Kanadai Magyarsag, November 14, 1964

              Vf
I
i
py-'fííílWr-
-í íi?MMltóHMS#4iWifeiWífik
i
v
4 oldal 1954 nor 24 06)" KANADAI MAGYARSKG
Kisjókai Erzsébet:
I
Húsz évvel ezelőtt láttam
egyszer néhány pillanatra
Akkor még fiatal leány volt
Azóta nem találkoztam vele
Később hallottam hogy férj-hezment
református lelkész
vette el
Néhány éve írta egy budai
rokonom hogy ez az asszony
súlyos műtéten ewitt át gyen-ge- f
vérszegény szüksége len-ne
valami utókúrára feltáp-lálásra
kikapcsolódásra Hoz-zám
eljöhet írtam nekik itt
a békés csendes kis Hollan-diában
izgalmak nélkül élhet
egy ideig a mi házunkban pi-henhet
ameddig akar majd
én segítek hogy talpraálljon
Elküldtem a hivatalos meghí-vást
melynek alapján meg-szerezheti
a szükséges enge
Scotia
BOT3
HA
vásárolni
állunk
újonnan átalakított
384 SPADINA
EM 6-50- 33
őszi ruhák
és
IRÖ-- ÉS
ÉS
NAGY VÁLASZ
436 AVE
LE 3-79- 54
PAPNÉ
délyt és holland
A vízumot egy tart-ózkodásra
kapta meg Abban
hitben ringattam magamat
hogy most nem rokont hívok
meg hanem akit nem
is tehát önzetlenül
elfogultság nélkül
ki valaki után se-gítő
szándékkal nem
mely családtagok
késztet Néha így tet-szeleg
az ember önmaga előtt
ha tükörbe néz
De sors hamarosan gon-doskodott
róla hogy
feletti
törje
A vendég
Nem úgy ahogy elképzel-tem
Nem szelíd papné fu- -
'Üfcfcfcfcfcbfcfcí 1 liillliltliiÉliil
Gyorsan biztonságosan küldhet
pénzt bárhova
Szinte olyan mintha személyesen adná át a
pénzsegélyt az óhazában élő hozzátartozóinak
ha a Scotia Bank útján küldi a pénzt A
Bank százszázalékosan kezeskedik befizetett ka-nadai
dollárokért A pénzt a hozzátartozók lakó-helyéhez
legközelebb fekvő bank adja át az ottani
törvényes a legkedvezőbb napi ár-folyam
szerint Még ma keresse fel Scotia
Bankot részletes felvilágosítást az átuta-lás
módozatairól Ez tengerentúlra történő
pénzátutalás
yOCUOCt
OLCSÓN
akarnak
óriási
A
LEGBIZTONSÁGOSABB
választékkal
méltányos árakkal
kedves vevőink rendelke-zésére
üzletünkben
AVENUE
Telefon:
kosztümök
gyermekholmik fehérne-műk
ágyneműk
FHMw!ffi5r?ü'JI'y"''JüS"!!iüiral'SJ'
SZÁMOLÓGÉPEK
ELADÁSA BÉRBEADÁSA
JAVÍTÁSA IRODAI BUTO-RO-K
FELSZERELÉSI
£lKKEK
vízumot
hónapi
ismerek
el-látásra
csalódás
kérjen
MÖDJA
THE BRNK OF NOVR SCOTIH
RONCESVALLES
TELEFON :
a
a
idegent
érdektele-nül
nyúlok
köteles-ségből
a
a
a segi-teniakaráso- m
örven-dezésem- et
lerombolja poz-dorjává
a
megérkezett
a
pénznemben
a
a
SBHNK
rj
REI
csak elsőrendű
szakemberrel
végeztessen
közjegyző
v budapesti
ügyvéd Kanada
egyetlen magyar
törvényszéki hites
tolmácsa
Hiteles irodalmi és tech-nikai
fordítások szabadalmi
leírások közjegyzői okira-tok
fotókópiák házassági
ügyek stb
341 Bloor St W Toronto
Telefon: WA 1-71- 85
ÍÉSlIy
TÉKA
í HA PONTOS FIGYELMES ÉS GYORS
£ KISZOLGÁLÁST AKAR AKKOR CSAK HÍVJA
BUSINESS
MACHINES LTD
605 Yonge St Toronto WA 5-24- 91
Ssaládi gyászában
FORDULJON TEUES BIZALOMMAL A
Turner & Porter Limitedhez
MELY NÉGY GENERÁCIÓN KERESZTÜL
