Kanadai Magyarsag, January 24, 1953

              ~?-- Jj-fTt- t- 'TffiF'&typtjjjfiipi
w tr M
l í K
Int fMís
r '
11
KANADAI MAGYARSÁG 1953 JANUÁR 24
I
1 J
(
-- J Elsőrendű férfi és női angol gyapjú-szövete- k bélés-árú- k $
í óriási választékban
Szabóknak és viszonteladóknak árengedmény
$ utnjiBon & on
szövet nagykereskedők
64 Wellington St W (Empire Building) Toronto
Telefon : EM 4-29- 9S
Mielőtt bútort vagy rádiót vásárol tekintse meg nagy
választékunkat !
BÚTOROK minden árban !
Elsőrangú minőségű PÁRNANEMü saját gyárunkból !
RÁDIÓK GÁZ- - ÉS VILLANYESZKÖZÖK
Kedvező fizetési feltételek
Minden szombaton délután 2— ő óra között magyar
munkatársunk szolgálja önt ki !
Avvwvvvv'vvA'vvvvvvvA
330a
VIKING RESTAURANT
Európai és kanadai ételek olcsó árak
Németül beszélünk
Nyitva : reggel 7-t- ől 2-- ig
Bloor St (közel a Bathurst-höz- ) Tel : LL
Leszkovszky Zoltán
Három csúszás
ii
Valami titkos ismeretlen
erő öntudat vagy életösztön
vagy mi van az emberben
mely nem szűnik meg működ-ni
akkor sem ha az idegek
felmondják a szolgálatot Zsib-badts- ág
és végtelen nyugalom
szállt most tagjaimra s e-lnyújtózva
mint egy béka át-adtam
magam a zsibadtság halot-t-
hideg karjainak míg bár
éreztem mily jó kiszabadulni
--a vágyó és akaró és szenvedő
én szorításából tudtam azt is
hogy vissza fogok mert visz-sz- a
kell térnem ebbe a világ-bamelyh- ez
oly sok szál köt
Egy nap múlt el fölöttem
mint később megtudtam
álomtalan félhalottként Ak-kor
kinyitottam a szemem és
elviselhetetlen éhséget s szom-júságot
éreztem Puskagolyók
fütyültek kinn feleségem mé-gis
boldog volt mint egy gyer-mek
két nagy krumplit sütött
számomra a kályha hamujá-ban
Poharamat teletöltötte
vízzel nekem adta a saját
adagját is Felséges íze volt a
Jókai Mór
éjjel
S564
krumplinak is a víznek is azt
hittem újra ember vagyok De
szemem előtt még vibrált a
világ s fájó agyamban ijesz-tőn
laza gondolatok és képek
villantak ismét Egyetlen vilá-gos
gondolatom volt azt hi-szem
hogy rab vagyok De
elszökni nem volt többé erőm
Fogytak a pincelakók Né-hányan
akik kimentek vízért
nem tértek vissza A rémü-let
lassan az arcokra ült a köd
a városra és megállt az idő
Nem mindenütt voltak he-lyek
ahol napfény ömlött
autók suhantak a sima asz-falton
szemetes csöngetett s
szerelmes párok találkoztak
Minden bizonnyal voltak alvó
falvak melyek szelíd hold-fényben
fürödtek voltak vá-rosok
ahol a tavernákban si-kon-gitt
a jazz gurult a pénz
és folyt a bor
De ott Budapesten az
álmatlan éhség tombolt és a
rémület Ma hogy visszagon-dolok
azt hiszem azok a sze-mem
előtt vibráló báboknak
tűnő pincelakó'' valóban rész- -
Az Uj Földesúr
nul megigéré hogy amint Bogumil meg fog érkezni amint
ö azt meglátja azonnal el fog ájulni
Már disponálva volt hozzá
Vendelin úr gondja volt addig tartani benne a lelket
míg e katasztrófa bekövetkezik ami remélhetőleg nem
várat sokáig magára Hisz a szomszéd falu jó lovakon
alig félóra járás egy óra alatt itt lehet a pap és a vő-legény
addig csak eltartja a menyasszonyt násznagyi
discursussal a director úr
Azonban az óra elmúlt és aztán még egy óra elmúlt s
a vőlegény mégsem érkezett Miss Natalie el-elkez- dte a
sírást meg-me- g abbahagyta Maxenpfutsch úr pedig azon
