Kanadai Magyarsag, July 04, 1964

              Kii - '„:- - -
Hl - W ° O
ff 4} oldal —_ —
#
W
W
iu
li:
ír 1
f:'
wIli?i
ivw tu
t'
MW
1
Él
Ih
ni űfi
m
l
i
i
ii
Másnap hajnalban a duho-bbro- k
batyukba kötötték leg-szükségesebb
holmijukat és
asszonyostól gyerekestől
majdnem háromezren útnak
indullak Hogy hová? Azt ők
sem tudták csak annyit
mondtak hogy „az Ur Jézus
elébe" mennek Az Ur Jézus-sal
azonban minden várako-zás
ellenére két hónapig sem
találkoztak egyesek a téli
időjárással magyarázták a ké-sedelmet
mert hogy az Ur a
melegebb éghajlatot jobban
szereli A vándorlás vége az
lett hogy a lovascsendűrség
szedte össze valahol messze
vidéken a félig megfagyott
éhező zarándokokat és vago-nokba
rakva visszaszállította
őket lakóhelyükre A hagyo-mány
azt állítja hogy ezt a
vándorló Krisztuskereső cso-portot
nevezték el először
„Szabadság Fiaianak" (Free-domitc- s
oroszul: szvobódnyi-ki- )
s ezekből vannak a mai
„szvobódnyikok" is
Szerencsére ekkor érke-zett
meg Szibériából Kanadá-ba
Verigin Péter a duhobo-ro- k
szellemi vezére akit a
cár ugyancsak Tolsztoj köz-benjárására
engedett szaba-don
Verigin nagyjából ren-det
teremtett a duhoborok
között de azok javarésze az-után
1907-be- n — újabb ható-sági
zaklatások következté-ben
— átköltözött Brit Ko-lumbiába
Nelson környéké-re
ahol „Keresztény Világkö-zösségi
Testvériség" cégjegy-zett
név alatt virágzó gazda-ságot
szerveztek meg kon-zervgyárakkal
fűrésztelepek-kel
gyümölcsösökkel és min-denféle
kisipari berendezé-sekkel
együtt A radikális
„Szabadság Fiai" ekkor kezd-tek
egy kissé idegenkedni a
többi bclátóbb duhobor-tesl-vérckt- öl
s emiatt Verigin fia
az ifj Verigin Péter Kreszto-v- a
községben külön három-ezer
akcrnyi települési helyei
jelólt ki a „szvobódnyikok-nak- "
A királynak teendő hűség-eskü
anyakönyvezés és a gye-rekek
iskoláztatása azonban
még általános elintézetlen
kérdés maradt ilt is Brit
Kolumbiában A kormány
kezdte unni a huzavonát és
William Blackmorc legfelső
bírót mint királyi biztost
küldte ki hogy beszéljen a
duhoborokkal térítse észre
őket és legyen helyzetjelen-tést
és javaslatot a kormány-nak
Blackmore királyi biztos
többezer duhobor jelenléié-ben
nagygyűlést meelinget
tartott Utyesenyija község-ben
Beszéde elején bejelen
tette látogatásának célját ki-hangsúlyozva
hogy utasítá-sainak
feltétlenül engedel-meskedni
kell mert ő a ki-rály
őfelsége képviseletében
van itt s ezt a duhoborok ve-gyék
tudomásul A válasz
megint csak rávallott a duho-borok- ra
Az öreg szakállas
Makortov Iván a királyi biz-tos
elé lépett és így szólt:
„Nagy megtiszteltetés szá-munkra
hogy méltóságod ide
fáradozott miközénk közön-séges
muzsikok közé Vallá-sunkat
hitünket mi senkire
nem erőszakoljuk rá a mi
hitünktől azonban eltéríteni
magunkat nem hagyjuk az
(Néhány adat a dulwborok történetéből)
zal ne is próbálkozzon senki
Tudomásul vesszük hogy ön
az angol király képviselője
ön pedig szíveskedjék tudo-másul
venni hogy mi az Ur
Jézus tanításának vagyunk a
képviselői Szláva Bohu! —
Dicsőség az Úristennek!" Fel-zendült
egy gyönyörű kórus-ban
énekelt zsoltár és a mi-atyánk
— ocsenás s ezzel az
értekezlet véget is ért ilyen
fanatizmus láttára Blackmore
kocsiba ült és dolga végezet-len
elhajtott
Külsőleg minden a régiben