A LEGNAGYOBB TEMETKEZÉSI VÁLLALAT
TORONTÓBAN
YORKÉ CHAPa
2357 BLOOR ST W
RO 7-31- 53
tott be hozzám akit a szen-vedés
megpróbált és megér-lelt
nem a kisfizetésű lelkész
felesége aki örömmel kap a
nyugati üdülés váratlan alkal-ma
után Nem a régi emlék
alapján elképzelt még elég
fiatal asszony Hanem egy ki-száradt
nyersmodorú hóri-horgas
idős nő Tele pökhen-di
elbizakodottsággal hányi-ve- ti
fölényeskedéssel
Jó gondoltam az első na-pokban
talán kisebbségi ér-zéseit
akarja ilyen formában
levezetni hiszen meglepi a
hollandi kényes ízléssel be-rendezett
villa meghittsége a
tisztaság és rendezettség a
nagy autóforgalom és a jólét
száz és száz jele mely Hol-landiát
jellemzi Nekem
ugyan semmim nem volt mi-kor
az uram feleségül vett de
az ő házában még ükapjának
antik bútorai ezüstjei minia- -
türgyüjteménye is feltalálha-tók
Nem csoda hát ha ez az
asszony aki életében ilyet
nem láthatott most hencegő
kijelentésekkel fitymáló be-mondásokkal
akarja leplezni
csodálkozását Majd elmúlik
ez ha megnyugszik ha bele-szokott
a szokatlan környe-zetbe
De nem szokott bele És a
fólényesked'ése nem szűnt
meg
„Te készen vett cipőt hor-dasz?"
kérdezte színlelt fel-háborodással
„Én soha fel
nem vennék gyári cipőt A
Váci utcában csináltatom
nézd ez is onnan való ezzel
a gyíkdísszel meg amit teg
(Befejező rész)
nap láttál rajtam a kxokodil-bő- r
cipő is"
rMibe kerül ez otthon?"
„Ez nyolcszázötven forint
volt" felelte és kinyújtotta
hosszú lábát hogy jobban lás-sam
„a másik kilencszázba
került"'
És így sorolta fel napon-ként
ruhatárának minden
darabját Budapesti szalonok-ban
készült kosztümjét dél-utáni
ruháját kabátját Nem
nem volt olcsó egyik sem
Sőt Drága volt még nyugati
fogalmak szerint is
„Miért dolgozol ennyit?"
szólt rám más alkalommal
„Nem értem miért nem tar-tasz
házvezetőnőt? Látod én
semmiféle háztartási munkát
nem végzek Van rendes se-gítségem
azonkívül ott a ha-rangozó-cs-alád
is azok meg-csinálják
amit a bejárónő
nem tud elvégezni"
Aztán felsorolta a szórako-zási
lehetőségeiket is Opera
színház kabaré délelőtti ta
lálkozó Gerbeaudnál estén-ként
mindig társaság
Nem ez már nem hencegő
állítás volt mert jegy és va
csora-árak- at is megnevezett
azt is elmondta hová mennek
Óbudán halat enni és hány
hétre megy fel Galyatetőre
üdülni
„Abbáziát szeretem" jelen-tette
ki öntudatosan „hiába
az Adria szép"
És később:
„Jövőre Svájcba megyünk
nyaralni mert ott még nem
voltunk"
Az uram elképedve hall-gatta
ezeket a történeteket
Mert rendszerint étkezés köz-ben
mesélt a papné nekünk
németül hogy az uram is ért-se
aki meg is kérdezte tőlem
aztán: mi a csudának hívtam
Wass Albert:
Senki sem szólt egy szót sem Szótlanul
ültek A vonat rohant Dübörögtek a kere-kei
Sípolt fütyölt a szél az ablak repedé-sein
s az éjszaka odakint siket volt és sö-tét
A festő hirtelen fölrezzent Fölkapta a
fejét és a szemeiben valami furcsa fény
csillogott Hirtelen felugrott „Hol va-gyunk?"
