Kanadai Magyarsag, January 31, 1953

              ( - Jwa — — -- - --WV - --1" "~"rt t — tp—r- - ™vr'
:
KANADAI MAGYARSÁG ' 5 1953 JANUÁR 31
Leszkovszky Zoltán
in
Három csúszás
Kilenc hónappal később gyalog--
szerrel léptük át a belga ha-tárt
lobogtatva a bélyegzős
papírt — egy átutazó vízumot
— s egy másikat letelepedési
engedélyt Venezuelába egy
trópusi országba Délameri-kában
Brüsszelben a pénztelen ki-vándorlókat
támogató nemzet-közi
szervezet melyet nemré-gen
állítottak fel készségesen
vállalta hajójegyeink kifizeté
sét De az induló hajók mind
zsúfolva voltak az összes he-lyeket
régen lefoglalták Nem
volt remény hogy a legköze-lebbi
hónapokban hajóra száll-hatunk
Nekivágtunk hát a
brüsszeli utcáknak mint két
év előtt munkát keresni
Heteken át kilincseltünk
gyárakban és műhelyekben
hivatalokban és üzletekben
hiába Idegenek voltunk ide-gen
országban (Hogyan is él-tünk
oly sok hónapig mikor
először voltunk ott s az uj
nyelvvel is izzadva kellett bir-kóznunk
?) A kirakatokban
gyönyörű banánfürtök moso-lyogtak
s megszámlálhatat
lan csemegeféle de örültem
ha tejet tudtam venni felesé-gemnek
aki éppen gyermeket
várt Az egykor vidám sze-mek
melyekbe szerelmes let-tem
szomorúak lettek
Elszántan indultam minden
reggel útnak s este gépiesén
válaszoltam a néma kérdésre :
nem találtam munkát 'de
ujabb címeket kaptam Már
féltem a visszafojtott köny-nyekt- öl
csillogó szemekbe néz-ni
Nap-na- p után jobban fél-tem
Ha korán befejeztem na-pi
munkahajszoló körutamat
nem siettem haza ácsorogtam
az utcán" a vidám elégedett
simaarcú emberek között Ide-genek
voltak nagyon idege-nek
de vidámak Vonzottak
mint a szivárvány a vízbeme-TQlötTMe- rt már éreztem hogy
ismét merülök Súlyos sűrű
valami ölelt át szelíden Érez-tem
mint nehezedik rám újra
az élet Még küzdöttem ellene
makacsul Hosszú mély léleg-zeteket
vettem és józanul át-gondoltam
hogy ezek csak át-meneti
nehéz napok hamaro-san
el fogom az egészet feled-ni
hiszen az ostrom emléke is
eltompult már Keményen ha-tározottan
haraptam almám-ba
De nem volt ize Lábain
alatt a járda hullámzani kez-dett
Körülöttem a mosolygó
idegen arcok ismerős nagyon
is ismerős alakot öltöttek s
Jókai Mór
kísértetiesen villantak elő a
kigyúló esti fényben a fogak
a sárga csontvázfogak Haza
támolyogtam Bekopogtam a
háziasszonyunkhoz kértem
várjon még a lakbérre más-napra
ígértek munkát Aztán
fölmentem Levél várt az asz
talon a nirrei nogy nagy-anyám
elköltözött az élők so-rából
Anyám egyedül maradt
Teljesen egyedül
Feleségem nem volt a szo-bában
Ledőltem az ágyra le
hunytam a szemem Édesanyá
mat láttam fiatalon s egy kis-fiút
Én voltam valamikor az
a kisfiú buta rossz kisfiú a
szájára forrt "nem"-m- el S
most azok a rég kimondott
soha vissza nem szívható
megkövesedett szavak tapin-tatlansága- in
a félreértések
óriásokká nőttek Egyedül
maradt Nem ! Én nem is
merem azt a kisfiút ! ! ö hogy
tudnálak ölelni most s hogy
tudnám szeretni szomorú sze
medet betegen is ! Idegenek