vette észre magát hogy kelleténél többet ásít Nagyon
hatnak az idegekre azok a percek amikben az ember így
késedelmes vőlegényre vár még ha násznagy is az ember
hát még ha menyasszony
Éjfél után járt már az idő Bogumil mégsem érkezett
Miss Natalienak egy rémgondolatja támadt
— Uram ha "ö" valahogy történetesen ez éjjel meg
nem érkeznék mit mondana a világ hogy én — és ön —
itt — együtt — a kastélyon kívül — egy egész reggelig
tartó estét —
Vendelin úr hátán a hideg futott keresztül
Ez ugyan fatális helyzet volna ! Még utóbb neki kel-lene
a misst elvenni
— No de az nem lehet — vígasztala az aggodalmas
hölgyet — az teljes lehetetlenség Én bizonyos vagyok
barátomról Akit én egyszer barátomnak nevezek ! szi-lárd
jellemű férfiú
— Ah nem is úgy értem de hátha útközben valami
baja történt ? Tán a szekér árokba dűlt s ő szerencsét-lenül
járt ? Hátha valahol rablók támadták meg ő hősileg
védte magát s megöletett ? Vagy eltévedt a sötétben ?
— Ah dehogy Ne tessék aggódni Én már tudom
miért késnek Bizonyosan a papot halálos beteghez hívták
g-vónta-tni
s amiatt késik Mert tudja kegyed miss a pap-nak
előbb való kötelessége a haldoklókat kielégíteni mint
a házasulandókat
Abban aztán mind a ketten megegyeztek hogy valo--
_134 —
'
S
Ó
ö
tt
ttti
4
44
4
4
4
It4
4
4
4
4
4
4
4 i '
kettek és valóban bábok vol-tak
nem emberek
Az ágyúk végleg elcsitultak
a város elesett Mint a része-gek
tántorogtunk fel Tele tü-dővel
szívtuk be a tél hűvös
illatát
Megtanultuk akkor mi a
szabadság Csak rabok tudják
ezt szabadulásukkor
Elindultunk a sáros havas
lucskos utcán kidőlt tankok
és lótetemek emberhullák és
csontvázak között Egy ház-ban
kis gyerek sírt Az élet
dala volt S míg hallgattam
ittasulva fejemből eltűnt a
nyomás tárgyak és emberek
határozott éles körvonalat ö-ltöttek
Az óvóhelyekről egymás-után
szállingóztak elő csonttá
fogyott rongyos gyűrött em-berek
És vonult a gazdag kol-dusok
serege vissza az élet
küzdőterére
Élve találtuk rokonainkat
szeretteinket Úgy öleltük át
egymást ahogyan csak azok
tudnak ölelni akik az életbe
visszatérnek
Másnap kenyeret ettünk
Harmadnap elégettem befe
jezetlen kéziratomat Hisz oly
szép volt az élet ! A romok fö-lött
ott volt a jövő Ígérete
Az idő azonban múlt s le-koptak
a fények A felfokozott
életérzés elfáradt végre bele
fulladt a hétköznapi elet lap-jába
A feldúlt megszállt or-szág
kemény létküzdelme po-lipként
fonódott ránk míg
süllyedtünk a mindent benye-lő
lápban Ez az uj nyomor
nem tépett és marcangolt
csak rágott és rágott lassan
áthatotta minden gondolatun-kat
kiszorított álmokat és
tiszta örömöket
Idegen nyers katonák ga-rázdálkodtak
szerte az ország-ban
Jelszavak röpködtek a le- -
vegöben népből nőtt szónokok
beszéltek valami földi para-dicsomról
de csak kevesen ér-tették
őket
Elindult a nagy modern
népvándorlás Az Adriától a
Balti tengerig naponta ezrek
hagyták el otthonukat s kel-tek
útra másutt keresni bol
dogságot Én haboztam S ha
bátyámlí ki mindig Ameri-káról
álmodott nem ösztökél
talán ma is ott lennék talán
valami egészen más történetet
írnek egy merőben mas vaia- -
dről Ez azonban csak dőre
találgatás Ki tud valamit is
arról ami soha meg nem tör