kérdezte és eszelős rémület zilált
a hangjában „Le akarok szállni! Le akarok
szállni! Nem megyek tovább!" Döbbenve
néztek rá a többiek de szólásra nem volt
idejük A festő egy ugrással elérte a fülke
ajtaját és föltépte Kétségbeesett menekü-lés
volt minden mozdulata És abban a pil
lanatban szemben vele a fülkeajtóban
megjelent egy másik arc Egy duzzadt ha-muszürke
arc A Pohrisch Gottfried arca
A festő megtorpant és rámeredt az arc-ra
Valamit akart mondani de csak lihegés
jött ki a száján Pohrisch mögött feltűnt
az öreg pap fehér feje Aztán valami ször-nyűségeset
csattant és sötétség borult min-denre
Mikor Baradlay tiszteletes újra magához
tért a földön feküdt és iszonyúan sajgott
a feje A sötétségben lámpák mozogtak és
emberek kiabáltak A ködbent mint egy gi-gantikus
szörnyeteg csontváza úgy mered-lek
föl az egymásra utott vasúti kocsik
Valahol valaki nyögött
Baradlay tiszteletes megpróbált föl-emelkedni
a vizes földről Odébb kéziláro-pá- s
fényénél egy orvos és egy ápolónő se-besülteket
kötözött „Kérünk egy papot!"
kiáltotta valahol egy energikus női hang
„Ha van az utasok között egy pap kérjük
hogy jelentkezzék!" „Itt !" próbálta ki-áltani
de csak egy torz nyögés szakadt ki
a száján Valaki melléje lépett és lehajolt
Egy ápolónő volt Fájdalmai vannak?" kér-dezte
meleg barátságos hangon „Mindjárt
kaphat egy morfint " „Pap " nyöszö-rögte
„Valaki papot keres én pap va-gyok
! Megpróbált fölállni Az ápolónő
a hóna alá nyúlt „Gondolja hogy sikerül?
Hol sebesült meg?" „Nem tudom Azt hi-szem
sehol Csak a fejem Kinek van szük-sége
papra?" Kissé támolygott de az
ápolónő erős karja föltartotta A térdei
inogtak és valami gyönge szédülést érzett
Az erélyes női hang újra papért kiáltott
„Ittvan!" felelte az ápolónő helyette aztán
anyásan megkérdezte: „Gondolja tisztelen-dő
úr hogy elég ereje lesz ?" „Istené az
erő" felelte akadozva és néhány lépést tett
Valaki sietve jött feléje „Itt van a pap?"
kérdezte egy hang „ön az? Egy haldokló
gyónni akar!" Két oldalról fogták a karját
úgy vezették lassan a hepehupás talajon
Valahol a ködben gépkocsik tülköltek pa-rancsszavak
harsantak és fényszórók pász-tázták
a sötétséget A töltésen elbillent
vasúti kocsik fenyegető árnyékai meredez-tek
félelmesen és némán „Tessék vigyáz-ni"
mondta egy hang „árok" őrház bon-takozott
M a ködből Előtte lámpa égett és
emberek nyüzsögtek A lámpa körül áttét--
Ugyanabban a percben a tülkösi tehén-sző
ködburok csillogott mint valami rop--
meg ezt az asszonyt ide egy
teljes hónapra mikor úgyis
rengeteg dolgom van?
