Magyar Elet, December 21, 1985

              fssr mW'CARÍAMJFl V l a: i i
S—
Stnuifí- - Xíj' ü tw íáíSi MlÍ$R&5tt IÍB3n& íááG# "§ :&vtf &
ÜSSk #H #TO H rá ifi fa!
Wii'Ví fH'-'i- v' - t
VlTi'í -- ! j fófó ö WÉl - t -
-'- IÁ: -- yv JL w % ' Mi J IHa % Wm l '?-- "? a'-- '?'u "-:- - c 4531- -
Vol 38 49 XXXVIII évfolyam 49 szám 1985 december 21 szombat Ara: 75 cent
A zöld fáról a hal-vány
gyertyafényben úgy
csüngött 'alá nvimt miszti-kus
ajándék A narancs
meztelenjsárgán vigyorgott
a szaloncukrok színes ru-hában
őrizték mesterséges
ízeiket a csillagszerükön
szikrázott a foszfor csak a
dió volt természetes csont-héjba
zárt igaz egész amit
az emberi kéz bearanyo-zott
Nem volt szabad hoz-zányúlni
őriztük évről-évr- e
és csak azon az estén
vettük elő
Már gyermek kezekkel
utána kapkodtam s hogy
eszemre ébredtem fül akar-tam
törni a héjat hogy
mi van belül — Ma hálás
vagyok azoknak 'akik nem
engedté'k akik nem enged-ték
ak'k beszélni és gon-dolatra
tanítottak s úgy
őrizték a felbonthatatlan
titkckal mint évről-évr- e
az arannyal bevont diót
Ma 'amikor oly gyor-san
élünk mindez messzi
múltnak számít De nem
is hiányzik hiszen minden
energiánkat arra összpon-tosítjuk
hogy a világban
fejkínálkozó anyag érlékzá-rai- t
feltörve magunknak
biztosítsunk minél nagyobb
részt
Csak így 'karácsony tá-ján
jajdul fel bennünk íi
fájdalmas felismerés hogy
feltörték az aranydiót
Ilyenkor érezzük csak hogy
kifosztották a csontzár alatt
rejtett titokzatosat és arany-piros
hulladékokkal a fel-tört
burkok ürességével van
lele a város Lépteink alatt
szinte reccsen a kövezet
porlik a csonthéj és így
megyünk bollról-boltr- a li-hegve
józanul de sokszor
részegen az Ünnep felé
Feltörtük a diót és a
hej alatt nem várlak cso-dák
Maga a valóság nyílt
meg mely elöl eddig cl-zá- n
a burok és megszaba-dított
a titokzatostól I la
könnyebb nem is de min-den
egyszerűbb leli egy-szerűbb
és kézzelfoghatóbb
Nem kell magyarázkodnunk
többé a szeretet törvénye
a- - !i
CSEPELVI RUDOLF: ARANYDIÓ
előtt hiszen nem is tör-vény
többé csak áruházi
tárgy amit részletre is
megvehetünk Vágyaink és
terveink elférnek egy bank-számla
ívén céljainkat pe-dig
szabatos kézzel rajzol-juk
meg egész a halálig
Akinek szerteágazó problé-maköre
volt mely vissza-gyüriizó- tl
a múltba akinek
esküi voltak és kötelékek
fűzlék vérhez és röghöz
HmHhNHÍ
szinte felszabadult meri
megszűkült a feladatkör és
nem maradt más mint él-ni
— jól nagyon jól élni
Feltűrtük a diót és be-iének
javát már kiéltük
Elfogyasztottuk felemész-tettük
idegrendszerünk
szervcink autóink es tele-vízióink
könnyebben működ-tek
belóle De nnmesak az
olajos tartalomtól gyarapod-tunk
de sokkal inkább az-zal
hogy megszűnt a gát-lás
megszűntek az elvonó
erők melyekkel megbilin-cselt
a vágy 'a hit a kép-zelet
és felszabadulva kö-tetlenül
teli tüdővel állhat-tunk
a monoton léptekkel
futók közé Nincs probléma
nincs útkeresés még cak
azt sem kérdezzük már
hogy hova hitünk
és így karácsonykor
amikor a Titokzatos Küldőt!
