlálás j íj Quiriniusznak Szíria helytartójának idejében történt Elment mindenki M Y$ a saját városáBa hogy följegyeztesse magát y jw József Dávid házából és nemzetségéből származott Elment tehát M I# Galilea Názáret nevű városából Dávid városába a júdeai Betlehembe ÍV sí hogy följegyeztesse magát Máriával feleségével együtt aki áldott álla- - M $1 pótban volt Miközben ott tartózkodtak elérkezett Mária szülésének xk $n napja Megszülte első szülött fiát pólyába takarta és jászolba fektette M JrU mert nem kaptak helyet a szálláson $} fá Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka 2 őrizték a nyájukat Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az or Úr dicsősége beragyogta őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek TO ? nektek és az egész népnek: Ma született az üdvözítő Dávid városában j? vt u umj ii U4 ll i--& u cit jfjif('(crt líiiílllUK yuiyutsa IHKUllu {Xi jászolba fektetve iV Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt Dicséretet !$ ? énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön i} i joaiiaratu emDereKneK Szent Lukacs evangéliumából up TAMÁSI ÁRON: szabadtüzhelyen a bethlehemi ma-- jorban hajladozik a tüz 'ananyláng-j-a Csordapásztorok melegednek a tűz-nél melynek a fénye átvilágít az időn és emlékezni serkent engamet is Tizenhárom éves voltam s vezére a zsenge pásztoroknak Ezek a zsenge pász-torok mind korombéli fiúk voltak aki-ket gondosan megválogatva vettünk fel a 'nyájba 'Amikor a kör bezárult kiosz-tottuk a szerepeket Elsőnek vezért vá-lasztottunk aki majdan karácsony este a belső beköszöntöt is mondani fogja mindama leányos házaknál 'ahova beha-tolunk Aztán választottunk külső bekö-szöntöt 'aki az ajtón kívül fog szólani és hát meg is küzd azzal a másik nyáj-ja- l 'amelyiket ott találnánk esetleg a háznál Utána kijelöltük a tűzmestert aki vezényli az üdvözlő puffantásokat majd megválasztottuk az énekvivői és a imókamestert nemkülönben (a nagy-mondót aki mindenkit le fog torkollni szükség esetén még lódítva is éktelenül S 'aztán tanulni kezdtünk Így készültünk a szent hadjáratra a karácsonyi kántálásra s-várt-uk a na-pot és tele lélekkel az estét amikor aranyfénnycl felragyog a betlehemi csillag S végre a föld örömet kiáltott az égre és az cg örömet kiáltott a földre arácsony este lett Az áradó öröm- - ben úgy ringott a völgyben a falu mint ia békesség tava S a tóban egybe-gyűlt a tizenkét zsenge pásztor mint ti-zenkét aranyhal Elindultunk kövér örömmel s miközben úsztunk a patyolat estében felzengett színinkből az ének Szállott az ének és zengedezve hirdette hogy a betlehemi hirmadár a mi fa-lunkba is hullatott egy tollút Hullatott egy tollút a kicsi nép ismeretlen falujá-ba s öröm nyugodott azon ami hullt és piros megemlékezés a szegények felöl Így énekeltünk s haladtunk lassan a falu között a fehér holdvilágban s miközben haladtunk imitt és íimott is felzengett az örömnóta s úgy világított valahány ének az éjszakában mint a pásztortűz lobogása Megálltunk egy ház előtt mely első volt a tervezetben Lá-zár gazda lakott a házban s volt neki egy lánya is aki két bimbót a rózsabo-korról már leszakított Hát azon a kapun örömhír énekszóval bátran bevonultunk s még fent az ereszben is az ajtó előtt énekeltünk egyet Amikor ezt