Kanadai Magyarsag, June 06, 1964

              HL'
P' ti
K7
1
J
' -- k "íf j 5 ji- -'i w ™' v " j " i " ' w jí -- ? v-víjíi'awrJ'if4s-íííiEí
- t Mm TK
i
HL "--
Tr TOftí --jSfí™ --w ím„ ue~'OTriwxtv-!rruAixvvÍtTv- larivixü-"- ! l Jj
raw Magyar hírességek
Itáliában
Most azokról fogok Írni
akik művészetükkel irodalmi
vagy más kulturális tevékeny-ségükkel
öregbítik magyar
jóhírünket a világban s-ak-ik
nemrégiben erre jártak sze-repeltek
vagy épp tanyát
ütöttek megtelepedtek Itáliá-ban
illetve Rómában
Nénwth Aurélia
Hölgyeké az elsőség és ép-pen
ezért az első aki toll-hegyre
kerül A tehetséges
szobrásznö a fiatal nemze-dékhez
tartozik Budapesten
él ahol különben Kísfaludi
Stróbl Zsigmond és Laborc
Ferenc tanítványa volt A ta-valyi
évet itt töltötte Rómá-ban
ahol tökéletesítette tu-dását
Az Örök Város kivá
lóan megfelelt a célnek mert
Németh Aurélia — egyház-művész
Szobrai templomokat
díszítenek Két embernagysá-gú
alkotása az egri székes-egyházbaji
több más szobra
a győri Szent Teréz karmeli-ta
templomban a pécsi szé-kesegyházban
meg a pécsi
püspöki palotában látható
De Németországba is elju-tottak
Németh Aurélia művei
"Magyarországi Szent Erzsébet
a főalakja annak a csoporto-zatna- k
amely az eutingeni
modern templomot ékesíti
Nemrégiben pedig itt Rómá-ban
állított ki és pedig főleg
ama műveit amelyek itt ké-szültek
római tanulmányide-j- c
alatt és amelyek — amint
azt ő maga mondotta — ma-gukon
viselik az örök Város
inspiráló erejét
Ezek" közé kell sorolni a VI
Pál pápa megkoronázását
megörökítő domborművet és
még vagy 9 vallásos tárgyú
szobrot és reliefet Vagy 11
ún „laikus" vagyis világi té-májú
szobrot is bemutatott az
"II Camino" nevű kiállítási
teremben amelyet nagyszá-mú
közönség keresett fel
Magyar szempontból talán
az volt a kiállítás sajátos íze
hogy ez az egyházművészettel
foglalkozó szobrásznö' Ma-gyarországról
jött és Rómá-ban
állított ki és hogy a kiál-lítási
teremben akarva nem
akarva találkozott egymással
a két világ Az itt élő magyar
egyházi személyek magyar
és nem magyar katolikusok
meg a mai Magyarország hi-vatalos
képviselői ahol még
rendelésre
friss és Dano
M TOJMIUmil-- M
mindig az ateista kommunis-ta
rendszer bitorolja a hatal-mat
A főbbek persze tudták
egymásról hogy ki kicsoda
dehát úgy tettek mintha nem
tudnák Mintha nem látnák
egymást És lehet hogy so-kan
nem is látták
Németh Auréliának egyéb-ként
szép sikere volt és a je-les
szobrásznö ma már azok