maradt De a duhobor kö-zösség
kezdett anyagilag ha-nyatlani
Az elmulasztott
anyakönyvezéséri és az isko-láztatás
megtagadásáért kezd-ték
a pénzbírságokat kivetni
a duhoborokra
Ha ezeket sem fizették meg
végrehajtás útján elvitték in-góságaikat
a fűrésztelepek
és a konzervgyárak készáruit
a tartozásokat a közös ingat
lanra is rákebelezték A jelzá-log-kölcs- ön
társaság akinek a
földekért a közösség még
vagy másfél millióval tarto-zott
türelmetlen lett kérte
kamatostul a pénzét annál is
inkább mert az új vezér ifj
Verigin Péter mindenki sze-meláttára
pocsékolta a köz-vagyont
leginkább saját sze-mélyi
passzióinak kielégítésé-re
Perek lettek a rendezetlen
ügyekből a földeket a köl-csöntársasá-gok
visszavették
majd az állam magához vál-totta
azokat úgy hogy most
az állam a földek bejegyzett
tulajdonosa de duhoborok
művelik azokat továbbra is
azzal hogy mindenki vehet
magának belőlük a csekély
forgalmi érték 60%-ér- t
amennyit akar Az értelme-sebb
része meg is vásárolta
magának ilyen feltételekkel a
birtokolt földet de a kreszto- -
vai „Szabadság Fiai" fülük
botját se mozdították Ha
végrehajtották valamelyiket
csoportosan bementek Nelson
városába és meztelenre vet
kőzve ordítozták: „Ha elvitté-tek
a felső ruháinkat vigyé-tek
el ezt is!" Azóta jött di-vatba
a vetkőzés amit akkor
alkalmazlak ha valami vélt
sérelem érte őket
Fanatikus agitátoraik kezd-ték
éjjel látogatni a házakat
és újból a régi hitet terjesz-tették
élesztgették: „Embe
rek nem lehet itt már ne-künk
tovább élni elpusztul
velünk a hitünk is El kell in-nen
költözni ha lehet vissza
vissza Oroszországba ahogy
a régi próféciáink is meg-mondták
De az is meg Yan
jövendölve hogy csak a kana-dai
börtönök kapuin keresztül
megyünk be a szabad új
igéret földjére nem hagyunk
itt semmit felperzseljük
amit felépítettünk aki fel-gyújtja
házát ezzel már meg
is váltotta útlevelét és je-gyét
Oroszországba Csak
vissza-vissz- a Oroszországba
így biztosan hazaküldenek
bennünket de csakis a bör-tönök
kapuin keresztül vezet a
mi utunk"
Megindultak a gyújtogatá-sok
tódultak az emberek a
börtönökbe még az is magá-ra
vállalt gyújtogatást sőt
robbantást is aki soha sem-mit
sem csínált csak be-b- e a
börtönbe hogy valahogy ki
ne maradjunk az' oroszországi
útból
Látogasson meg minket
ha kertjét akarja díszíteni — Nálunk
mindent megtalál a muskátlik ezreiben
gyönyörködhet — Petúniát és minden
tavaszi virágpalántát termelünk
A JERZSA KERTÉSZET megtalálható
a Jane és Lawrence könyékén
355 Queens Orive Toronto 15
TELEFON: CH 7-16-
G2
Művészi összeállításban csokrok yázák virágtálak
és kosarak
FLORI'S FLORIST
142 BALDYV1N STREET Telefon: 368-412- 7
Trópusi zöldnövények futózöldek
és állandó friss virágok rendkívüli olcsó árakon
Koszorúk rendelésre Rendelést házhoz
friss és Dano művirágból szállítunk
Nem úgy lett ahogy a du-hobor
próféciák jövendölték
sem úgy ahogy a kresztoyai
„szvobódnyikok" számítottak
A gyújtogatókat és robbantó-kat
börtönbe dugdosták sőt
a 70 duhobor presbiter ellen
is vádat emelt az ügyészség
azért Iiogy „terror-cselekmények- re
való rábírás útján meg
akarták félemlíteni a federális
és provinciális kormányt
(gyenge egy kormány lehet
az amit 70 duhobor presbi-ter
meg tudna „félemlíteni"!)