ünnepével újra érkezik mi-kor
a bollok bezárnak a
gépek megállnak és a meg-maradt
pénzt sóhajtva át-számoljuk
mikor egy né-hány
órás csend marad a
nyárbarohanás előtt a hi-ányérzetnek
oly döbbene-tes
ereje telepszik ránk
hogy szinte fojtogat Üzöt- -
Ion járunk az esti szobában
szidjuk a meleget hogy
megöli a hangulatot átren-dezzük
az ajándékokat —
Pistike vonatját kicsit
előbbre hadd örüljön a
gyerek — es akkor ébre-dünk
rá hogy a fáról az
"gesz ünnepből hiányzik a
titokzatosan fénylő miszti-kus
aranydió
De akkor már kesö A
b'ilh'k bezárlak Az ember
lázasan sorolja lel magában
barátait akiktől talán
es rse'leg telefonál is de
a dróton kérésziül nem
értik meg egymást
Ki segi'liet? Ki tölthe-ti
be ezt a szent ctet hogy aá tegye ami volt ami
simunkra volt egyszer?
Sokan talán mosolvognak az
a - V A Magyar Elet szerkesztősége kiadóhivatala
és nyomdai személyzete:
Boldog karácsonyi ünnepeket kíván
MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK!
!St2igtgrsieigtgisisicig!e'scrsiS'S'ss!sse'G'S!c€is'fi'sc£'se'c5'S'í'i'S'í:€í'-c:s'sssíie'S!cs'£!S'cisfs!s- í
A
A karácsony este igazi dísze fényessége (Európában mar a 17
szazadtol ) a feldíszített fenyő A karácsonyfa az osi pogány germán
szokások es a bethlehemi játékok ötvözódésóbol jött létre A ger-mánok
ugyanis 'a teli napforduló idején (december 21-é- n)
ha az nem volt akkor fenyogallyakkal díszítettek ott-honaikat
Azután (többnyire egy domb tetején vagy erdei tisztásén)
összegyülekeztek s ott szertartások közepette ket fadarabot addig
dörzsöltek amíg azok parázslani kezdtek A parázsból a Nap tisz-teletére
tüzet gyújtottak s a tűzbe rendszerint almát diót mogo-ró- t
vagy gombaszemeket doboltak Ezután tüzes kerekeket gurítot-tak
le a domboldalon vagy fcnyofácskákal égetlek el az erdei
tisztáson
A
A karácsonyfa a fenyő feldíszítésének es kivilieilásanak sokia
ennek az ősi napfordulói ünnepnek a részbeni felújítása volt Mk-ívs- zt
a karácsonyfa tulajdonképpen a betlehemi jiteknk ludáshiia
A betlehemjárás szereplői ugyanis a Mcgval'o szült toluv beveze-tőül
mindig eljátszották Adam es fiva bűnbeesésének törtenetet s
ehhez a betlehemben a tudás fáját is lelt'htotlak N'tmelorsauhan
erre a célra az akkor bőségesen reiuHkeesrc nllo telin is zöld
luc- - és jegenyefenyót használtak amc' külsejevei iiki'áal a szo-bába
hozta a természet üzenetét is A tudás fáját jelképező fenyőre
A
egyszerü titkos válaszon
mert tudják a rítust amely
hontalanságunkból születelt
Tudja hogy sohasem késő
Nincs üzletzárás nincs tá-volság
idő: a mifajta arany-dióknak
anyaga nincs már
Mert a hontalan ka-rácsonyesteknek
valami kü-lönös
ajándéka van Mint
a tékozló fiúknak nekünk
van hova hazatérni Visz-szamen- ni
karácsonyok hosz- -
szú során az utolsó arany-dióig
melyért ha kinyúl a
gondolat a jelen csillogó fe-nyőjére
akaszthatja át Mi
nemcsak az itt" vagyunk
egyben az ott" is abc!