közé tartozik akinek híre-nev- e
átlépte Magyarország ha-tárait
Miklós
Amikor megjelent a minap
a televízió képernyőjén gor-donkájávaP-ez
a nyurga kis-sé
sulamozgású minden-kinek
az az érzése támadt
hogy csodagyermeket fog hal-lani
Úgyis volt Perényi
Torinóban lépett szimfo-nikus
koncert keretében mint
szólista az olasz televízió ze-nekarával
amelyet Carlo Zec-c-hi
vezényelt valóban csodá-sat
nyújtott A műsoron An-ton- in
Dvorak gordonkára és
zenekarra írott háromtételes
hangversenye szerepelt A
fiatal magyar gordonkamű-vész
óriási sikert aratott és
hozzáértők szerint alighanem
a világ egyik
csellistája lesz belőle
Megható volt amikor az
őszfej ü Zecchi karmester
gratulált szűnni nem akaró
tapsviharban apai sőt talán
nagyapai elismeréssel a buda
pesti ügyetlen mozgású kis
fiús de nagy gordonkamű-vésznek
Doráti Antal
a világszerte ismert karmes-ter
aki eddig többnyire Ame-rikában
élt úgy látszik Rómá-ban
szándékszik végleg lete-lepedni
Már vett is magának
egy öröklakást az örök
de egyelőre még röp-köd
a világ különböző tájai
felelt és vezényel különböző
zenekarokat Legutóbb Ja-pánban
járt és e pillanatban
amikor e sorokat írjuk
ugyancsak nincs idehaza
Plakátok hirdették a mi-nap
hogy
Milloss Aurél
rendezte a római operában
Albán Berg „Wozzeck" című
zenedrámáját amelyet külön-ben
sokan az
csúcsának tartanak Milloss
Művészi összeállításban csokrok vázák virágtálak
és kosarak
FLORI'S FLORIST
142 BALDWIN STREET Telefon: 368-412- 7
Trópusi zöldnövények íutózöldek
és állandó friss virágok rendkívüli olcsó árakon
Koszorúk
művirágból
Vá-rosban
Rendelést házhoz
szállítunk
ügyvéd és közjegyző irodáját
1964 1-é-vel
a
686 Main Street East
Mamuton
aá áthelyezte
Az új telefonszám:
544-43-
33
Perényi
fiú
aki
fel
május
Ontario
es
az Ontario--i Ügyvédi Kamara rendes tagjai
ügyvédi és közjegyzői irodája
263 COLLEGE STREET TORONTO 2B ONTARIO
TELEFON: 922-611- 1 922-611- 2 322-61-13
JLSfaj'J':?i'jSVT''Jj'lTUlgfvi1MiW-'ni-ajiinu-iii- i Toronto legrégibb és legnagyobb gáz- - és olajüzlete Kazánok kazánok kazánok!
Nagy árleszállítással!
LEGALACSONYABB FELTETEL: 3V4% —
10 ÉVIG TERJEDHETŐ RÉSZLETEK
A legismertebb fűtőberendezések teljes választéka
beszereléssel szavatolva biztosítva — ameddig
tartanak
OLAJ — GAZ — SZÉN — VILLANY
IIU 5-353-3 Éjjel-napp- al HU W513
NATIONAL HEATING GO LTD
Telefonáljon most vagy nézze meg bemutató
termeinket
2041 AVENÜE ROAD TORONTO ONTARIO
MfcHI!ltWW5WAllUjnaBJUl !