nekem a vidám szemek s a
boldogság — Hirtelen szét-foszlott
a kép Helyébe másik
ostoba kép tolakodott Elő-ször
kék szemek és szőke haj
majd kirajzolódott az egész
lány-ala- k Ugy ahogyan hét
év előtt a szakítás délutánján
láttam áttetsző világoskék
ruhában Fájó dühhel fordul-tam
a másik oldalamra Hasz-talan
A nevető lányarc kér-lelhetetlenül
követett Fejem-re
rántottam a párnát Nem
használt Kioltottam a vil-lanyt
Nem tűnt el a látomás
de a szelíd légies lány-ala- k sö
tét háttérrel kacér kacagó dé-monná
változott és rágni kez-dett
és marni mint a "nyomor
rág és mar
Feleségem lépett a szobába
halkan azt hitte alszom Sö-tétben
vetkőzött lefeküdt
Hallgattam nyugodt egyenle-tes
lélegzését A démon nem
zaklatott már elmenekült El-aludtam
én is
És akkor — akkor a szi-vem
a tökéletlen gép megállt
De nem történt semmi csak
az hogy vakítón világos lett
s a földgolyó kicsire zsugoro-dott
És mindent láttam ami
végbement a földön s pillana-tok
alatt éveket Bámulva fi-gyeltem
a színjátékot Néhány
bohóc döngette mellét Itt-o-tt
emberek tűnődtek csendes re-metelakokban
S millió és mil-lió
epizódszereplő játszott _'s
mind ugyanazt játszotta Egy
ilyen mellékszereplőt figyel-tem
Apró emberke volt és
Az Uj Földesúr
Sirass meg"
Ezt az utolsó mondást fölösleges is volt odaírni mert
Eliz amint e levelet végigolvasta oly zokogásba tortái
hogy a könny két piros orcáján mint patak arodt végig
kezeit tördelte kétségbeesve járt alá s fel a szobában
testvérének egy elejtett kendőjét lelte meg egy széken
azt százszor összecsókolá kebléhez szorongatta es újra
zokogott és sírt mint a nyári zápor és csókolta a levelet
meg a kendőt úgv hogy a nagy zokogást meghallottak a
cselédek s a szobaleány jónak látta bejönni hogy nincs-e-r- á
valami szükség ?
Az ajtónvitásra a felindult leányka keserve a duh in-dulatába
ment át azt hitte a miss jön Vadul villogó sze-mekkel
rohant az ajtó elé úgy hogy a szobaleány vissza-rettent
amint eléje dobbant
— Hol van a miss ? — kiálta ra Eliz minden izében
reszketve a gáttalan indulattól
Az bámulva nézett szét és vállait vonogatta
Eliz mérgesen ragadta meg a cseléd vállat- -
— Hol a miss ? Mikor ment el ? Ki bocsátotta ki az
ajtón ? Ki látta Hermint ?
A szobai eánv majd összeesett ijedteben
— Mi kérem nem láttunk senkit mifelénk nem ment
ki senki Hanem a hátulsó ajtó nyitva van az elébb
mondta a kertész
Eliz forró homlokára tette összekulcsolt kezet s las-sankint
magához kezde térni
Megállj ! — szólt csendesulten a hatraim vagyo
cselédhez — Ne beszélj odakinn semmit Küldd be a kis
Gyuszit A hátulsó ajtót zárjátok be s hozzátok ide a
A cseléd elsietett s utána nagyhirtelen beállt Gyuszi
Elizüzemei akkor már nem könnyeztek arca nem volt
lángvörös haja le volt simítva kezeit hátra téve járt ala
s fel Hermine szobájában _ Parancsol kisasszonyom ? — szolt a kis legény
katonásan emelt kézzel
Fin-el-j ! — szólt hozza Eliz olyan parancsoló han-gon
mint°egv tábornok — Tudsz lőfegyverrel bánni ?