sikercsen elfújtuk hagyniuk módosan egy kevés csendet majd felcsendüli a külső bekö-szöntő hangja mondván a megkívánt harsány hangon: Örülj és örvendezz nemes házigazda: Kigyúlt a világnak Betlehem csillagja Örülj és örvendezz kedves háznak ncpo Hogy ide vezérelt a csillagnak fénye A csillag fénye szerencsés rendbe merült Vagyis bent a szobában nem volt egy másik nyáj amelyik belülről valami elmés kérdéssel rögtön megtá-madott volna így aztán csak Lázár gaz MMa"'-sg'rV:- r 'ffiftfa 1 ss! Karácsonyi pásztorocskál da szólt ki nekünk ünnepélyesen mond-ván: Jónál jobb hírt hoztok haljuk valahányan: Gyertek azért beljebb akármilyen bátran a szó végére meg is nyitotta ne-- - künk az ajtót s mi pedig egyenes cárnasorb'an mint a vadlibácskák be-vonultunk iaz ünnepi szobába Nekem mint belső beköszöntőnek la sor fejénél kellett állanom s állottam is mily szí-vesen! Katonás léptekkel előrevezettem a sort úgyannyira hogy a sor végi pász-torocs- ka az ajtón belül még helyet ve-hessen Akkor megvártam hogy a léniát ha valami hiba lenne benne gyorsan ki-igazítsák s majd egy negyed fordulattal egyszerre és valahányan frontot vettünk pattanva a ház gazdája felé ki a fele-ségével és a leányocskával ott állott vá-rakozva az asztal mellett S iabban a percben amint a csizmácskáink szára megcsattant a fordulatban jobb kézzel és egyetlen villanó mozdulattal levettük fe-jünkről a kucsmát és én pedig hangza-tosan megszólaltam mondván: Ahol a Nap felkél ama tájról jöttünk Hírmondás kedviért nagy utakat tettünk Mert szólott egy csillag éppen felkelőben Hogy gyorsan induljunk éjféli időben Származásunk felöl sem hagyunk kétségben Vagyis bajtvan nőttünk s tartós szegénységben S kik a juhnyáj után vénen vánszorognak Fiai vagyunk mi csordapásztoroknak De hát ez voltunkat az Ur nem tekinté Hanem angyalával nékünk megjelenté Hogy földre lejöve világ megváltója Kinek a mi nyájunk igaz szószólója Ámen S erre az Ámen"-r- c de abban a pillantásban puskaporos pisztolyával a lábszára mellett a pádimentum felé oly nagyot puffantott a tűzmester hogy a lámpában a láng és a pironkodó kislány megriadt egyaránt Mi pedig harsanva mondtuk a lövésre: — Szent jó estét kívánunk! Ezzel aztán a szertartás madara el is A sor megbomlott mosoly-ra derültek a szemek és örömre az arcok Szíves szóval a gazda is biztatni kezdett minket hogy vegyük közre az asztalt s üljünk le Megköszüngettük a szíves szót s mint nagyra becsült „férfiak" ki-- ki a megillető helyre le is ült A kis-lány pedig mint nyíló háziasszony kol-bászt hozott az asztalra s egy cserép-fazékban töltött káposztát A kolbász még cserszegett a forró zsírban s ro-tyogott majdnem a káposzta is Szokás szerint s hogy az étek is csillapodjék meg valamicskét a gazda szilvapálinkát töltött s a kisded Jézusra köszöntötte aki cppen akkor nagyon fázódott a bar-mok között Aztán enni kezdtünk
Object Description
Rating | |
Title | Magyar Elet, December 21, 1985 |
Language | hu |
Subject | Hungary -- Newspapers; Newspapers -- Hungary; Hungarian Canadians Newspapers |
Date | 1985-12-21 |
Type | application/pdf |
Format | text |
Rights | Licenced under section 77(1) of the Copyright Act. For detailed information visit: http://www.connectingcanadians.org/en/content/copyright |
Identifier | Magyad3000769 |