Mert tényleg nincs házve-zetőnőm
Az uramon ugyan
behajtom a háztartási alkal-mazott
fizetését de magam
végzek mindent és a megtar-tott
pénzen élelmiszer-- és mosós-zer-
csomagot küldök haza
meg budai vendégeket hívha-tok
meg rajta
De íme kiderül hogy a
vendég jómódban él és mind-untalan
külföldre megy üdül-get- ni
hol Kelet-Németország- ba
hol Jugoszláviába Autó-juk
van sofőrrel és drága
szalonokban csináltatja ru-há- U
cipőit
„Látom keveset jártok szó-rakozni"
fitymálgatta élet-módunkat
is Igaza van nincs
időnk mert az uram minden
este az ítéleteit írja éjfél
után egyig kettőig én meg
estére jól kifáradok hiszen
egész nap talpalok míg vé-gigtakarítom
ezt a kétemele
tes villát Néha eljutunk szín-házba
hangversenyre és ezek
az ünnepi pillanatok az
együttlét öröme mindig üdí-tő
élmény számunkra „Ku-lákna- k
neveznek engem ott-hon"
mondta egyik nap „De
nem bánom 'Engem nem ide-gesít
akármit beszélnek is
rólam'
Ejha Tehát van otthon
olyan akinek feltűnik a nem
papnéhoz méltó életmód A
gyermektelen asszonyok rend-szerint
egocentrikusak bár
azok között is sok akad aki
más téren igyekszik szétszór-ni
ontani önmagából az elfoj-tott
anyai érzés áldozni akaró
melegségét De ez csak ön-magának
él
Az uram ha hazajön a bí-róságról
valami aprósággal
mindig segíteni akar: megte
P as
pánt glória Az őrház nyitott ajtajában
rendőr állt „A tisztelendő úr" mondta az
egyik ápolónő és a rendőr lépett egyet ol-dalra
s kezét némán emelte a sapkájához
Bent lámpa égett Félretolt bútorok a fal
mellett A szoba közepén fehérköpenyes or-vos
hajolt valami fölé Kezében injekciós
fecskendő A padlón sorban egymás mel-lett
szürke pokróccal letakart hosszúkás
valamik hevertek Csak az az egy nem volt
egészen letakarva amelyik mellett az or-vos
állott A pokróc visszahajtott csücske
alól kilátszott egy emberi fej
Amikor beléptek az orvos feléjük for-dult
Az arca sápadt volt és kemény „A
tisztelendő úr" mondta halkan az ápolónő
Az orvos lépett egyet feléje keze tehetet-lenül
lendúlt egyet a levegőben „Belső
zúzódások Súlyos belső vérzés Menthe-tetlen"
Baradlay tiszteletes néhány lépést tett
az emberi fej felé ami onnan a pokróc
alól kilátszott --A lábai ingadoztak még
szeme sem látott egészen tisztán Félig az
ápolónőre támaszkodva megállt és leha-jolt
a haldoklóhoz Egy szempár meredt
reá egy nagyranyílt titoktudó szempár
és két eltorzult véres ajak megmozdult
mintha mondani akarna valamit És akkor
egyszerre megismerte az arcot Jon Bur-san- u
volt
Valami kimondhatatlan gyöngeség fog-ta
el hirtelen és térdre csuklott Szeme
kétségbeesett rémülettel függött a halál-ba
induló arcon De azon nem látszott
semmi rémület Fájdalom se Szomorúság
se Csak titok
A haldokló ajkai újra megmozdultak
mintha egy szót akarnának formálni Kö-zele- b
hajolt hozzájuk És akkor lassan egé-szen
lassan kinyílt a véres száj és alig hall-hatóan
két szót súgott: „Van Isten!" És egy
kis idő múlva még egyet: „Hiribi !" Az-tán
becsukódott végleg és nem szólt töb-bet
Csak a szemek éltek még azok a nagy
sötét titoktudó szemek és valami békés
szelíd derűvel néztek fel rá S az öreg pap
lassan és reszketve fölemelte a kezét
„Ego te absolvo" mondta ki lassan
tisztán és erősen a katolikus íeloldozás
szavait „Johannes filius Dei testvérem az
Úrban ego te absolvo " És reszkető
aszott kezével fölrajzolta a levegőbe a ke-reszt
jelét S a szemek azok a halálos tit-kot
tudó nagy szemek mintha még egy-szer
rámosolyogtak volna aztán lassan le-csukódtak
félig és a véres száj szélére
kiült egy szolid megbékélt mosoly
Nem tudta volna megmondani később
hogy meddig térdelt ott Az ápolónők las-san
elhúzódtak mellőle Aztán egy idő
múlva odalépett a fehérkabátos orvos le-hajolt
egy darabig úgy maradt figyelve
majd lezárta a halott szemeit és lassan rá-hajtotta
a pokrócot
Az öreg pap lassan fölemelkedett Csak
ketten voltak a szobában: ő és az orvos
És a padion a pokróccal letakart mozdu-latlan
testek „Hány halott van?" kérdezto
rít vagy kicsavar nekem két
narancsotj hogy felfrissüljek
A vendég pedig ott ült a ka-rosszékben
elnyúlva kezébtn
könyv és hideg kemény te-kintete
odatévedt néha az
uramra is De nem állt fel
hogy kivegye kezéből a gyü-mölcstálat
Tálalás közben hogy elte-reljem
az uram figyelmét
odaszólok a papnénafc
„Déligyümölcsöt lehet mái
kapni Budapesten? Ugy ér-tem
megfizethető már?"