tént V A tény az hogy búcsút
vettünk a körülöttünk dobogó
kis világtól s benne mindenki-től
és mindentől amit szeret
tünk Szavak suták kifejezni
Jókai Mór
mit éreztünk dejjnök nagyon
is jól tudják mi az egy nyisz-szantáss- al
elvágni millió szá-lat
Különben mi más az élet
mint búcsúk sorozata ? A ser-dült
ifjú búcsúzik a gondtalan
örömök gyermekkorától az
öreg búcsúzik a várakozással
és sejtésekkel teli szerelmes
fiatalságtól A házasulok bú-csút
vesznek a szulói háztól
az életben maradottaknak bú-csúzniuk
kell az életből távo--
zóktól — mintha a sors az cellából Kaptunk egy-eg- y bért edzeni akarna a nagy bú-csúra
kinek-kine- k saját éle-tétől
ettől az egész szenvedő-repes- ő
bizsergéstól
Elindultunk A vonatkere
kek ritmikus zakatolása alat-tunk
volt az utolsó meghitt
hang Egy őrház egy zászlót
lobogtató bakterrel volt az
utolsó meghitt kép melyet
magunkba szívtunk Aztán tá-jak
házak és emberi arcok
idegenekké lettek az állomá-sokon
német szavak szűrődtek
be a vonatkerekek is másként
zakatoltak Mikor kiszálltunk
nem fogadott baráti mosoly
hanem háborútól fáradt embe-rek
fásult közönye Meztelen
szomorú füstös falak közt ha-ladtunk
kőtörmelék-torlaszoko- n át Itt-o- tt összeverődött
csoportokat láttunk még vi-tatkozókat
is rikkancs kia-bált
villamosok csúsztak nesz-telen
de úgy tűnt minden lát
szat es kepzeloües az a varos
meghalt s benne az élniakarás
Pedig nem halt meg semmi
csak a múlt Virágok a romo-kon
s cikázó kishalak egy be-íomnede- nce
vizében némán
kiáltották hogy az élet elpus-ztíthatatlan
s hogy az élniaka-rás
valódi tápláléka a jövő
Mentünk és utaztunk nyu-gat
felé a jövőből táplálkozva
mi is Ettünk is persze De
nem tudom mi Ízlett jobban
a német káposzta vagy ké-sőbb
Belgiumban a kaviár
mely nekem az inasnak is ju-tott
Nem tudom hol voltak
szebb álmaim a német "bun
kerek kemeoxpaüjain vagy
a kényelmes puha ágyban a
brüsszeli villa kis inasszobá-jában
Vártam valamit vár-tam
Szabadon kószálva és ro-botba
nyelten őszi ködben és
zúzmarás télben a tengerpart
sós levegőjét szíva vagy szo-bák
porát rajztábla fölé ha-jolva
vagy a csillagos égre bá-mulva
tömegszálláson vagy
padlásszobában vártam ün-nepet
vártunk mind a hárman
Egy tavaszi napon Ii-n- ak si-került
hajóra szállnia Ameri-ka
felé Aztán tél lett ismét
Változott a szin Egy rideg
fagyos borton egyszemélyes
131
cellájában tűnődtem egy vas-ágyon
egy szelet kenyér s egy
korsó víz mellett és künn a fo-lyosón
valódi lakatok zörög-tek
ó hány nagyszerű és
hány bolond gondolat jutott
eszembe míg a percek egy-mást
vonszolták abban a ko-mor
cellában Egy hét után
kiszabadultam és mint az ost-rom
után újra éreztem a sza
badság felséges izét Felesé-gem
is elővánszorgott egy tá- -
em- - voli
papírszeletet Szám volt raj-tuk
s az hogy engedély nél-kül
léptük át a belga határt
másfél évvel azelőtt A körül-ményt
hogy a háború utáni
tiltó rendelkezések közepette
nem volt más mód elfelejtet-ték
ráírni
Amint — kilépve a börtön-kapun
— visszagondoltunk a
fontoskodó belga rendőrökre
a bilincsre a zárt teherautóra
ahogyan visszadobtak Német-országba
— oly hirtelen hogy
meglepődni sem volt időnk —
az egész mulatságosnak tűnt
most De nem nevettünk El-indultunk