Description
Title | 000584 |
Rights | Licenced under section 77(1) of the Copyright Act. For detailed information visit: http://www.connectingcanadians.org/en/content/copyright |
OCR text | fssr mW'CARÍAMJFl V l a: i i S— Stnuifí- - Xíj' ü tw íáíSi MlÍ$R&5tt IÍB3n& íááG# "§ :&vtf & ÜSSk #H #TO H rá ifi fa! Wii'Ví fH'-'i- v' - t VlTi'í -- ! j fófó ö WÉl - t - -'- IÁ: -- yv JL w % ' Mi J IHa % Wm l '?-- "? a'-- '?'u "-:- - c 4531- - Vol 38 49 XXXVIII évfolyam 49 szám 1985 december 21 szombat Ara: 75 cent A zöld fáról a hal-vány gyertyafényben úgy csüngött 'alá nvimt miszti-kus ajándék A narancs meztelenjsárgán vigyorgott a szaloncukrok színes ru-hában őrizték mesterséges ízeiket a csillagszerükön szikrázott a foszfor csak a dió volt természetes csont-héjba zárt igaz egész amit az emberi kéz bearanyo-zott Nem volt szabad hoz-zányúlni őriztük évről-évr- e és csak azon az estén vettük elő Már gyermek kezekkel utána kapkodtam s hogy eszemre ébredtem fül akar-tam törni a héjat hogy mi van belül — Ma hálás vagyok azoknak 'akik nem engedté'k akik nem enged-ték ak'k beszélni és gon-dolatra tanítottak s úgy őrizték a felbonthatatlan titkckal mint évről-évr- e az arannyal bevont diót Ma 'amikor oly gyor-san élünk mindez messzi múltnak számít De nem is hiányzik hiszen minden energiánkat arra összpon-tosítjuk hogy a világban fejkínálkozó anyag érlékzá-rai- t feltörve magunknak biztosítsunk minél nagyobb részt Csak így 'karácsony tá-ján jajdul fel bennünk íi fájdalmas felismerés hogy feltörték az aranydiót Ilyenkor érezzük csak hogy kifosztották a csontzár alatt rejtett titokzatosat és arany-piros hulladékokkal a fel-tört burkok ürességével van lele a város Lépteink alatt szinte reccsen a kövezet porlik a csonthéj és így megyünk bollról-boltr- a li-hegve józanul de sokszor részegen az Ünnep felé Feltörtük a diót és a hej alatt nem várlak cso-dák Maga a valóság nyílt meg mely elöl eddig cl-zá- n a burok és megszaba-dított a titokzatostól I la könnyebb nem is de min-den egyszerűbb leli egy-szerűbb és kézzelfoghatóbb Nem kell magyarázkodnunk többé a szeretet törvénye a- - !i CSEPELVI RUDOLF: ARANYDIÓ előtt hiszen nem is tör-vény többé csak áruházi tárgy amit részletre is megvehetünk Vágyaink és terveink elférnek egy bank-számla ívén céljainkat pe-dig szabatos kézzel rajzol-juk meg egész a halálig Akinek szerteágazó problé-maköre volt mely vissza-gyüriizó- tl a múltba akinek esküi voltak és kötelékek fűzlék vérhez és röghöz HmHhNHÍ szinte felszabadult meri megszűkült a feladatkör és nem maradt más mint él-ni — jól nagyon jól élni Feltűrtük a diót és be-iének javát már kiéltük Elfogyasztottuk felemész-tettük idegrendszerünk szervcink autóink es tele-vízióink könnyebben működ-tek belóle De nnmesak az olajos tartalomtól gyarapod-tunk de sokkal inkább az-zal hogy megszűnt a gát-lás megszűntek az elvonó erők melyekkel megbilin-cselt a vágy 'a hit a kép-zelet és felszabadulva kö-tetlenül teli tüdővel állhat-tunk a monoton léptekkel futók közé Nincs probléma nincs útkeresés még cak azt sem kérdezzük már hogy hova hitünk és így karácsonykor amikor a Titokzatos Küldőt! ünnepével újra érkezik mi-kor a bollok bezárnak a gépek megállnak és a meg-maradt pénzt sóhajtva át-számoljuk mikor egy né-hány órás csend marad