New Westminsterben tár-gyalták
a „terrorista" pres-biterek
ügyét Az istenes
presbiterek nap mint nap a
miatyánk eléneklésével kezd-ték
meg a tárgyalást Hatvan-napi
miatyánkozás után úgy
nézett ki a bíró is megunta a
szent embereket a vádat e-lutasította
és a presbitereket
hazaengedte De az önvádló
gyújtogatok csak bekerültek
ahová akartak: több mint szá-zat
belőlük beszállítottak a
számukra jóval előre megépí-tett
agassizi hegyi börtönbe
— Mountain Prisonba Ez
1962 nyár utóján volt és azok
olt várják az igéret földjére
nyíló kapu megnyitását mai
napig is
Most lesz két éve hogy a
kresztovai „szvobódnyikok"
egy szép szeptemberi napon
összecsomagoltak és gyalog
elindultak — Vancouverbe
majd Agassizba a börtön ka-puihoz
ami vagy 700 mér-földre
esik Kreszíovától (nem
sokkal kevesebbre mint Ma-kó
Jeruzsálemtől)
Ennek a második duhobor
felvonulásnak megvolt az a
két nagy érdeme hogy egy-részt
megmutatta a duhobo-rokna-k
Vancouvert a kultúr-világváro- st
másrészt pedig
Vancouvernek megmutatta az
élő duhoborokat
A duhoborok nem azt talál-ták
amit reméllek Igaz Van-couver
sem olyanoknak is-merte
meg a duhoborokat
ahogy őket a gyűlölködő saj-tópropaganda
mocskolta
Mégis nagy meglepetés és
csalódás érte őket hogy igaz-ságuk
láttára a vancouveri
társadalom nem kelt nyíltan
védelmükre és nem döntötte
meg érettük legalább a kana-dai
kormányt persze ha le-het
az amerikai és többi
zsarnoki istentelen kormá-nyokat
is A várt sőt biztos-ra
vett forradalom elmaradt
Jelenleg löbbszáz duhobor
táborozik az agassizi börtön
kapui előtt sátrakban kuny-hókban
és várják amíg roko-naikat
férjeiket fiaikat
WVSAVkV
Wass Alberl:
(Negyvenharmadik folytatás)
Jonel Bursanu hetenként írta cikkeit a la
pókba „Az egész román nép egyetlen em-berként
áll Hitler mögölt" kiáltotta ezek-ben
a cikkekben „Hitlertől várjuk az új
Európát és rabságban élő véreink fölsza-badítását!
Hitler a mi nagy barátunk!"
Szorgalmasan gyűjtötte az adatokat Ma-gyarország
ellen és minduntalan világgá
kürtölte őket „Magyarország szabotálja a
német háborút! A magyarok angolokat rej-tegetnek!
A magyarok vonakodnak részl-ven- ni
a háborúban! Katonaságukat külön-böző
ürügyekkel visszatartják míg a ro-mán
hadsereg vérét áldozza Hitlerért és
Európa jövendőjéért!"
Addig írta a cikkeit amíg az Antonescu
kormány felfigyelt rá és kinevezte prefek-tusnak
Felső-Moldová- ba
Mikor a megyeszékhelyen megtörtént az
ünnepélyes beiktatás Jonel első útja a
nagyapjához vezetett Régen nem volt fönt
a hegyekben az Erdélyért folyó küzdelem
túlságosan igénybe vette az idejét
A gépkocsit lent hagyta az országúton
és gyalog ment föl a keményre taposott
kis ösvényen mint hajdan Bács Traján ntt
ült a fehér nyírfapadon a ház elölt amikor
fölért hozzá Nagyon öreg volt már Áttet-sző
sápadt arcát feléje fordította és amikor
megismerte megcsillant fátyolos szürke
szemeiben az öröm „Te vagy az Jonel?"