° r — Tudok kisasszonyom Puskám is van A nagysá-gos
úr adta
— 140 —
sírt Majd elhallgatott egy tü-körhöz
lo'pakodott felmászott
izgatottan nyúlt a ragyogó
csillárért — Mit csinálsz te
rossz kölyök ? — kiált rá va-laki
és elétesz egy másikat
melyet tekerni kell és hango-kat
ad — Ezzel játsszál ! És
azzal játszik míg nagyobbat
kap egészen komoly verklit
Akkor azt forgatja gyorsan
még gyorsabban Feje kime-rülten
hanyatlik le Félálom
ban van már amikor hangok
ütik meg fülét valaki sír :
Papa kenyeret Feltápász-kodik
megragadja újból a
verkli fogantyúját és tekeri
gépiesen Megint hangokat
hall : Nagyapa gyere játsza-ni
! — Mindjárt kicsikém
nem látod hogy mással va
gyok elfoglalva ? Hallgasd mi-lyen
szépen muzsikál nagyapa
Mi az nem szól ? ! Megyek
már kicsikém megyek Men-nék
de úgy lendületbe jöttem
hogy nem tudok megállni Lá-tod
fiacskám ezt így kell
gyorsan kell tekerni kacagva
körül kell táncolni ! így lá-tod
? Ne sírj majd egyszer
ha ráér megtanít ám nagyapa
erre a játékra És keze le
csúszik az élet kurblijáról
Valahol agyamban vala-mi
lázadt az álomkép megsza-kadt
Az óra mutatója hétre
ugrott Ébren voltam Sze
membe napfény tolult színek
és jólismert formák Valahol
harang zúgott Megmosdot-tam
felöltözködtem Nyiko-rogtak
a rozzant falépcső)
lépéseim alatt Kiút ragyogott
a reggel Mozdult a város
Automata kattant egy csöpp-ség
futott kezében cukrot szo-rongatva
Mindez túlságosan
valótlannak tűnt S az is hogy
sétáltam az utca tömör köve-zetén
Ugy tűnt a gondola
taim élnek már csak és fele-lősségérzet
vagy mi belém
évődött konvenció Nem fájt
semmim De úgy éreztem ha-marosan
meg fogok halni
Sokáig élt még bennem ez
az érzés még akkor is mikor
azok a nehéz napok a múlté
voltak már s R és én téglát
hordtunk és adogattunk egy
kőművesnek egy magas épít-mény
tetején óvatosan kike-rülve
a tátongó nyílásokat s
otthon az asztalon banán mo-solygott
és feleségem szemei
vidámak voltak ismét
Kis idő múlva lányom szül-etett
Sovány volt mint egy bé-ka
gyönyörű mint egy első-szülött
Az első gyámoltalan
sírás mely kijött a tágranyi-tott
szájon egy csapásra kiűz-te
belőlem a fekete kísértetet
A véremből született hang
megtanított hogy élni szent
kötelesség s édes is hiszen az
Jókai Mór
élet hü társa a folyton meg-újuló
remény
Nemsokára távolba tűntek
az európai partok Hajónk
mely a kikötőben félelmetes
monstrumnak tűnt apró bár-kává
zsugorodott s beleveszett
a végtelen óceánba Nagy ter--
veKet szouuiih a nap napról-napr- a forróbban sütött Kikö
töttünk És a nagy tervek
menthetetlenül belevesztek a
trópus végtelen hötengerébe
Két év vánszorgott el ese-ménytelenül
Aztán repülőgépre szál-ltunk
És repültünk tündéri hold-világnál
a földtől elszakadva
magasan a felhői felett re-pültá- nk napfényben szikrázó
csodálatos jégmező felett s mi
kor végre alábuktunk hittük
csak el hogy felhő volt a jég-mező
is — s mikor végre a pá-rás
ködös kanadai levegőt
szívtuk hittük csak el hogy
hogy vége a trópusi dermedt
aléltságnak
Percek múlva egy taxiban
száguldtunk Az út széléről
hazai fák bólongattak itt is
ott is kicsi fehér parasztházak
villantak elő Jól ismert ma
dárhangol szöktek be a ny-itott
ablakon Jlohón nyeltük a