„Azt hiszem rosszindulatú
pletykákra hallgatsz Erzsé-bet"
feleli „Mindent lehet
kapni és eleget Az uram min-den
reggel két banánt meg
narancslevet fogyaszt el reg-geli
előtt A reggelije pedig
ham-and-eggsb- ől áll"
így telt el a négy hét A
papné későn kelt hiszen pi-henni
jött Egész nap olva-so- U
vagy sétált Vagy még
azt sem Csak elmelázgatott az
öblös karosszék puha ölelésé
ben Engem keveset láthatott
mert a háztartás teljesen
igénybe vett Valami tizenöt
évvel fiatalabb nálam De
olyan fonnyadt és kiszáradt
arcú hogy mindenki azt hit-te
jóval öregebb mint én
Sajnos egyik családtagom ezt
előtte is kimondta Meg is
gyűlölt aztán érte mindnyá-junkat
Vagy másért? Ki tud-ja?
A lelkiismeret vele születik
minden emberrel El lehet
hallgattatni rövid időre el le-het
torlaszolni a feléje vezető
utat a bekapcsolt rádió foly
ton zengő hangjával drága
ruhák ékszerek tömkelegével
vidám szórakozások zsúfolt
programjának halmozódásá-val
De a lelkiismeret él Szól
ni akar inteni néha fenye-getni
Csak az lehet testben--
lélekben egészséges aki hall-gat
rá Hiába menekül valaki
előle a felberzenkedéssel
szemlélt munkás élet iránti
gyűlölet árnyaiba a hang to-vább
zeng kötelességekre fi-gyelmeztet
És egy papné
KOMMUNISTA
Molnár Gábor legújabb
könyvét az „Ahol az ösvény
véget ér"--t most vettem meg
Szeretem az útleírásokat Rá-nevettem
a borítón álló görbe
pálmára és a folyómenti kuny-hóra
És elkezdtem olvasni
Senhor és Abelardo a bar-na
képű halász óriáskajmánt
fogtak szigonyt döftek bele és
kivontatták a forrón vibráló
homokra Megkötözték Liheg-tek
a küzdelemtől és a fül
ledt hőségtől A víz ezüstlap-ként
ragyogott
„— Nos ez már nem
— Nem — néz végig az ál-laton
Abelardo" (Vége a feje-zetnek)
Izgalmas volt Folytattam
az olvasást Az új fejezet
azonban gyanúsan ismerősnek
tűnt Fordítom nézem
Ugyanaz a fejezet!
— Lehetetlen! — gondol
tam — A nagy kajmán össze-zavarta
a gondolataimat azok-kal
a dülledt szemeivel
De bizony igaz volt sőt
még ennél is cifrább dolgok
sültek ki ahogy ámuldozva
hőkölve tovább lapoztam
Mert néhány oldal után meg-szűnt
a kajmán-vadász- at a
zöld mocsárvíz eltűnt és jött
Manuel de Santa Clara az
izzadtképü gonosz fekete
eunuch és a karbidlámpa fé
nyében ijesztő kártyacsatá
lassan és akadozó nyelvvel pedig tudta
már a választ előre „Most már hat" felel-te
az orvos és sóhajtott a többi csupa
könnyű sérülés Érdekes az ilyen vasúti
baleset" tette hozzá miközben egy székra
helyezett plőhtálban megmosta a kezeit
„a legutolsó kocsi középső fülkéjét érte
legsúlyosabban Aki ott utazott mind
meghalt Máshol senki Hiába szeszélyes
a sors Nem lehet kiszámítani" „Nem" fe-lelte
halkan a pap és bólintott „Istent nem
lehet kiszámítani "
Az orvos a szék karjára dobta a törül-közőt
és ránézett „Katolikus?" kérdezte
és kíváncsian végignézett a ruháján „Nem
Református vagyok" „Arról gondoltam
ahogy a halottat feloldozta" mondta az or-vos
zavartan „bocsásson meg de nem va-gyok
tisztában " „Nem mindegy az? Is-ten
csak egy van A szavak azok szavak
Görögkatolikus volt azért " Az orvos
felfigyelt „Ismerte?" „Mind ismertem
őket" mondta lassan és bólintott „mind a
hatot " „Tragikus eset" mondta az or-vos
zavartan és köhögött „marad még?