kérdezte amikor a főispán megcsókolta
aszott kezét „Jó hogy eljöttél Jonel Már
szót akartam küldeni érted Az idő eltelt"
Az idő eltelt Igen gondolta Jonel az idő
eltelt Már nem terelünk többé juhokat har-matos
legelőkön fiatalos kedvvel nagyokat
kurjantva Nem várjuk Mariorát a juhar-fák
alatt esté és nem lesünk hullócsilla-got
igen az idő eltelt Valami furcsa
szomorúság lepte el hirtelen Körülnézett
a régi hegyeken mélyen beszívta a gyan-taszag- ú
illatos levegőt és szomorú lett ma-ga
sem tudta miért Igen gondolta az idő
valóban eltelt
„Ulj le" szólalt meg az öregember „va-lamit
mondani akarok" Leült Délután
volt és ősz A szemközti hegyoldal fenyve-sében
halálos sárgán égtek a nyírfák s
valahol fönt az Ursu fejében szarvasbika
bőgött Hangja álbúgolt a tiszta őszi csön-dö-n
mint egy szomorú kürtszó
„Hát prefektus lettél" kezdle az öreg
lassan „Erre vártam Amíg éltem mindig
csak erre vártam Hogy közülünkvaló le-gyen
az aki odalent a sorsunkat intézi S
ezért akartam üzenni érted mert mert
még mondanom kell valamit Valamit ami
fontos'
Elhallgatott és fölnézett a hegyre A
hegy fölött magasan felhők húztak át kis
könnyű bolyhos felhők fehérek tiszták
Talán azokat nézte „Az igazság" kezdte
egy idő múlva „az igazság az ami fontos
JoneL Az igazság nyelve egyedül az a
nyelv amit minden ember megért Akik
mostanában följönnek ide hozzám a falvak-ból
azoknak a beszédét én nem értem
Miért van ez Jonel? Miért dühösek az em-berek
odalent miért zúgnak mint a mé-hek
amikor harkály kopogtatja a kast? Te
prefektus vagy Jonel neked tudnod kell
hogy miért van ez?" „A háború miatt" fe-lelte
Jon Bursanu „És Erdély miatt főként
Erdélyi ketté vágták a németek és felét
odaadták a magyaroknak" Az öreg elgon-dolkozva
bólogatott „Háború Ez a harma-dik
amit megélek Az urak azt hiszik
apáikat a börtönből kienge-dik
mert hogy ártatlanok és
aki csinált is valamit azt csak
provakötörök felbújtására tet-te
Agassiz község elöljárósá-ga
a napokban értesítette a
táborozó duhoborokat hogy
a község területén az ilyen fa-natikus
passziózást tovább
nem tűri és figyelmeztette
őket hogy ha 1964 július 15-ik- e
"után is ott találja őket
büntető eljárást indíttat elle
nük és a községi területet ki
ürítteti bár magam is meg-győződtem
arról hogy nem
zavartak olt senkit és zsoltá-raikat
is legfeljebb csak az
agassizi őserdő éji madarai
hallgathatják
A minap ismét kintjártam
Agassizban és próbáltam az
egyik idős presbiterrel a mi
észjárásunk szerint értelme-sen
beszélni:
— Hát nem látjátok még
mindig Iván mibe vitettek
bele ezt a sok ártatlan gyere-ket
asszonyt meg öreget?
— Nézd Te ezt úgysem ér--
tea meg azt mar latom vá-laszolt
Iván Mi egy kissé
másképp fogjuk fel a földi
szenvedéseinket amikben
megtisztulunk és erősödünk
Ha az Ur nem akarta volna
hogy ez így történjék velünk
hidd el nem juthattunk vol-na
ide
Ezt azután semmivel sem
bírtam megcáfolni
PPB (Vancouver B C
1964 június)
ipa
hogy háborúval el lehet intézni a dolgokat
amiket másképpen nem tudnak megolda-ni
Pedig minden háború csak halált hoz
sok-so- k ember halálát akiknek dolgozni
kellelt volna és nem meghalni És szegény-séget
hoz csapást nyomorúságot Minden
háború Akár megnyerik akár elvesztik:
a háborúban csak veszíteni lehet Sok-so- k
életet Emberéletet Jonel A háború bu-taság
És aztán Erdély Az urak azt taní-tották
az iskolákban hogy Erdély román
fold s az emberek elhisznek mindent"amit