I
legnagyobb
opera-irodalo- m
ssssEsanaj
Aurél valaha a budapesti
operaház koreográfusa volt
Irt egy balettet is amit saját-maga
rendezett és aztán las-san
rátért a rendezői szakra
Ha valakire úgy Millossra
ráillik a költő mondása: „mű-vész
hazája széles nagyvilág"
A magyar származású Milloss
neve holt itt hol ott hol Ró-mában
hol Bécsben jelenik
meg falragaszokon és a sajtó-ban
hol Európa valamelyik
más metropolisában hol Dél-Amerikáb- an
tűnik fel mint
valami vándorló csillag
A római Wozzeck-bemutató-na- k
amely január 9-é- n ment
végbe az itteni operában
volt még egy magyar vonat-kozása
A zenedráma színpadi
képeit ugyanis Pekáry Ist-ván
Budapesten élő festőmű-vész
készítette aki azonban
nem tudott kijönni a bemuta
tóra Ettől eltekintve mind-két
magyarnak mind külföl-dinek
mind a hazainak mun-káját
szép elismerésben ré-szesítette
a római kritika
Derülátók ebben holmi jel
képet vélnek felfedezni a
„nagy megbékélés" jegyében
Ettől azonban egyelőre még
messze vagyunk Majdnem
olyan mersze mint Makó Je-ruzsálemtől
Fóthy Ernő
A WARWCKSHIRE gróf
ságot valaba „Anglia szivé"-ne- k
nevezték a középpontjá
ban is van körülbelül ez a
„megye" a szigetországnak
Londontól körülbelül három
óra autójárásra A táj sze-líd
lankás dúsnővényzetű a
mező talán sehol sem olyan
zöld mint itt s a fákat élet-koruk
szerint tisztelik A
Warwick-kastél- y is régi fa-lai
alatt egy kis folyó kanya-rog
el Stratford irányába: az
Avon A városka előtt kőhíd
íveli át Ez is a középkorból
való Talán éppen ezen ment
át 1585 táján egy William
Shakespeare nevű 21 éves fia-talember
hogy Londonban
szerencsét próbáljon Asz- -
szonyt és 3 gyereket hagyott
odahaza Amikor visszatért
hogy életének utolsó éveit
békében töltse ismerte nevét
az akkori világ „Anglia szí-ve"
nem is doboghatna mél-tóbb
helyen mint itt hol
legnagyobb fia született és
[meghalt
Ötvenkét év telt el a szüle-tés
és a halál pillanatai kö
zött s ebből huszonhárom
örökre maradandó Harminc-hét
drámát írt e valamivel
több mint két évtized alatt
melyeket azóta is játszanak
a világ összes színpadán Ö
írta? Évszázadok óta folyik
a találgatás Goethe nem hit-te
el és Shelley meg Mark
Twain is kételkedett Talán
a sírja felfedné a titkot ott
Wass Albert:
(Harminckilencedik folytatás)
Aztán becsukódott mögötte újra az ajtó
Az iratokat összeszedte és betette a táská-jába
Még kényelmesen elérjük a vonatot
gondolta reggel Marseilleban vagyunk es-te
Madridban Az asszony még mindig
ott állt halálos sápadtsággal az arcán és
fogta a szék támláját A halvány lámpa-fény
még szürkébbé tette az arcát
Ekkor megmozdult mellelte az a gyűlölt
ember és mondott valamit a maga gorom-ba
diákos modorában Pohrisch nem is
hallgatott oda „Nem vagyok kíváncsi a
stílusára Lubovszki úr" szólt rá nagyon
fölülről és nagyon kimérten mint ahogy
egy alkalmatlan cseléddel beszél az em-ber
Akkor fölállt és állával intett az asz-szonyn- ak
kurta parancsoló mozdulattal
„Gyere Éva" Egy lépést is tett még és ab-ban
a pillanatban újra meglátta Poseidont
a rettenetes tengeri istent Vadság és erő
volt abban a mozdulatban ahogy elállta az
útját s a tekintetében halál Látta maga