a romok között Az
első utcasarkon lecsaptak c-igarettámra
Egy köteg pénzt
kaptam egyetlen húszas cso-magért
Maró hideg tél volt
maróbb mint az az emlékeze-tes
budapesti tél Vacogtunk
dideregtünk Meleg ruháink
mind Belgiumban maradtak
S amily szívdobogtató öröm
volt egykor előmászni abból
budai pincéből oly jól esett
most föld alá bújni Egy bun-kerban
helyet szorítottak szá-munkra
Ott laktunk aztán éjjel--
nappal — nagyritkán hagy
tuk csak ott rövid időre har-colni
meddő harcot a konzu-látusokon
vagy egy-eg- y po- hár forró lét inni az éttermek
szürcsölgető hallgatag törzs-cndég- ei
közt Ott a tömeg-szálláson
ültük az ünnepet is
mely végre eljött A szeretet
ünnepe volt Együtt voltunk
ismét mind a hárman Mert
U visszahajózolt Amerikából
kihúzni szorult helyzetünkből
Ugy éreztem számomra meg-halt
akkor az irodalom a tett
a gondolat fölé nőtt Amerika
szerelmese visszatért az Új-világból
Nem értitek V ! A
szeretet mindent clsöpiő dia-dalt
aratott !
De napok múlva elszállt a
mámor Nincsenek hosszú ün-nepek
S oly nyomorult az em-ber
ha éhes ! II Brüsszelbe
utazott felvette a küzdelmet
egy darab lebélyegzett pap-írért
mely szegényes szimbó-luma
a törvénynek és hatalom-nak
(Folyt köv)
Az Uj Földesúr
az ajtót ne csapja be háta mögött mert akkor reggelig
kinnreked hanem hagyja félig nyitva
— De hátha valami tolvaj talál a nyílt ajtón bemenni?
— Az igaz erre nem gondoltunk
— Megtaláltam ! Hermine szeret engem úgy ragasz-kodik
hozzám mint testvéréhez nála fogom a kulcsot
hagyni s megkérem hogy mikor visszajövök ismét bo-csásson
be
— De hátha elalszik
— Oh bizonyosan mondhatom hogy nem Egy re-gényt
kért tőlem régóta nagyon olvasni de megtagadtam
tőle még nem neki való most odaadom s biztosítva va-gyunkih- ogy reggelig fennmarad mellette
— Ez hát jó Még egy kérdést miss Megbocsásson
miss Egy igen indiserét kérdés de nem lehet kikerülni
Van kegyednek Van kegyednek keresztlevele ?
— Alkalmasint lesz Ámbár úgy hiszem hogy téve-désből
aligha nem a nagynénémet írta be a pap annak is
Natalie volt a neve
— Az igen valószínű Egyébiránt nem kell azt másnak
bemutatni mint az eskető papnak Ezt ne tessék elfelej-teni
magával hozni
Miss Natalie zokogva bizonyítá hogy erre az áldo-zatra
is kész
Vendelin úr aztán csak arra kérte hogy ne sokat zo- kogjon mert gyanút fog vele költeni az pedig egészen
szükségtelen azzal násznagyi tisztét végezve sietett ha-za
az örömapai hivatás előkészületeihez fogni
Miss Natalie pedig nem fogadott neki szót mert
visszatérve a folyosóról a szobába ott oly sírást kezdett
el Hermine nyakába borulva hogy az alig győzte helyre
vigasztalni
Pedig már ez így szokás
— Senki sem sejtheti hogy én mit érzek Egyedül
ön szeretett Hermine lelkemnek képmása Ha e házat el
kellene hagynom egyedül ön miatt vérzenék szivem de
ugyebár ön nem ítélne el engem azon esetben ha a körül-mények
kényszerítenének hogy e házat elhagyjam ha
talán azzal kivel sorsomat összekötöm a rideg elbujdo-sá- s sorsát is meg kellene osztanom ? Hiszen mi lehet ne- -
—
a
a
s
HAMILTONI
kirakat
H AMI LTON
MEAT MARKÉT
A magyarság bevásárlási
központja Legfinomabb
hűsárúk sajátkészítésű hi-deg
felvágottak hurka kol-bász
és fűszeráruk
M á k kapható!