hangokat s az ősz már-má- r e-lfeledt
hűvös illatát
A torontói család mely várt
és vendégül látott meleg ma
gyar szavakkal üdvözölt Kis
idő múlva a baiátságos ven-dégszoba
puha fotőjébe süp-pedtem
s úgy éreztem hosszú-hossz- ú
bolyongás után haza-kerültem
végié Künn a mez-telen
faágak suhogása a szél-ben
a halkan hulló hópelyhek
a szoba csendjébe fúródó tik-iak
a kandallóban lobogó tűz
minden a régi otthon levegő-jét
leheltei Messze távolból or-gonahangok
lopóztak elő Egy
régi-ré- gi álmom folytatódott
S az éteri zene végtelent ölelő
hullámain áramlott felém va-lami
valami alaktalan valami
megfoghatatlan talán a Kék
Madár ó nire várok miért
nem' olvadoA-me-'g ? ! Negyed
század gyötrő vajúdása gyógy
írt talált Mi dolgom van még?
örökség szent kötelesség ?
Egy portrait-- t kell csak feste-nem
a boldogság portrait-já-t
s az magától kifolyik a bűvös
ecseten Itt a pillanat Elősze-degetem
festékeinmet a már-má- r
berozsdásodott ősi boga-rakat
— Emberszeretetet
Csodavárást az Ég tudja mi-ket
még Valami valami hi
ányzik még nyugodt világos
nyomástól mentes agy Ki kell
vetnem a multat el kell felej-tenem
— nem nem!!
nem Átkozott sziklafal
tik-ta- k
Jön
a felállók S
mintha én nem én lennék Ott
áll egy különc furulya-nadrágjába- n
a szoba közepén
Senki sem nevet A háziasz-szon-y
dollárról beszél Kiroha-nok
le a lépcsőn Furcsa kis
törpék sorfalat állnak Bol-dog
vagy ? ! zúg bömböl
a Mit akartok ? !
ordítok Boldogok aka-runk
lenni ! ra-bok
rabol tüdőm zihál Ne-héz
nagy fejem a lépcsőkre
esik
A nagy nehéz vörös korong
a nap kiszakadt a vén földből
horizont fölött lebegett
Szétfutottak a neurotikus
Az ablak jégvirágai közt
bebújt egy Végig-sétált
az asztalon álló virág-vázán
A fényképre kúszott —
hattyúkon táncolt megcsil-lant
a hólepte fenyőkön Majd
homlokomat simogatta Be-nyomult
pórusaimon éltető
melege szétáradt ellenállhatat-lanul
Egy varázsütésre a lel-kem
mélyén még dúló harc el-csitult
Fejemből eltűnt lidérc-nyomás
S tudtam ez volt az
utolsó csúszás
Nos így volt Három enn-tala- n
álom ébredés
Az utolsó volt csak teljes éb-redés
Azóta felhőkön in át-süt
a nap És a nap uj fényé-nél
Valódi sziliében
látok legalább ezt az uj
ragyogó egyetlen színt való-dinak
hiszem Hogyne hinném
valónak hisz a százszor elte-metett
és százszor újra sóvár-gott
boldogságot találtam meg
általa Igen ott a boldogság
Természet csodálatos szép-ségében
s az élet gyönyörű
csodáiban melyek kiáltanak s
mi süket és vak emberek még-sem
látunk csak ünnepi
Két lány ugrál mellet-tem
mi az hogy szenve
dés '!" kérdi a nagyobbik
hirtelen "Nem tudom" —
Pedig tudom A szen
előfutára a boldogság-nak
S azt is tudom mi lesz
a mottója következő könyvem-nek
ha valaha megírom : Bol-dogok
akik már tudják hogy
a boldogság nem csalóka déli-báb
nagyon is megfogható
sokszor kopog is az ajtón aj-tókon
melyeket a szeretet és
a szomorúság piros-feketé- re festett előbb
Az Uj Földesúr
zöld bársony tükörrel elöl meg a sárga virágos kalapját
aztán meg azt a búzavirágszin selyem mantilláját
tudom talán hogy milyen az a miss
— Szent uram Bajorországban ! — kiálta fel üstö-kébe
kapva Vendelin úr — mi történhetett itt ? Nem
hallottad a hangját annak a személynek ?