előtt a rettenetes ellenséget látta meglen-dülni
az öklöt és még egy ijedt mozdulattal
megpróbálta eltakarni az arcát előle De
aztán egy szörnyűséges ütés érte és elsöté-tült
előtte a világ
Mikor magához tért a padlón feküdt és
a bajuszos vendéglős föléje hajolva vakar-ta
a fejét Arca rettenetesen fájt Kezével
odanyúlt és érezte hogy ujjai nyirkosak
lettek Vér! — gondolta felnyílaló ijedt-séggel
— vér! Talán meghalok! Érezte
hogy a vendéglős a hóna alá nyúl és föl-emeli
Széket toltak alája Aztán ott ült
előre lógó nehéz fejjel és a kezeire meredt
Valóban véresek voltak Valahonnan nagy
sötét vércsöppek csöpögtek alá a cipőjére
A szájából és az orrából csöpögött a vér
A vendéglős elkezdett fölszedni valamit a
földről és látta hogy tányércserepek vol-tak
amiket fölszedett Lassan jutott eszé-be
hogy mi történt Körülnézett Éva ott
állt még mindig és kimeredő szemekkel
nézte őt
Minden erejét összeszedte és fölállt
Zsebkendőjét az arcához szorította Éva
még mindig nem mozdult csak bámult reá
elszörnyedve némán „Nem lenne jobb le-feküdni
most Monsieur V hallotta a
vendéglős hangját és megérezte benne a
kárörömet „Menni kelT mondta gyorsan
„a vonat !" Néhány lépést tett Éva felé
a zsebkendőt erősen az arcához szorítva
„Indulj" szólt rá gorombán és meglökte
„előttem hogy lássalak Az állomáshoz
Mozogj" Az asszony egy kétségbeesett moz-dulattal
fölemelte a kezeit mintha véde-kezni
akarna vagy ütni Pohrisch önkén-telenül
hátra kapta a fejét és rásziszegett
az asszonyra gyűlölködj vadul: „Vagy
juttassam börtönbe a szüléidet?" Éva rá-meredt
és rettenetesen sápadt volt Aztán
lehajtotta a fejét halkan felzokogott és
megindult az ajtó felé Szó nélkül ment
egyszer se nézett hátra így jutottak ki az
állomásig Éppen akícor futott be a vonat
is
Mftor Marseiftebe megérkeztek egyene-sen
orvoshoz ment Az arca iszonyúan
megdagadt és fájt „Allkapocstörés" mond-ta
az orvos és megkérdezte: „Gépkocsibal-eset-r
„Igen" hazudta „Legjobb lesz azon-nal
kórházba menni"
Három hétig kellett kezeltesse magát a
marseHei kórházban amíg az állkapcsa
heíjEejöít ésJ-luáö- jaá iogakat is berak
Az "avoni hattyú" városaiban
a Szentháromság-templo- m
(pontosan: „The Collegiate
Church of the Holy Trinity")
kriptájában a nehéz kő alatt
melyet ezekben a napokban
virágerdő takar még a fel-iratot
is beborítja Shakes-peare
négysoros versét
ameiyoen aiKot mond arra
aki őt nyughelyén háborgat-ni
merészelné Lángész volt
vagy csaló? Alighanem Ber-nar- d
-- Shaw-nak volt igaza
aki a maga módján rég el-döntötte
a vitát: Shakespeare
müveit egy William Shakes-peare
néven író lángész al-kotta
SZÜLŐHÁZÁBA hosszú so
rokban zarándokolnak a tu-risták
megvan a bölcső is
mely valaha a kesztyűkészítő
mester fiát ringatta aszta-lok
székek szekrény — min-den
a helyén csak éppen
nem tudni hogy mindez nem
kegyes csalás-e- ? A feliratok
sem állítják határozottan
„Ilyen lehetett" a szoba és a
ház — amelyet már néhány
szor átalakítottak a századok
folyamán — Shakespeare szü-letésének
idején Hiszen még
a napot sem tudják pontosan
megállapítani amikor a vilá
got meglátta Csak a keresz-telés
napjáról van bizonyság