a nyárbarohanás előtt a hi-ányérzetnek oly döbbene-tes ereje telepszik ránk hogy szinte fojtogat Üzöt- - Ion járunk az esti szobában szidjuk a meleget hogy megöli a hangulatot átren-dezzük az ajándékokat — Pistike vonatját kicsit előbbre hadd örüljön a gyerek — es akkor ébre-dünk rá hogy a fáról az "gesz ünnepből hiányzik a titokzatosan fénylő miszti-kus aranydió De akkor már kesö A b'ilh'k bezárlak Az ember lázasan sorolja lel magában barátait akiktől talán es rse'leg telefonál is de a dróton kérésziül nem értik meg egymást Ki segi'liet? Ki tölthe-ti be ezt a szent ctet hogy aá tegye ami volt ami simunkra volt egyszer? Sokan talán mosolvognak az a - V A Magyar Elet szerkesztősége kiadóhivatala és nyomdai személyzete: Boldog karácsonyi ünnepeket kíván MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK! !St2igtgrsieigtgisisicig!e'scrsiS'S'ss!sse'G'S!c€is'fi'sc£'se'c5'S'í'i'S'í:€í'-c:s'sssíie'S!cs'£!S'cisfs!s- í A A karácsony este igazi dísze fényessége (Európában mar a 17 szazadtol ) a feldíszített fenyő A karácsonyfa az osi pogány germán szokások es a bethlehemi játékok ötvözódésóbol jött létre A ger-mánok ugyanis 'a teli napforduló idején (december 21-é- n) ha az nem volt akkor fenyogallyakkal díszítettek ott-honaikat Azután (többnyire egy domb tetején vagy erdei tisztásén) összegyülekeztek s ott szertartások közepette ket fadarabot addig dörzsöltek amíg azok parázslani kezdtek A parázsból a Nap tisz-teletére tüzet gyújtottak s a tűzbe rendszerint almát diót mogo-ró- t vagy gombaszemeket doboltak Ezután tüzes kerekeket gurítot-tak le a domboldalon vagy fcnyofácskákal égetlek el az erdei tisztáson A A karácsonyfa a fenyő feldíszítésének es kivilieilásanak sokia ennek az ősi napfordulói ünnepnek a részbeni felújítása volt Mk-ívs- zt a karácsonyfa tulajdonképpen a betlehemi jiteknk ludáshiia A betlehemjárás szereplői ugyanis a Mcgval'o szült toluv beveze-tőül mindig eljátszották Adam es fiva bűnbeesésének törtenetet s ehhez a betlehemben a tudás fáját is lelt'htotlak N'tmelorsauhan erre a célra az akkor bőségesen reiuHkeesrc nllo telin is zöld luc- - és jegenyefenyót használtak amc' külsejevei iiki'áal a szo-bába hozta a természet üzenetét is A tudás fáját jelképező fenyőre A egyszerü titkos válaszon mert tudják a rítust amely hontalanságunkból születelt Tudja hogy sohasem késő Nincs üzletzárás nincs tá-volság idő: a mifajta arany-dióknak anyaga nincs már Mert a hontalan ka-rácsonyesteknek valami kü-lönös ajándéka van Mint a tékozló fiúknak nekünk van hova hazatérni Visz-szamen- ni karácsonyok hosz- - szú során az utolsó arany-dióig melyért ha kinyúl a gondolat a jelen csillogó fe-nyőjére akaszthatja át Mi nemcsak az itt" vagyunk egyben az ott" is abc! anyáink es szeretteink őrzik meg a csonlburokba zárt kincseket Igaz hogy visszafelé minden lépés végtelen fáj í dalom A gyertyafényes szobákba lépve meglátni az arcok'at ahogy az otthon melege átjárja a testet és az árnyékos sarkokból ki-lépnek halottaink és az élők közé ülnek Együtt va-gyunk mint csonlburkában a gyümölcs és a feltöretlen szeretet az el nem anyago-síto- tt hit és az Isten titkaiba zárt harmonikus béke arany-diói ragyognak a fán Igaz hogy minden lépés fájdalom igaz hogy köny-nyese- k a percek míg jár az emlékezés de az