— Lassan beszéltek előttem és franciául
Hol vetted fel a kocsira és mikor és hogyan mi-csoda
körülmények között ?
Hát ahogy tetszett parancsolni én úgy tettem
Azt monda director úr: "Anton fogj be négy lóval a föde-le- s
hintóba s aztán üresen hajts ki kerülj le az angolkert
ajtajáig az alsó úton ott várj csendesen Akkor majd oda-jön
Bogumil úr : az felül azután majd az megmondja
hogy hova vidd azután akit még el kell vinned azt is
fölveszed ő megmondja hogy kit ?" Ugy tettem Meg-álltam
a kert alatt jó sötét volt már mikor az ifjú úr
a kertajtón A miss kapaszkodott a karjába ő kinyi:
totta hintó ajtaját s fölsegítette a misst én kérdeztem
hová parancsolja : ő felelte be a városba A városban a
postaház előtt megálltunk ott az ifjú úr kiszállt relaist
parancsolt a miss ezalatt ülve maradt a hintóban mi-kor
aztán előjött a relais akkor a misst ismét kisegítette
a kocsiból egy kis volt vele amit nem engedett
másnak kezébe venni ő maga vitte utána Aztán a miss
egy ezüst tallért nyomott a markomba amilyen itt nem jár az ifjú úr pedig egy papirosba tekergetett tantuszt
amilyennel az urak játszanak Bizonyosan elnézte azt
gondolta : dupla aranyat ád Azzal agyiőt mondtak a pos- ta trombitájába fújt én meg visszafordultam s most itt
vagyok
Vendelin úr e szép történet hallása után csak úgy esett be ajtóstul a szobába
A bennülő miss a nagy robaj hallatára hátra hajtá
a pamlagvánkosra s épen en traine volt hogy
később született testvérének az ájulásnak kit a po- gány mythologia az istenségek sorából kifelejtett illő
fenntartás mellett karjaiba dőljön amint Vendelin úr
sipkáját előre elhajítva berohant s képéből kikelve ordítá:
— No miss Natalie most már én is elájulok ! Ez a
Végzet — tik-ta-k
— ébrednek megint Fáradt
emberi hang recseg a rádió-ban
Kopognak --nz ajtón
a háziasszony Ijedten kapok
bogaraim után
—
—
lépcsőház
— —
— Rabok
—
a
ál-mok
napsugár
a
a
s három
a
mindent
—
a
'pilla-natokban
kicsi
"Apu
—
mondom
vedés
csak
—
—
ki- jött
a
útitáska
fejét Mor-phe-us
Vége —
HAMSLTON!
kirakat
HAMILTON
MEAT MARKÉT
A magyarság bevásárlási
központja Legfinomabb
húsárúk sajátkészítésű hi-deg
felvágottak hurka kol-bász
és fűszerárúk
Mák kapható!
Darálónk van !