a plébánia fennmaradt regisz-terében
Ennek alapján ápri
S3
ták A spanyolországi út elmaradt: a német
érdekeltség megelőzte őt közben Ugyanez
történi Marokkóval is
Amíg a kórházi kezelés tartott nem kö-zeledett
Évához Nem is szólt hozzá három
egész hétig Szégyellő a törött állkapcsát és
a hiányzó fogait talán De lehet az is hogy
csak a bosszúra készült és meg akarta vár-ni
vele a pillanatot amikor teljesen a ha-talmában
tudja ezt a gyűlölt asszonyt Mert
gyűlölte Évát rettenetes keserű gyűlölet-tel
Három hét múlva aztán hajóra ültek
Ugyanaz a hajó volt amelyen annak ide-jén
győzelmi körútját tartotta a görög par-tokon:
a Poseidon Bort szállított Marseille-b- e
és útban volt vissza Görögország felé
Erre a hajóra vitte föl Gottfried a felesé-gét
Mikor újra lába alatt érezte a saját hajó-ja
kitört belőle a bosszúálló kényúr Alig
hagyták el a kikötőt leparancsolta Évát a
kabinba Az asszony vonakodott lemenni
vele Fent álltak a parancsnoki hidon a ka-pitány
mellett és a kapitánynak úgy tűnt
föl mintha félelmet látott volna az asszony
arcán „Szép itt kint" vetette ellent „jól
esik a friss levegő" De megragadta a kar-ját
„Gyere" mondta ellentmondást nem
tűrő hangon és húzta magával A kapitány
később sokszor visszaemlékezett arra a ré-mült
könyörgő pillantásra amit a szép
szőke asszony feléje vetett és amit akkor
nem tudott sehogyan sem megérteni M-ikor
Pohrisch egy félóra múlva újra meg-jelent
az arca piros volt és dagadt mint-ha
összepofozták volna és karmolások nyo-mai
is látszottak rajta „Elestem" magya-rázta
a kapitánynak bosszúsan és egész nap
rosszkedű volt Az asszonyt nem is látta
többet a személyzet az egész út alatt Este
a kabinszolga suttogva mesélte a legény-ség
hálóhelyén hogy az úr bezárva tartja
a feleségét és ételt se volt szabad vinni
neki „A feleségem beteg" jelentette ki
Pohrisch másnap a kapitánynak De a hajó
személyzete között elindult a suttogás és
akadtak akik esküdtek rá hogy ütéseket
hallottak a kabinból és asszonyi jajgatást
A hajó személyzete a kapitánytól a leg-utolsó
matrózig az első görög kikötőben
beadta a felmondását Pohrisch nevetett és
új személyzetet fogadott föl A szóbeszéd
eljutott a hatóságokhoz is és mielőtt a hajó
elhagyta volna a kikötőt egy rendőrtiszt
jelent meg a fedélzeten és beszélni kívánt
azzal az asszonnyal aki állítólag beteg és
nem hagyhatja el a kabinját Pohrisch ud-variasan
mosolygott „Tessék" mondta kis-sé
gúnyosan „egyébként az a hölgy a fele-ségem"
A rendőrtiszt megütődve nézett
reá de azért kitartott tovább is amellett
hogy személyesen akar beszélni a hölggyeL
A rendőrtiszt valóban1 egy beteg asszonyt
talált a hajón Rózsaszín selyemágyban fe-küdt
és nagyon szenvedőnek látszott Ami-kor
közelebb lépett az ágyhoz fölnyitotta
a szemét és egy pillanatig leírhatatlan ré-mület
voh a tekintetében „Van valami pa-nasza
asszonyom?" kérdezte a rendőrtiszt
Az asszony alig észrevehetően megrázta a
fejét „Köszönöm" felelte halkan betegen
„meg akarok halni más semmi" „Idegbaj"
mondta Pohrisch amikor a rendőrtisztet
visszakísérte a partra és még sóhajtott is
hozzá A fiatal tiszt szánakozva csóválta