anyáink es szeretteink őrzik
meg a csonlburokba zárt
kincseket
Igaz hogy visszafelé
minden lépés végtelen fáj
í
dalom A gyertyafényes
szobákba lépve meglátni az
arcok'at ahogy az otthon
melege átjárja a testet és
az árnyékos sarkokból ki-lépnek
halottaink és az élők
közé ülnek Együtt va-gyunk
mint csonlburkában
a gyümölcs és a feltöretlen
szeretet az el nem anyago-síto- tt
hit és az Isten titkaiba
zárt harmonikus béke arany-diói
ragyognak a fán
Igaz hogy minden lépés
fájdalom igaz hogy köny-nyese- k
a percek míg jár az
emlékezés de az Újszülött
mosollyal jött a világra és
a fájdalomra mert a szere-tet
hozta el Ne félj hát lépj
be mosollyal közéjük nyit-va
áll idő és kapuk: vár-nak
Akik egész éven át té-kozoltuk
magunkat üle'lő
karokkal fogadnak vissza a
verség és a föld szereteté-vel
Különben csak úgy ten-ged-leng- ed
ál az estét és
másnap talán imár nem is
emlékszel másra mini a
vacsorára és hogy meg kell
ragasztanod a játék hevé-ben
eltöri babát Aki el-jött
a világ szeretetét hoz-ta
magává! és akik szere-tik
egymásl Benne kell
egyesüljenek
És boldog az akire vár-nak
--ezen -- az estén ha tes-tével
nem is lehet jelen
Jelenjelek meg a sze-retetben
és bennetek meg-jelennek
ők is
fis az idegen erdők fe-nyőt
új cin úgy csillan fel az
aranydió mintha anyánk
akasztotta volna rá az
utolsó pillanatban imielőtt
még megszólalt a csengő
hirdetve az ajándékhozó Jé-zus
érkezését
WASS ALBERT:
Karácsonyi legenda
Fenn n hegyekben már aludt a világ Málé megállt
a hóbahalkult erdő fenyői között Levette föveget
Kehesben voltak az Úrral Karácsony napja van —kez-dett
alkuba — egyetlen fiad születése napja Neked is
örömünnep Juttas be'öle Uram hacsak egy cseppet is
— Kinek a javát keresed Máté? — hozta a szél a
végtelenből
— A népemért csdeklek Hogyan merném zaklatni
másként felséges színed mennybéli nyugtát?
— Ismerheted az égi rendelést Szenvedés az igazak
tisztulása — a szel elállt egy villanásra
— Megfáradtál követni a magyarok útját?
— Nem fáradtam én meg — csillant csalókán Máté
szeme — De én székely vagyok
— Talán a székely más mint a unagyar?
— Hogy volna más! — szabadkozott Málé riadtan —
Izzcig-csonljái- g 'magyar Csak több egy kicsivel
— Igazságodra leltél Máté — korholta az Ur szelí-den
— Ezért egy kicsivel több a szenvedéstok is
!€'SlC'í'€í'e'íí€'g'€l£'€'S'í4!£'€X'5:'C-C'€'-í-'-G'€'ClC'í't'£'C€'£'4í€'CS'CS'S'í£-etC'SílS!J'í:- e €€S'CiS'Siet4'gssigl£t55fsi5ig!C!glei£!5lewi£if l€lCtgt£ieiei€!S!C'St€l'C?í:t£lS'€e:e'
karácsonyfa története
fagyöngy-gallyakk- al
tudásfája
is'sis'siciítsisKsieieeíigisteisistetgisigieistgicisigieisisisígisígigicigigícisig
tekeri papirlanc a csábító kígyót jelképezte Almákat azért függesz-tenek
föl rá hogy hű legyen a bibliában leírt édeni almafához
A betlehemjárás a városiasodás miatt egyre inkább a falvakba
szorult ezért a varosokban a családok maguk állították betlehemet
majd végül csak a tudás fája vagyis a karácsonyfa maradt meg
rajta az aranyozott alma később az aranyozott színes üveggüm-lö- k
emlékeztetnek a germánok tüzére A csemegének szánt édes-ségek
és különféle díszes csillogó színes papírok az arany- - és az
eziislszallagok szálak ma már nem is sejtetik hog'y bennük is a
paradicsomi bunre csábító kígyója testesül meg
A magyar karácsonyfa
Hozzánk i karácsonyfának a szokása csak az lR20-a-s években
jutott cl Az első karácsonyfák a főúri körökben itűntek' föl mint min-de- ii
új divat akkoriban Egyes feljegyzések szerint az első kará-csonylat