tanítanak nekik Most aztán megvadullak
és háborút akarnak így van ez ha nem az
igazságot tanítják az iskolákban Akkor
jobb ha nincsenek is iskolák " „Erdély
román" szólalt meg hirtelen Jonel és hang-ja
kemény volt „Erdély román!" Az öreg-ember
ránézett Sokáig nézte „Nem tu-dom"
kezdte azután „hogy miért mondod
ezt így Talán ott voltál és láttad Vagy ta-lán
te is csak az iskolában tanultad mint
a többi" „Erdély román" ismételte Jonel
makacsul „átutaztam rajta és láttam Er-dély
román"
Bács Traján hallgatott egy darabig mint-ha
a szavak súlyát mérlegelné amiket mon-dania
kell „Én is jártam ott" kezdte el az-után
lassan „sok évvel ezelőtt Még nem
voltál a világon akkor még apád sem Is-kolák
sem voltak ahol olyasmit taníthat-tak
volna ami nem igaz Talán azért lat-iam
sok mindent másképpen mint te Ju-hokat
hajtottam át telelni mert lent ná-lunk
a bojároknál kiégeti a széna a nagy
szárazságtól abban az esztendőben Sok völ-gyet
és sok falut láttam ott és sok embert
És az emberek más nyelven beszéllek
mint mi De ilyen emberek voltak azért ők
is kis házakban élők juhot tartók szántó-vetők
és szegények Csak éppen hogy más
nyelven beszéllek De azért jók voltak hoz-zám
és szívesek és adtak szénái a juhaim-nak
Mert látod Jonel nem az a fontos
hogy román vagy nem román Az a fon-tos
hogy ember Hogy jó ember vagy nem
jó ember S azok látod jó emberek vol-tak
és segítetlek rajiam pedig egy szót
sem értetlek románul Csak látták hogy a
juhok döglenek meg az éhségtől és adtak
a szénájukból Hát látod ezért mondom én
hogy az igazság a legfontosabb ezen a vi-lágon
Mert amióta azt tanítják az iskolák-ban
hogy a föld ott túl a hegyen román
föld azóta gyűlölet támadt köztünk és
azok között akik akkor a szénát adták ne-kem
Mert a hazugságból gyűlölet lesz
mindig ezt tanuld meg Jonel s a gyűlölet-ből
halál pusztulás és szegénység Amíg
igazságunk volt addig békességünk is volt
mert az igazság és a békesség az ugyan-az
De ahol nincs igazság ott békesség se
lehet Nekünk pedig most nincsen igazsá-gunk
Jonel mert amit ma odalent össze-kiabálnak
az emberek az minden csak
nem igazság Az lehet politika az lehet
harag az lehet Irigység az lehet elfogult-ság
az lehet butaság az lehet szenvedély
gyűlölet kapzsiság minden: de nem igaz-ság
És ezért van háború és ezért lesz pusz-tulás
nagy-nag- y szegénység és sok-so- k
nyomorúság És én örvendek hogy vén va-gyok
már és nem érem meg azt ami jön
De fáj a lelkem azokért akik még fiatalok
és erősek és akik el kell pusztuljanak mi-előtt
az életüket befejezhetnék mert elté-vesztették
az igazságot És még csak nem
is tudnak róla Jonel nerais_ tudnak' iálal
Nagy érdeklődés jelentkezik
az Amerikai Szépmíves Céli
megalakítása iránt
Hétről-hétr- e közöljük la-punk
első oldalán az Ameri-kai
Szépmíves Céh megalakí-toina- k
névsorát Emigrációnk
megértette Wass Albert sza-vát
aki kalákába hívta a jó- -
szándékú igaz magyarókat
hogy közös erővel emeljünk
gátat a magyar igazság vé-delmére
Szerkesztőségünk egymás-után
kapja a belépési nyilat--
Margaretha svéd hercegnő és vőlegénye a londoni John
Ambler üzletember mosolyogva hagyják el a stockholmi
Gardslosa templomot ahol az istentiszteleten meghallgat-ták
házassági kihirdetésüket Az esküvőt kedden június
30-á- n tartották
Hazugságra tanították őket az iskolákban
és gyűlöletre igazság és jóindulat helyeit
Verje meg az Islen azokat akik ezt tették
velük !"