meg a fejét --JJyen fiatal és nyen szép " sra4 & més-bje- s _
lis 23-- át jelölték meg szüle-tése
napjának Előbb született
egy vagy két nappal? Mind-egy
Április 23-á- n halt meg
éveit legalább pontosan meg-élte
születését és halálát egy
napon emlegetheti az emberi-ség
A városka Stratford-upon-Avo- n
egyébként nem sokat
változott az elmúlt négyszáz
évben A költő nyílván ma
is otthonosan mozogna az ut-cáin
ha halhatatlansága
most hirtelen testi módon is
bekövetkezne Az Avon part-ját
biztosan olyannak találná
mint régen a vizébe hajló
füzesek közt éppen úgy fod-rozódna
a Szentháromság-templom
tornyának tükörké-pe
A hídon is meghitten jár
na és vezető nélkül eltalálna
a Henley utcába a szülőház-ba
Persze útközben furcsán
tekingetne a sok új üzlet ki
rakataiba Mindenütt magát
látná benne Fába faragva
gipszbe vésve bronzba öntve
porcelánra égetve pohárra
festve hamutartóba vetve
gyufásskatulyára pingálva te-jeskannára
mázolva kulcs-tartóba
kalapálva dugóhúzóra
mintázva — s ki tudná még
felsorolni hogy az idegenfor-galom
ipara a nagy haszon
reményében mennyi féle mó
don dézsmálja meg a nagy
költő emlékét
Azt hiszem a szálloda is
megvolt már az ő koráÓan a
Chapel Streeten-- — most ter-mészetesen
róla van elnevez-ve
— fekete fagerendái szo-báinak
egyenetlen kövezete
görbe házteteje évszázadokról
tanúskodik Mi mindenről me
sélhetnének ezek a hotelszo
bák! Shakespeare--i mű szü
lethetne minden szoba törté
netéből A nevük minden
esetre Shakespeare egy-eg- y
művét idézi Azújságok meg-írták
hogy londoni sze-relmespár
nem hajlandó ki
költözni a „Rómeó és Júlia"
szobából pedig már másnak
adták ki
KÉSŐBBI HÁZA ahova
Londonból megtért nincs már
meg kétszáz évvel ezelőtt
lebontották De az iskola áll
még ahol Shakespeare lati-nul
tanult ma is nyelveket
tanulnak benne a stratfordi
fiatalok meg a nagy előd
egy-eg- y müvet mert egyes
részeket „betéve" illik tudni
Az Avon túlsó partján viszont
csodálkozó tekintettel nézne
egy alumínium-furcsaságo- t:
ezt is az ö' tiszteletére építet-ték
a mezőn itt nyílt meg a
Shakespeare-kiállítá-s április
23-á- n Kenyai festő tervezte
a nagy „t -- Detut rá előtte
fehér oszlopon pléh-ny- íl —
Mihelyt az új személyzet együtt volt to-vább
mentek Egyenesen Samosra Éva
még két napig a hajón maradt s Pohrisch
ezalatt berendeztette a már régebben meg-vásárolt
„fehér villát" fent a hegyen Ez a
vakítófehér épület egy félreeső emelkedé-sen
állott magosán a tenger fölölt és sö-tétzöld
ciprusok vették körül Egy kivénült
angol operaénekes épitetle magának vala-mikor
és polom olcsón került a Pohrisch-bankhá- z
tulajdonába a samosi spekuláció
alkalmával A harmadik napon hordszéken
vitték föl Évát izmos görög kikötömunká-so- k
és esküdtek utána hogy a szép idegen
úrnő a kikötőtől föl a házig sírt hang nél-kül
csak a könnyei peregtek folyton a sze-méből
Nyolc évig élt Éva abban a házban a sö-tét
ciprusok között' nyolc hosszú-hossz- ú
évig Egyedül Soha talán még asszony
ezen a földön nem élt olyan egyedül mint
Éva ez alatt a nyolc év alatt az örök tavasz
szigetén a szerelem szigetén Samoson
Egész nap az erkélyen ült és nézett alá a
tengerre Talán várt valakit? Várt egy ha-jót?