Tulajdonos :
KISH ZSIGMOND
24 G James St N Hamilton
Telefon : 7-60- 44
Legjobb minőségű erfi es fiu cipót
(beteg fájós lábakra is)
mérsékelt áron
Mindennemű cipők javítása
olcsón és pontosan
ADAM GYULA
cipőüzletébcn vásároljon
295 James St N Hamilton
VOGL JÓZSEF ÉS FIAI
Festék és falpapír árúk
üzlete
Szobafestést
és faltapétázásl vállalunk
Ingyenes szaktanács adás !
1 19 King St E Hamilton
Tel : 3-11- 76 3-11- 77
Vásárlásainál kérjük
hivatkozzon lapunkra !
Mór
Ha pénzt és időt akar
megtakarítani akkor
vásároljon
Electric és Rádió üzletében
135 James St N Hamilton
1 GjffsSMi
Televíziós készülékek
már 319 dollártól
Minden zsebnek és ízlésnek
tud nálunk
vásárolni részletfizetésre is
GODó
férfi és női szabósága
James St N Hamilton
Telefon 8-36- 97
M a g y a r nrsz á g r a
Vámmentes élelmiszer csomagszállítás
HAJÓ- - ti S R E PüLÖIEGYBK
az összes társaságokra a hivatalos áron
Bevándorlási engedélyek Közjegyzői okiratok
Pialnik játékkártya kapható $175
LUCAS TRAVEL SERVICE
i - -- rtr-wn ( L u k á c s- - i r o d a-- )
81 KING ST W HAMILTON ONT TEL : 2-92- 58 fAAt FIGYELEM! FIGYELEM!
Ha szereli az óhazái finom hentesárukat úgy kérjük
keressen fel bennünket uj üzlethelyiségünkben is :
660 Barton St E Hamilton Ont
Telefon : 5-76- 18
MINAI ÉS DAGONYÁI
Hentes-- és mészárosmesterek
NSNN'VV'VsANVAVSAiVVNVAA
Jókai : Az Uj Földesúr
— Ki vagy ? megállj ! — hangzott odakinn a kis sil-b- ak kiállása
— Kávét hozok — volt rá a biztos felelet
— Passirt : mehetsz
A szobalány jött a reggelivel
Eliz inte neki hogy tegye le és aztán menjen
És ismét írt tovább
% "Tudod mennyire szeretted öt te is Hiszen ezután is
fogod szeretni"
— Ki vagy ? Megállj ! — hangzott ezúttal a szokott-nál
mérgesebb hangnyomattal
— Jesszusz Mária ! — volt rá a sikoltás
Ez a miss hangja volt
Eliz hallgatta egy ideig hogy mi lesz odakünn ?
— Vissza ! Én strázsa vagyok !
— Nonono Gyuszikám ne tréfálj '
— Én nem vagyok "Gyuszikám" én patrol vagyok
én feuerpikét vagyok aki közelít meglövöm
— HahJ Az égre ! Ne tartsa erre azt a fegyvert el
talál sülni magától
— No hát maradjon ott az ajtóban s ne jöjjön kö-zelebb
— De micsoda gondolat az gyermeknek puskát adni
a kezébe ?
' — Ez a parancs Ez az ordré
— Bocsásson a' kisasszonyhoz
— Semmi kisasszony az fogoly
— De én nekem be lehet hozzá menni
— Mi a jelszó ?'Mondja a jelszót !
— Gyuszi most mindjárt pofon ütlek i
— Miss ! Nem látja hogy most katona vagyok ? Te-remtette
Lövök és szúrok
Eliz már erre kinyitotta az ajtót
A miss meglátva növendékét bátorságot vett magá-nak
a várőrségen keresztül ostromra rohanni ami szeren-csésen
sikerült is neki bejutott sértetlenül Eliz szobájába
s ott tikkadtan lihegve megállt és nem tudta hogy mit
"kérdezzen
Eliz inte neki hogy üljön le Érezte hogy most ő az
aki rendelkezik
— 137 — 142 —
--"
-J'--
"""3--i-kas°~-~-~ 2H
megfelelően
236
:
r
V