A prefektus hallgatott Döbbenve és lá-zadozva
belül de tisztelettel hallgatta az
öreg szavait És arra gondolt: öreg már
szegény És arra gondolt: csak egy jámbor
vén juhász mit tudhat a'világról „Jonel
Te most prefektus vagy Nagy úr Szavadat
sokan hallják és ez jó Ugy történt minden
ahogyan akartam De most kérek valamit
tőled Jonel" „Szólj Bács Traján" Az
öregember ránézett az unokájára egyene-sen
a szemébe és úgy mondta: „ígérd meg
Jonel hogy az igazságot fogod cselekedni
mindig és mindig Mert csak az igazság az
élet Ami nem igazság az pusztulás ígérd
meg!" „ígérem" „Esküdj meg hogy sem
szóval sem tettel sem semmilyen módon
nem cselekszel az igazság ellen Mert aki
az igazság ellen cselekszik a nép ellen cse-lekszik
Esküdj meg" „Esküszóm" „Ugy
segítsen meg téged az Isten?" „Ugy segít-sen
meg engem az Isten!" „Jól van" mond-ta
az öregember és megkönnyebbülten föl-sóhajtott
„most már jól van Most már
meghalhatok" Aztán még sokáig üllek
egymás mellett a padon szó nélkül és néz-ték
a hegyeket és hallgatták az őszt ahogy
lábujjhegyen tovahaladt gerincről gerinc-re
lépve a világ fölött Aztán este lett Jo-nel
elbúcsúzott lement a gépkocsijához és
visszatért a városba S Bács Traján azon az
éjszakán meghalt
Temetésén az egész család összegyűlt
Virgil a királyi sebészeti klinika főorvosa
és Jonel a prefektus vitték vállukon a ko-porsót
az unoktestvéreikkel együtt Bocs-koros
juhosgazdákkal bozontos szénége-tőkkel
és az összegyűlt hegyinép meghatott
szemekkel nézte a mindenhaló prefektus
urat a Bács Traján unokáját aki vérükből
való vér és sokan arra gondoltak talán:
hátha ezentúl mindig így lesz hogy az urak
és parasztok együtt viszik vállukon a ko-porsókat
és együtt faragják a bölcsöket is
a jövendő számára
A temetésre Mariora is eljött urával és
hat gyermekével Mikor Jonel megállt előt-te
és kezet nyújtott neki és tenyerében
tartotla egy másodpercig az asszony mun-kától
eldurvult érdes meleg kezét: ab-ban
a pillanatban érezte meg életében elő-ször
hogy mennyi sok idő telt már el a
fiatalság óla Mariora arcát barázdák ár-nyékolták
már s hajdan oly vidám szemei
szomorúak voltak és mélyen ültek mint
azoké akik egy idő óta befelé néznek ön-magukba
és ott keresik a dolgok végső tit-kát
„Szép gyermekeid vannak" mondta
Jonel hogy szóljon valamit „Isten tartsa
meg őket Mariora" „Köszönöm uram"
felelte halkan az asszony „Isten tartsa meg
a tieidet is Neked mennyi van?" A pre-fektus
arca elsötétült „Egy sincs"
felelte tompán Ez volt életének egyik
nagy fájdalma Elena beteges volt és nem
tudott gyermeket adni Az asszony sajnál-kozva
nézett rá puha anyás pillantással
A te gyermekeid vagyunk mindannyian
prefektus úr" mondta aztán halkan és le-hajtott
fejjel „tartson meg sokáig az Isten"
A Mariora ura is ott áltt és zavartan for-gattakezé- ben
a kalapját Nagy darab cson-tos
ember volt erdősgazda és vízimolnár
aki saját fürészén készítette a deszkát 'és
maga fuvarozta le a városba 3Ez az uram
--1964 július '4 (27) KANADATMAGYARSAG
y_
fkoza lókat s azt a kívánságot
hogy a nagyobb magyar tele-püléseket
személyesen is lá-togassa
meg Wass Albert
hogy ő maga gyújtsa meg ott
a lármafát -
Legutóbb Hamilton Gált
Kitchener Brantford magyar-vi-jait- ól
kaptunk ilyen meghí-vást
Mi azt továbbítottuk l
Wass Alberthez akinek a nyá
ri egyetem miatt abba kellett
hagyni szervező körútját Mi-hely- cst
egyetemi elfoglaltsá-ga
engedi elsősorban ezek-nek
a kanadai városoknak
magyarságát fogja megláto-gatni
hogy először megkö-szönje
eddigi buzgalmukat s
azután együtt lángoljon velük
a haza iránti hűség és szere-tet
fenntartásában Ki segít
elnémított népünkön ha mi
cserben hagyjuk?