Újszülött mosollyal jött a világra és a fájdalomra mert a szere-tet hozta el Ne félj hát lépj be mosollyal közéjük nyit-va áll idő és kapuk: vár-nak Akik egész éven át té-kozoltuk magunkat üle'lő karokkal fogadnak vissza a verség és a föld szereteté-vel Különben csak úgy ten-ged-leng- ed ál az estét és másnap talán imár nem is emlékszel másra mini a vacsorára és hogy meg kell ragasztanod a játék hevé-ben eltöri babát Aki el-jött a világ szeretetét hoz-ta magává! és akik szere-tik egymásl Benne kell egyesüljenek És boldog az akire vár-nak --ezen -- az estén ha tes-tével nem is lehet jelen Jelenjelek meg a sze-retetben és bennetek meg-jelennek ők is fis az idegen erdők fe-nyőt új cin úgy csillan fel az aranydió mintha anyánk akasztotta volna rá az utolsó pillanatban imielőtt még megszólalt a csengő hirdetve az ajándékhozó Jé-zus érkezését WASS ALBERT: Karácsonyi legenda Fenn n hegyekben már aludt a világ Málé megállt a hóbahalkult erdő fenyői között Levette föveget Kehesben voltak az Úrral Karácsony napja van —kez-dett alkuba — egyetlen fiad születése napja Neked is örömünnep Juttas be'öle Uram hacsak egy cseppet is — Kinek a javát keresed Máté? — hozta a szél a végtelenből — A népemért csdeklek Hogyan merném zaklatni másként felséges színed mennybéli nyugtát? — Ismerheted az égi rendelést Szenvedés az igazak tisztulása — a szel elállt egy villanásra — Megfáradtál követni a magyarok útját? — Nem fáradtam én meg — csillant csalókán Máté szeme — De én székely vagyok — Talán a székely más mint a unagyar? — Hogy volna más! — szabadkozott Málé riadtan — Izzcig-csonljái- g 'magyar Csak több egy kicsivel — Igazságodra leltél Máté — korholta az Ur szelí-den — Ezért egy kicsivel több a szenvedéstok is !€'SlC'í'€í'e'íí€'g'€l£'€'S'í4!£'€X'5:'C-C'€'-í-'-G'€'ClC'í't'£'C€'£'4í€'CS'CS'S'í£-etC'SílS!J'í:- e €€S'CiS'Siet4'gssigl£t55fsi5ig!C!glei£!5lewi£if l€lCtgt£ieiei€!S!C'St€l'C?í:t£lS'€e:e' karácsonyfa története fagyöngy-gallyakk- al tudásfája is'sis'siciítsisKsieieeíigisteisistetgisigieistgicisigieisisisígisígigicigigícisig tekeri papirlanc a csábító kígyót jelképezte Almákat azért függesz-tenek föl rá hogy hű legyen a bibliában leírt édeni almafához A betlehemjárás a városiasodás miatt egyre inkább a falvakba szorult ezért a varosokban a családok maguk állították betlehemet majd végül csak a tudás fája vagyis a karácsonyfa maradt meg rajta az aranyozott alma később az aranyozott színes üveggüm-lö- k emlékeztetnek a germánok tüzére A csemegének szánt édes-ségek és különféle díszes csillogó színes papírok az arany- - és az eziislszallagok szálak ma már nem is sejtetik hog'y bennük is a paradicsomi bunre csábító kígyója testesül meg A magyar karácsonyfa Hozzánk i karácsonyfának a szokása csak az lR20-a-s években jutott cl Az első karácsonyfák a főúri körökben itűntek' föl mint min-de- ii új divat akkoriban Egyes feljegyzések szerint az első kará-csonylat 1824-be- n a magyarországi kisdedóvás megteremtője a po-zsnn- yi születésű gróf Brunswick Teréz állította Magyarországon Más forraM)k isznnl ugy tudjak hogy az első magyar karácsonyfát 1829-I- ) 'ii egy szászországi miniszter leánya báró Podmaniczky Frigyes édesanyja díszítette töl Ez a szokás lassan terjedt nálunk Petőfi Sándor például meg hírét sem hallotta