Hajók jöttek és mentek a halványkék
vizén s az asszony ült és nézett a messze-ségbe
A sziget lakói úgy tudták hogy a gazdag
idegen úr felesége nagybeteg A fejében
van valami baj mondták azért olyan szót-lan
és azért néz egész olyan szomorúan
ki a tengerre Sajnálták és tisztelték A
gyermekek olykor virágot vittek neki és ő
pénzzel ajándékozta meg őket
Aztán a nyolcadik év végén a szép beteg
idegen asszony levetette magát a tengerbe
Éjszaka történt vihar alatt senki se látta
Kalergos a halász lelte meg a holttestét
másnap a sziklák alatt Az úr repülőgépen
jött meg és gyönyörű temetést rendezte-tett
De Kalergos a halász Iréné ura a te-metés
estéjén azt beszélte részegen a kocs-mában
az embereknek hogy az úrnőt a
férje ölte meg S hogy Iréné sokat tudna
beszélni erről ha akarna De az emberek
nem hittek neki Kalergos az utóbbi évek-ben
egyre részegesebb lett és ki hisz an-na- kj
aki részeg? Meg lehet hogy haragu-dott
is az úrra a felesége miatt A bolond
Ahelyett hogy örült volna a szerencséjé-nek
így mondták az emberek Samoson
Sokat gondolkodott a nyolc esztendő
alatt hogy vajon érdemes volt-e- ? Olyan
perceiben amikor őszinte tudott lenni ön-magához
be kellett ismerje hogy ebbe a
házasságba csak a gőg a bosszú és a sér-tett
hiúság vitte bele Először csak Iréné-nek
akarta megmutatni hogy sokkal kü-lönb
asszonyt is kaphat magának mint egy
görög parasztleányt Aztán meg akarta mu-tatni
a világnak és Lubovszkinak hogy meg
mérkőzni velük Hogy egyanrangú fél
És végül meg akarta mutatni Évának hogy
pénzért vette meg rabszolganőnek akit
akkor tépett le magának amikor jól esett
s utána eldobta Hogy még csak nem is sze-relemből
vásárolta meg hanem szeszélyből
csupán mert a szerelem Irénéhez húzza és
ez a mezítlábas görög parasztleány az első
feleség mellette Kunczler Éva pedig a gő-gös
patriciusleány) csak olyan másodrangú
rabszolganő
Egyedül ami Mőnként hasznán valamit
az a volt a samosi bor Egyedül az em-lékeztette
valamennyire arra a régi olajfa-liget- re
amikor valóban boldog volt bol- -
1
egy
Ott
nap
tud
bor
6AftitgLWIftft s
ogyancsak: neve és eímere
szerint stilizálva — azt mu-tatja
hogy merről fúj a szél
(Müveiben fontos szerepe van
a szeleknek és viharoknak)
Nem tudni hogy a szél irá-nyába
indulna-- e meg vagy-ped- ig
azt a kis utat keresné
I amely a mezőn át a szomszéd
községbe Shottery-b- e vezet
Megtalálni A két helység la-kói
ma is ezen a kis úton
látogatják egymást mint
négyszáz évvel ezelőtt Hány
cipőt koptatott el ő is ezen
az úton! Mindig sürgős volt
neki gyorsan ment és nehe-zen
érkezett vissza mint aki-nek
lépteit a szive hajtja
Nagy szerelem YHte Shot-teryb- en
lakott Anne Hatha-way
egy kis szalmatetős ház-ban
Soha parasztházat nem
fényképeztek annyiszor mint
ezt a kedves romantikus épü-letet
a XVI századból Itt is
minden a helyén a padka a
szék az asztal és a kemence
úgy mint régen felirat jelzi
hogy hol üldögélt és társal
gott a szerelmespár
A négyszázéves jubileum
napján százezer ember for
dult meg a kis tizenötzer la-kosú
városkában Az ünnep-ségek
egész évben folytatód-nak
körülbelül kétmillió lá-togató
érkezésére számítanak!