Bevihotem a városba a kocsimmal A rend-örségnek
majd jelenteni fogjuk hogy is-merte
őket" Az ajtó felé indult „Jön?"
kérdezte és kezét rátette a kilincsre Az
öreg pap megrázta a fejét „Nem Köszö-nöm
Még dolgom van itt" Az orvos né-hány
pillanatig még ott állt és nézte Az-tán
kinyitotta az ajtót „Akkor jó éjszakát"
mondta bizonytalanul és kilépett az éjsza-kába
„Jó éjszakát"
Az ajtó halkan becsukódott és ő egyedül
maradt a hat letakart néma testtel Vala-hol
mozdony dohogot emelődaru nyikor-gott
láncok csikorogták emberek kiabál-tak
kalapácsütés csengett De mindez tá-voli
volt nagyon távoli Nem is valóság ta-lán
Valóság csak az a hat pokróccal leta-kart
mozdulatlan emberi test volt a pad-lón
más semmi
Lassan szinte lábujjhegyen ment egyik-től
a másikig Sorra megemelte a pokró-cokat
és hosszú ideig nézett minden egyes
arcot mintha kutatna rajtuk valamit A
mennyezetről lecsüngő dísztelen árva lám-pa
rávetette előrehajló testének árnyékát
a halottakra és ez az árnyék olyan volt
mint egy nagy furcsa fekete lábnyom
„Isten nyoma" gondolta az öreg pap Tud-ni
sem lehet semmit Csak azok tudnak
akik meghalnak Isten titok És minden
ami a világban történik árnyéka csak en-nek
a titoknak S az árnyék nyomát nem
lehet követni mert a nyom elvész mint az
árnyék "
Ugyanabban a percbeni amikor az öreg
pap ezeket gondolta valahol a moldovai
hegyekben néhány súlyos bozontos em-ber
a roskadó tűz fölé hajolt és az egyik
azt mondta rekedt dörmögő hangon:
„Mindjárt hajnalodik De az igazi hajnal
csak akkor jön el amikor újra olyan em-bereknek
lesz szavuk mint amilyen Bács
Traján unokája volt Addig várni kdL" S
a többiek belenéztek a tűzbe és bólogattak
istálló előtt tét fáradt magyar paraszt állt
sem kelthet rokonszenvet az
ura gyülekezetében meg a
környezetében amíg csak a
rendszer-adt- a kivételes pozí-ció
által szerzett jólétben és
kívánságainak kielégítésében
találja örömét
„A dzsungel könyve"
(MILYEN A PONYVA?)
mene-külhet?