Az irodalomban is először csak IRGti-ba- n Jókai Mór Koldus fia című karácsonyi témájú elbeszé-lésében jeleni meg Azóta viszont annál többen írtak verset elbe-széléseket meséket a karácsonyi ünnepekről kSzent-MikIós- sy Ferenc JÉZUS SZÜLETESE ÍVJ A BBAN AZ IDŐBEN Augusztus császár rendeletet adott ki hogy M J$ számlálják össze az egész földkerekséget Az első népszámlálás j íj Quiriniusznak Szíria helytartójának idejében történt Elment mindenki M Y$ a saját városáBa hogy följegyeztesse magát y jw József Dávid házából és nemzetségéből származott Elment tehát M I# Galilea Názáret nevű városából Dávid városába a júdeai Betlehembe ÍV sí hogy följegyeztesse magát Máriával feleségével együtt aki áldott álla- - M $1 pótban volt Miközben ott tartózkodtak elérkezett Mária szülésének xk $n napja Megszülte első szülött fiát pólyába takarta és jászolba fektette M JrU mert nem kaptak helyet a szálláson $} fá Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka 2 őrizték a nyájukat Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az or Úr dicsősége beragyogta őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek TO ? nektek és az egész népnek: Ma született az üdvözítő Dávid városában j? vt u umj ii U4 ll i--& u cit jfjif('(crt líiiílllUK yuiyutsa IHKUllu {Xi jászolba fektetve iV Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt Dicséretet !$ ? énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön i} i joaiiaratu emDereKneK Szent Lukacs evangéliumából up TAMÁSI ÁRON: szabadtüzhelyen a bethlehemi ma-- jorban hajladozik a tüz 'ananyláng-j-a Csordapásztorok melegednek a tűz-nél melynek a fénye átvilágít az időn és emlékezni serkent engamet is Tizenhárom éves voltam s vezére a zsenge pásztoroknak Ezek a zsenge pász-torok mind korombéli fiúk voltak aki-ket gondosan megválogatva vettünk fel a 'nyájba 'Amikor a kör bezárult kiosz-tottuk a szerepeket Elsőnek vezért vá-lasztottunk aki majdan karácsony este a belső beköszöntöt is mondani fogja mindama leányos házaknál 'ahova beha-tolunk Aztán választottunk külső bekö-szöntöt 'aki az ajtón kívül fog szólani és hát meg is küzd azzal a másik nyáj-ja- l 'amelyiket ott találnánk esetleg a háznál Utána kijelöltük a tűzmestert aki vezényli az üdvözlő puffantásokat majd megválasztottuk az énekvivői és a imókamestert nemkülönben (a nagy-mondót aki mindenkit le fog torkollni szükség esetén még lódítva is éktelenül S 'aztán tanulni kezdtünk Így készültünk a szent hadjáratra a karácsonyi kántálásra s-várt-uk a na-pot és tele lélekkel az estét amikor aranyfénnycl felragyog a betlehemi csillag S végre a föld örömet kiáltott az égre és az cg örömet kiáltott a földre arácsony este lett Az áradó öröm- - ben úgy ringott a völgyben a falu mint ia békesség tava S a tóban egybe-gyűlt a tizenkét zsenge pásztor mint ti-zenkét aranyhal Elindultunk kövér örömmel s miközben úsztunk a patyolat estében felzengett színinkből az ének Szállott az ének és zengedezve hirdette hogy a betlehemi hirmadár a mi fa-lunkba is hullatott egy tollút Hullatott egy tollút a kicsi nép ismeretlen falujá-ba s öröm nyugodott azon ami hullt és piros megemlékezés a szegények felöl Így énekeltünk s haladtunk lassan a falu között a fehér holdvilágban s miközben haladtunk imitt és íimott is felzengett