Kifényesítették az egész vá-rost
ragyognak a házak és
zászlódíszben minden utca
V L
boldogsága sem Irénén múlt rájött azóta
Valami egyében Talán nem kellett volna
akkor elmenni innen hanem itt maradni
örökre Ki tudja azt Az élet titkai nem
olyan egyszerűek Az élet tele van baboná-val
Gottfried babonás lett Mikor a távira-tot
megkapta az Éva halálhírével egy pil-lanatra
arra gondolt: talán most! Talán
most megszűnik az átok! De azlán a teme
tés utáni éjszakán rájött hogy nem az
átok megmaradt továbbra is Sőt még na-gyobb
lett és félelmesebb
Ott ült a villa erkélyén magosán a ten-ger
fölött Éjszaka volt Lent zúgott a ten-ger
s a ház körül nyöglek a ciprusok a
szélben Előtte kőkorsóban bor volt és po-hár
„Iréné" mondta „énekelj!" „Ma nem
illik énekelni uram" felelte halkan az asz-szon- y
a holtak visszatérnek ha éneket
hallanak a temetés éjjelén" Pohrisch
felkacagott és keze kinyúlt a bor után „Ak
kor meg éppen énekelj! Hadd lássák a kí-sértetek
amikor ölellek!" Ha parancso-lod
uram " „Parancsolom!" És Iréné
énekelt Valami szomorú görög halászdalt
a halászról aki csónakán hableányt kerge-tett
a hullámok között s a tenger halalmai
lehúzták magukhoz a mélybe Együgyű kis
dal volt De Goltfridet mégis megmarkol-ta
valahogy ez a panaszos nyújtott meló-dia
Nézte ő is az éjszakát és elgondolko-zott
Vajon nem hableányt kergelett-e- ?
Nem húzzák-- e le őt is lassan-lassa- n a mély-ség
hatalmai? Minden ember elmerül egy-szer
a halál hullámaiba akár hableányt
kerget akár mást De talán jobb annak
aki úgy mcnil el hogy el is érte amit ker-getett
Talán jobb lenne belenyugodni ab-ba
ami van s ahogyan van és nem küzdeni
tovább a világ ellen
Keze fáradtan fogta a borospoharat és
szeme elnézett a sötétségbe ahol a cipru-sok
karcsú árnyékai suhogtak és hajladoz-tak
a szélben Az asszony kellemes mély
hangja lágy hullámokat vetett pihentető
volt és szelíd mint anyák éneke este
Hirtelen ketté szakadt az ének Mintha
éles késsel ketté metszetlek volna egy fo-nalat
amelyen habkönnyű buborékként
lengett a hang az éjszaka fölött Csönd lett
Váratlan csönd Lent messze zúgott mo-rajlott
a tenger és ez a hirtelen leszakadt
csönd fekete volt és mély Pohrisch fel-rezzent
és csodálkozva nézett le a lábai-nál
ülő asszonyra A sötétben nem láthat-ta
jól az arcát de látta hogy mereven ül
és a tenger felé figyel Volt valami külö-nös
és nyugtalanító abban ahogy ott ült
és figyelt „Mi van Iréné?" „Nem hallot-tad
uram?" Az asszony hangja fojtott
volt és ijedt „Mit?" „Valaki sikoltott J"
Hallgatózva meredt a sötétségbe Keze szo-rította
a poharat Valami furcsa babonás
félelem hatalmasodott el rajta lassan
ahogy ott ürt és feszülten figyelt De csak'
a szél zúgott s a tenger S fent csillagok
bujkáltak a felhők között ijedt és idegen
csillagok „Képzelődsz Iréné ki sikolt-hatott
volna ?" Az asszony még mindig
mereven ült és figyelt A sziklák felé fi-gyelt
Nem lehetett látni őket a sötétben
de tudta hogy arra vannak amerre az asz-szo- ny
figyel Hallani lehetett a nyögésüket
is „A feleséged uram" suttogta az
asszony és a hangja didergett „mert te
megölted őt és én segiteltem neked "
polytatjnk)
m
u
m
l