1824-be- n a magyarországi kisdedóvás megteremtője a po-zsnn- yi
születésű gróf Brunswick Teréz állította Magyarországon Más
forraM)k isznnl ugy tudjak hogy az első magyar karácsonyfát 1829-I- )
'ii egy szászországi miniszter leánya báró Podmaniczky Frigyes
édesanyja díszítette töl Ez a szokás lassan terjedt nálunk Petőfi
Sándor például meg hírét sem hallotta Az irodalomban is először
csak IRGti-ba- n Jókai Mór Koldus fia című karácsonyi témájú elbeszé-lésében
jeleni meg Azóta viszont annál többen írtak verset elbe-széléseket
meséket a karácsonyi ünnepekről
kSzent-MikIós- sy Ferenc
JÉZUS SZÜLETESE
ÍVJ A BBAN AZ IDŐBEN Augusztus császár rendeletet adott ki hogy M
J$ számlálják össze az egész földkerekséget Az első népszámlálás j
íj Quiriniusznak Szíria helytartójának idejében történt Elment mindenki M
Y$ a saját városáBa hogy följegyeztesse magát y
jw József Dávid házából és nemzetségéből származott Elment tehát M
I# Galilea Názáret nevű városából Dávid városába a júdeai Betlehembe ÍV sí hogy följegyeztesse magát Máriával feleségével együtt aki áldott álla- - M
$1 pótban volt Miközben ott tartózkodtak elérkezett Mária szülésének xk
$n napja Megszülte első szülött fiát pólyába takarta és jászolba fektette M
JrU mert nem kaptak helyet a szálláson $}
fá Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka 2
őrizték a nyájukat Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az
or Úr dicsősége beragyogta őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek TO
? nektek és az egész népnek: Ma született az üdvözítő Dávid városában
j? vt u umj ii U4 ll i--& u cit jfjif('(crt líiiílllUK yuiyutsa IHKUllu {Xi
jászolba fektetve iV
Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt Dicséretet !$
? énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön i}
i joaiiaratu emDereKneK Szent Lukacs evangéliumából up
TAMÁSI ÁRON:
szabadtüzhelyen a bethlehemi ma--
jorban hajladozik a tüz 'ananyláng-j-a
Csordapásztorok melegednek a tűz-nél
melynek a fénye átvilágít az időn
és emlékezni serkent engamet is
Tizenhárom éves voltam s vezére a
zsenge pásztoroknak Ezek a zsenge pász-torok
mind korombéli fiúk voltak aki-ket
gondosan megválogatva vettünk fel
a 'nyájba 'Amikor a kör bezárult kiosz-tottuk
a szerepeket Elsőnek vezért vá-lasztottunk
aki majdan karácsony este
a belső beköszöntöt is mondani fogja
mindama leányos házaknál 'ahova beha-tolunk
Aztán választottunk külső bekö-szöntöt
'aki az ajtón kívül fog szólani
és hát meg is küzd azzal a másik nyáj-ja- l
'amelyiket ott találnánk esetleg a
háznál Utána kijelöltük a tűzmestert
aki vezényli az üdvözlő puffantásokat
majd megválasztottuk az énekvivői és
a imókamestert nemkülönben (a nagy-mondót
aki mindenkit le fog torkollni
szükség esetén még lódítva is éktelenül
S 'aztán tanulni kezdtünk
Így készültünk a szent hadjáratra
a karácsonyi kántálásra s-várt-uk
a na-pot
és tele lélekkel az estét amikor
aranyfénnycl felragyog a betlehemi
csillag
S végre a föld örömet kiáltott az
égre és az cg örömet kiáltott a földre
arácsony este lett Az áradó öröm- -
ben úgy ringott a völgyben a falu
mint ia békesség tava S a tóban egybe-gyűlt
a tizenkét zsenge pásztor mint ti-zenkét
aranyhal Elindultunk kövér
örömmel s miközben úsztunk a patyolat
estében felzengett színinkből az ének
Szállott az ének és zengedezve hirdette
hogy a betlehemi hirmadár a mi fa-lunkba
is hullatott egy tollút Hullatott