az örömnóta s úgy világított valahány ének az éjszakában mint a pásztortűz lobogása Megálltunk egy ház előtt mely első volt a tervezetben Lá-zár gazda lakott a házban s volt neki egy lánya is aki két bimbót a rózsabo-korról már leszakított Hát azon a kapun örömhír énekszóval bátran bevonultunk s még fent az ereszben is az ajtó előtt énekeltünk egyet Amikor ezt sikercsen elfújtuk hagyniuk módosan egy kevés csendet majd felcsendüli a külső bekö-szöntő hangja mondván a megkívánt harsány hangon: Örülj és örvendezz nemes házigazda: Kigyúlt a világnak Betlehem csillagja Örülj és örvendezz kedves háznak ncpo Hogy ide vezérelt a csillagnak fénye A csillag fénye szerencsés rendbe merült Vagyis bent a szobában nem volt egy másik nyáj amelyik belülről valami elmés kérdéssel rögtön megtá-madott volna így aztán csak Lázár gaz MMa"'-sg'rV:- r 'ffiftfa 1 ss! Karácsonyi pásztorocskál da szólt ki nekünk ünnepélyesen mond-ván: Jónál jobb hírt hoztok haljuk valahányan: Gyertek azért beljebb akármilyen bátran a szó végére meg is nyitotta ne-- - künk az ajtót s mi pedig egyenes cárnasorb'an mint a vadlibácskák be-vonultunk iaz ünnepi szobába Nekem mint belső beköszöntőnek la sor fejénél kellett állanom s állottam is mily szí-vesen! Katonás léptekkel előrevezettem a sort úgyannyira hogy a sor végi pász-torocs- ka az ajtón belül még helyet ve-hessen Akkor megvártam hogy a léniát ha valami hiba lenne benne gyorsan ki-igazítsák s majd egy negyed fordulattal egyszerre és valahányan frontot vettünk pattanva a ház gazdája felé ki a fele-ségével és a leányocskával ott állott vá-rakozva az asztal mellett S iabban a percben amint a csizmácskáink szára megcsattant a fordulatban jobb kézzel és egyetlen villanó mozdulattal levettük fe-jünkről a kucsmát és én pedig hangza-tosan megszólaltam mondván: Ahol a Nap felkél ama tájról jöttünk Hírmondás kedviért nagy utakat tettünk Mert szólott egy csillag éppen felkelőben Hogy gyorsan induljunk éjféli időben Származásunk felöl sem hagyunk kétségben Vagyis bajtvan nőttünk s tartós szegénységben S kik a juhnyáj után vénen vánszorognak Fiai vagyunk mi csordapásztoroknak De hát ez voltunkat az Ur nem tekinté Hanem angyalával nékünk megjelenté Hogy földre lejöve világ megváltója Kinek a mi nyájunk igaz szószólója Ámen S erre az Ámen"-r- c de abban a pillantásban puskaporos pisztolyával a lábszára mellett a pádimentum felé oly nagyot puffantott a tűzmester hogy a lámpában a láng és a pironkodó kislány megriadt egyaránt Mi pedig harsanva mondtuk a lövésre: — Szent jó estét kívánunk! Ezzel aztán a szertartás madara el is A sor megbomlott mosoly-ra derültek a szemek és örömre az arcok Szíves szóval a gazda is biztatni kezdett minket hogy vegyük közre az asztalt s üljünk le Megköszüngettük a szíves szót s mint nagyra becsült „férfiak" ki-- ki a megillető helyre le is ült A kis-lány pedig mint nyíló háziasszony kol-bászt hozott az asztalra s egy cserép-fazékban töltött káposztát A kolbász még cserszegett a forró zsírban s ro-tyogott majdnem a káposzta is Szokás szerint s hogy az étek is csillapodjék meg valamicskét a gazda szilvapálinkát töltött s a kisded Jézusra köszöntötte aki cppen akkor nagyon fázódott a bar-mok között Aztán enni kezdtünk |
Tags
Comments
Post a Comment for 000584