Szerkesztőségünk minden
belépési nyilatkozatot nyil
vánosan nyugtáz s a szerve-zésre
vonatkozó bármely kér-désben
szívesen ad felvilágo-sítást
ESERNYÖS SZOBOR
Reading angol városnak
egyetlen szobra van Az
ércszobor Georg Palmerl
ábrázolja aki vagyonát a vá-rosra
hagyományozta Az
öregúr esőben napsütésben
mindig nyitott esernyővel sé-tált
— a szobor is nyitott er-nyővel
ábrázolja Ez az egyet-len
esernyős szobor a vilá-gon
Dumitrunak hívják" Jonel kezet nyújtott a
vízimolnárnak „Isten tartson meg Du-milr- u"
„Isten tartson meg uram Régen
készülök rá hogy megköszönjem neked
amit annak idején az erdőkért tettél Ami-kor
azok az idegenek ki akarták venni ke-zünkből
a kenyeret Hát most megköszö-nöm
mindannyiunk nevében Isten éltes-sen
prefektus úr!"
Temetés után megülték a tort líázi-gazd- a
a legidősebb Bursanu volt Kosta
ügyvéd bátyja Pálinkát ittak és sajtot et-tek
hozzá Ott ültek a juhosgazdák mind
a kis ház megtelt cserzett birkabőr szagá-val
és Jonel fájva emlékezett vissza azok-ra
az időkre amikor még itt ült naponta
ő is ezek között az emberek között együtt
örvendett velük a jó időnek s együtt aggó-dott
viharon jégesőn „Éltessen Jonel"
emelte föl Kosta ügyvéd a poharát mint-ha
eltalálta volna fia gondolatait „éltes-sen
Virgil" Majd egy kis szomorú mosoly-ly- al
a szája körül hozzátelte a köszöntés-hez:
„arra ami szép volt!" „Arra ami szép
volt" felelte Virgil a főorvos és megköny-nyesede- tt
szemmel vette kezébe a poharat
„Isten éltessen apám" Jonel elborult arc-cal
szótlanul itta ki fenékig az áldomást
aztán hamarosan felkelt a helyéről és el-búcsúzott
-- Amíg az autó lefelé vitte a hegy-ről
bele az éjszakába a kényelmes ülésen
hátradőlve elgondolkozott azon hogy va-jon
az ár amit fizetnie kellett azért hogy
most prefektusa lehessen ennek a népnek
nem volt-- e mégis igen-ige- n magas? Nem
volt-- e mégis több mint amennyit egy em-bertől
kívánni szabad? Mariorára gondolt és
hal gyermekére és úgy érezte hogy nincs
a világnak az a hivatalos gépkocsija amit
föl ne cserélne szívesen egy pár ócska
bocskorért Egy pár bocskorért ame-lyikben
ott léphetne most valamelyik ka-nyargós
hegyiösvényen hazafelé egy he-gyestetejű
kis faházhoz maga mögött Ma-rioráv- al
és a hat gyerekkel
Elena akkor már harmadik éve feküdt
az egyik nagy fővárosi szanatóriumban
Hogy tulajdonképpen mi volt a baja azt
egy orvos se tudta biztosan megmondani
Jonel néha arra is gondolt hogy talán
nincs is semmi baja csak az unalom Rá-'é- rt
beteg lenni hát beteg volt A Constan-tinescu-rokons- ág
olt lebzselt körülötte és
megtöltötte a fejét mindenféle léha buta-sággal
Jonel olykor valóban haragudott a
feleségére Ha feljött volna ide a hegyre
kavarta volna a sajtol főzte volna a pulisz-kát
és mosott volna egész nap mint a ha-vasi
asszonyok nem lett volna semmi baja
gondolta magában De Elena soha sem járt
fönt a hegyen nem akarta Bács Trajáné-ka- t
látni Undorodott a birkaszagtól és
nem ette a puliszkát sein A társaság mely-hez
tartozott Párizst majmolta Divatban
szokásokban viselkedésben és — betegsé-gekben
is Nem a házasság nem volt sze-rencsés
azt mindenki láthatta Még a Jonel
apja is De Kosta ügyvéd ezzel vigasztalta
a fiát: „Tartoztál vele az ördögnek Jonel
Mindenki tartozik valamivel az ördögnek
Te a házasságoddal tartoztál De legalább
túl vagy rajta S a politikai pályádat elin-dították
a Constantínescuk az a fontos"
De Jonel néha úgy érezte hogy talán még-sem
ez a legfontosabb de nem szólt Mi-nek
Ami megtörtént azon úgysem lehet
segítem
(Folytatjuk)