egy tollút a kicsi nép ismeretlen falujá-ba
s öröm nyugodott azon ami hullt
és piros megemlékezés a szegények
felöl
Így énekeltünk s haladtunk lassan
a falu között a fehér holdvilágban s
miközben haladtunk imitt és íimott is
felzengett az örömnóta s úgy világított
valahány ének az éjszakában mint a
pásztortűz lobogása Megálltunk egy ház
előtt mely első volt a tervezetben Lá-zár
gazda lakott a házban s volt neki
egy lánya is aki két bimbót a rózsabo-korról
már leszakított Hát azon a kapun
örömhír énekszóval bátran bevonultunk
s még fent az ereszben is az ajtó előtt
énekeltünk egyet Amikor ezt sikercsen
elfújtuk hagyniuk módosan egy kevés
csendet majd felcsendüli a külső bekö-szöntő
hangja mondván a megkívánt
harsány hangon:
Örülj és örvendezz nemes házigazda:
Kigyúlt a világnak Betlehem csillagja
Örülj és örvendezz kedves háznak ncpo
Hogy ide vezérelt a csillagnak fénye
A csillag fénye szerencsés rendbe
merült Vagyis bent a szobában nem
volt egy másik nyáj amelyik belülről
valami elmés kérdéssel rögtön megtá-madott
volna így aztán csak Lázár gaz
MMa"'-sg'rV:- r 'ffiftfa
1
ss! Karácsonyi pásztorocskál
da szólt ki nekünk ünnepélyesen mond-ván:
Jónál jobb hírt hoztok haljuk
valahányan:
Gyertek azért beljebb akármilyen
bátran
a szó végére meg is nyitotta ne-- -
künk az ajtót s mi pedig egyenes
cárnasorb'an mint a vadlibácskák be-vonultunk
iaz ünnepi szobába Nekem
mint belső beköszöntőnek la sor fejénél
kellett állanom s állottam is mily szí-vesen!
Katonás léptekkel előrevezettem
a sort úgyannyira hogy a sor végi pász-torocs- ka
az ajtón belül még helyet ve-hessen
Akkor megvártam hogy a léniát
ha valami hiba lenne benne gyorsan ki-igazítsák
s majd egy negyed fordulattal
egyszerre és valahányan frontot vettünk
pattanva a ház gazdája felé ki a fele-ségével
és a leányocskával ott állott vá-rakozva
az asztal mellett S iabban a
percben amint a csizmácskáink szára
megcsattant a fordulatban jobb kézzel és
egyetlen villanó mozdulattal levettük fe-jünkről
a kucsmát és én pedig hangza-tosan
megszólaltam mondván:
Ahol a Nap felkél ama tájról jöttünk
Hírmondás kedviért nagy utakat
tettünk
Mert szólott egy csillag éppen
felkelőben
Hogy gyorsan induljunk éjféli időben
Származásunk felöl sem hagyunk
kétségben
Vagyis bajtvan nőttünk s tartós
szegénységben
S kik a juhnyáj után vénen
vánszorognak
Fiai vagyunk mi csordapásztoroknak
De hát ez voltunkat az Ur nem tekinté
Hanem angyalával nékünk megjelenté
Hogy földre lejöve világ megváltója
Kinek a mi nyájunk igaz szószólója
Ámen
S erre az Ámen"-r- c de abban a
pillantásban puskaporos pisztolyával a
lábszára mellett a pádimentum felé oly
nagyot puffantott a tűzmester hogy a
lámpában a láng és a pironkodó kislány
megriadt egyaránt Mi pedig harsanva
mondtuk a lövésre:
— Szent jó estét kívánunk!
Ezzel aztán a szertartás madara el is
A sor megbomlott mosoly-ra
derültek a szemek és örömre az arcok
Szíves szóval a gazda is biztatni kezdett
minket hogy vegyük közre az asztalt s
üljünk le Megköszüngettük a szíves
szót s mint nagyra becsült „férfiak"
ki-- ki a megillető helyre le is ült A kis-lány
pedig mint nyíló háziasszony kol-bászt
hozott az asztalra s egy cserép-fazékban
töltött káposztát A kolbász
még cserszegett a forró zsírban s ro-tyogott
majdnem a káposzta is Szokás
szerint s hogy az étek is csillapodjék
meg valamicskét a gazda szilvapálinkát
töltött s a kisded Jézusra köszöntötte
aki cppen akkor nagyon fázódott a bar-mok
között
Aztán enni kezdtünk