Darálónk van !
Tulajdonos :
K I S H ZSIGMOND
24 G James St N Hamillon
Telefon : 7-60- 44
Legjobb minőségű férfi és fiú cipőt
(beteg fájós lábakra is)
mérsékelt áron
Mindennemű cipők javítása
olcsón és pontosan
ÁDÁM GYÚL A
cipöüzlctében vásároljon
29ö James St N Hamillon
VOGL JÓZSEF ÉS FIAI
Festék és falpapír árúk
üzlete
Szobafestést
és fal lapét ázást vállalunk
Ingyenes szaktanács adás !
449 King St H Hamillon
Tel : 3-11- 76 3-11- 77
Vásárlásainál kérjük
hivatkozzon lapunkra !
Jókai
k
Ha pénzt és időt
megtakarítani akkor
vásároljon
Electric és Rádió üzletében
135 James St N Hamillon
Televíziós készülékek
319 dollártól
Minden zsebnek és Ízlésnek
megfelelően tud nálunk
vásárolni reszici uijzeu-_sirj-te ris
G 0 D ó
és női szabósága
236 James St N Hamillon
Telefon : 8-36- 97
M a g y a r o r s z á g r a
Vámmentes élelmiszer csomagszállítás
II A J ó - ÉS R E P üböJ E G Y E K
az összes társaságokra a hivatalos
Bevándorlási engedélyek Közjegyzői okiratok
Piatnik játékkártya kapható $17ö
LUCAS TRAVEL SERVICE
' ( L u k á c s - i r o d a )
SÍ KING ST W HAMILTON ONT TEL : 2-92- 58
VNVVVVVANNVANAAA'WVVVV
F I G Y E L E M 1 F I G Y E L E M !
Ha szereti az óhazái finom hentesárukat kérjük
keressen fel bennünket uj "üzlethelyiségünkben is :
660 Barton St E Hamillon Ont
MINAI ÉS BAGONYI
Hentes-- és mészárosmesterek
VSAVVSAAAVNVVWSVV
Mór
akar
már
férfi
áron
úgy
Az Uj Földesúr
— A másik két lovat a lovászgyerek jártatja
— Ne bomolj vén bolond Bogumil urat kérdem
— Ugy '! Hát hiszen azt ahova tetszett mondani oda
elvittem
— Nos Hát aztán ?
— Hál aztán V Azt mondta hogy köszönteti a direc-tor
urat
— Ott maradt ? !
— Nem maradt biz az mert az rögtön postakocsit
rendelt s odább ment
— Postakocsit ? Sz'nincs is abban a faluban posta-állomás
— De nem is a faluban voltam én hanem a varosban
— Városban ? Hát mit mondott ?
— Azt mondta hogy köszöni a nagyságos úr szíves
közremunkálását mindig meg fog róla emlékezni
— Közremunkálásomat '! De hát a miss ? De hat a
miss ? Mit izent a missnek ?
— A missnek ?
— Igen a miss Natalienak
— Hogy mit "izent neki T — Gyű te fakó !
Azzal Anton tovább vezette a lovakat
— Megállsz ? gazember ! — rivalt rá a távozóra Ven-delin
úr hová indulsz ?
— Eh ! A lovak megfáznak az állásban
— Mért nem felelsz ha kérdelek ?
— Hát mit felelhetnék én arra hogy mit izent a
missnek ?
— No hát : valamit izent vagy semmit sem izent '
Harmadik eset nincs
— De van
— Mi van ?
— Már hogy izenhetne az ember akár valamit akar
semmit valakinek akit magával visz ?
— Mit visz magával V
— Hát a misst
— Micsoda misst ?
— Csak tudom tán hogy mi az a miss ? Csak ösme-re- m
tán azt a zöld selyem fátyolt amit viselni szokott
hogy a nap le ne süsse meg azt a pepitarokolyát azzal a
— 136 —
I