ba bonyolódott egy Carvalho
nevű törpével aki mellesleg
az írnoka volt Majd ismét
a mocsár tűnt elő ahol Abe-lardo- ék
nyögve cipeltek vala-mi
állatot megkerülve a zöld
sasos részt Aztán hagymás
majomhúst ettek A 251 oldal
hirtelen átváltott a 270-r- c és
ott Abelardo a barna képű
halász széles borotvaéles ké-sét
visszadugta tokjába négy
csonttá soványodott lázas sze-mű
kisgyerekére gondolt és
ment Vészterhesen De nem
sokáig A következő lapon
ugyanis már megint más volt:
itt (ugyancsak Abelardo) ép-pen
a vízbe hajított szigony-nak
nézett utána a parti ho-mokban
Erőtlenül lapoztam az ele-jére
Szépirodalmi Könyvki-adó
1964 Molnár Gábor ki-tűnő
könyve becsukódott előt-tem
Kábán ültem mert a lá-zakkal
tűzpiros mérgeskí
gyókkal jaguárokkal zsúfolt
őserdő lecsüngő liánjaival
fénypásztáival korhadt fa-tórzsill- alú
csepegő nedves le-heletével
összecsapott fölöt-tem
Csak arra voltam kíván-csi
vajon hány embert evett
a méreg rajtam kívül e vál-tozatos
szerkesztés láttán
Nem tudtam már folytatni a
mérgelődést — így hát abba-hagytam
(Magyar Nemzet)
WWWVVWVWWWWWVVWVWAAAAAAAAAAAAAMAAAAAAAAAMAVV
az éjszakában és fojtott suttogó hangon
arról beszéltek hogy majd ha rend lesz
újra és visszatér az úr akkor majd lehet
kezdeni újra valamit És azt mondta az
egyik: „Emlékszel? Még cselédsorban is
úr maradt Ezek az igazi urak Nem
mint ezek a "
Ugyanabban a percben Samos szigetén
egy magányos félbolond festő megállt a
hajnal színeiben úszó tengerparton és föl-nézet
egy páráktól kék sziklára és úgy
tűnt neki mintha az éles szirtek fölött le-begő
ködökben fehér nőalakot látott volna
elmosódottan és nagyon messze Megdob-bant
a szíve és azt suttogta: „Samos asz-szon-ya
!"
És ugyanaban a percben valaki elgon-dolkozva
állt kaliforniai villájában egy
festmény előtt melyet beragyogott a dél-utáni
nap visszfénye és valami különös
nyugtalan érzés szorongatta Szeme elol-vasta
újra a kép felírását és a szája mo-rogta
a szavakat: „Európa pusztulása "
És arra gondolt hogy talán mégsem jól
ítélte meg EuTÓpát a háború alatt Talán
tévedett valahol És ugyanabban a percben
egy álmatlanul hánykolódó szegény mene-kült
asszony valahol Németországban fel-ült
a nyomortanya szalmafekhelyén hall-gatta
maga mellett egy alvó kislány egész-séges
lélegzetét és a szája hálaadó ima sza-vait
mormolta egy ismeretlen cseh bolto-sért
És ugyanabban a percben egy félré-szeg
éjjeliőr aki valamikor dramaturg volt
áthajolt egy foltos kocsmaasztal fölött és
hadonászva kiabálta oda a hitetlenkedő
ivótársak közé: „Igenis milliomos lehetett
volna milliomos! De inkább beállt éjjeli-őrnek
semhogy elárulta volna a tudo-mányt
igen! Uj szentek és új lovagok kor-szaka
következik!"
De az öreg pap ott a hat pokróccal leta-kart
halott mellett minderről nem tudott
ö csak állt állt és Istenről gondolkozott
Azán az őrház udvarára bedübörgött egy
súlyos gépkocsi Az ajtó kinyílt és embe-rek
jöttek be Az emberek hordágyakat
hoztak „Na" mondta az egyik amikor
megállt a pokrócokkal letakart hat holt-test
előtt és sapkáját feltolta a feje búb-jára
„ezek se gondolták szegények hogy
itt végződik az utazás!" „Hja" felelte egy
másik és letette a hordágyat a padlóra „az
ember soha sem tudhatja mikor éri utói
Szerencse dolga"
Az öreg pap odalépett az emberhez és
megérintette a vállát „Nem" mondta hal-kan
és fáradt öreg szemeivel rámosolygott
az emberre „Nem szerencse dolga Isten
dolga' Azzal állával a halottak felé intett
és hozzátette: „ök már tudják Mi pedig
nem tehetünk egyebet mint hogy hiszünk
nekik Ugye?"
Azzal kedvesen mosolyogva biccentett a
fejével megfordult lassan az ajtóhoz ment
és az utána forduló döbbent tekintetek kő-zött
kiléTJett a ködös éjszakába Valahol
messze a sötétség mélyén akkor szólalt meg
az első kakas
— Vége— J