000142 |
Previous | 4 of 11 | Next |
|
small (250x250 max)
medium (500x500 max)
Large
Extra Large
large ( > 500x500)
Full Resolution
|
This page
All
|
h ! iV t V ! I ' ! I) i ! w tft l' s i: 3L oMal A-- I00I O J OO í n? p ífoo ! t 00 ' 'A költők írók rendszerint esak tanulnak Yilágraeszmél-ne- k születésük helyén és szárnyat bontanak a szárny azonban nemcsak magasra messze is viszi őket ettől a helytől A kulturális közpon-tok vonzása irányában repül-nek s legfeljebb visszalátogat-nak gyermekkoruk helyére Nem említek neveket irodal-munk nagyjainak élete a múltban és ma egyaránt pél-d-a erre Madách Imre ritka kivétel Bár tanulóévei iskolái Pest-ihez fűzik a Kálvin tér kör-nyékén lakik a nagyváros inem szippantja be véglegesen visszatér Nógrádba Igaz ér-ire készteti őt gyenge szerve-'zet- e betegsége miatti szomo-'rúság- a s a szigorú anyai in-telem is de a lélek igazi ha--' zaját ezek között az édesen lankás dombok között a pa-]lóc- os nyelvjárás zöngésében leli meg 1843-ba- n nevezik ki Nógrád Imegye tiszteletbeli aljegyző-jének s ettől kezdve egyre gyakrabban tűnik fel hintója a Szügyi úton amely Balassa-gyarmatra vezet Az új (ak-koriban nyolc éve épült) vár-megyház- ára hajtat bizonyára végig a mai Kossuth Lajos utcán befordul a már akkor is régi 100 éves templom felé s megáll a klasszicista stílusú szép épület előtt amelynek a kapujában még gyermekkoromban is arany-sújtásos mentés hajdú állt utóda annak aki valaha ke-mény tisztelgéssel fogadta a törékeny termetű (felesége 6zerint göthös") csesztvei te-kintetes urat Bár másfél évvel később le-mond erről a tisztségről amint írja „orvosi rendele-teknél fogva torkom gyakori gyengélkedése miatt " to-vábbra is részt vesz a megye életében Innen a megyéből Cseszt-vér- ől viszik el egyévi ra-boskodá- sra a pozsonyi Vizi-kaszárnyá- ba majd a pesti Új-épületbe Szabadulása után is Pesten kell élnie szinte rend-őri felügyelet alatt s ide ér-kezn- ek feleségének pénzt és váltókat kérő örök panasz-sza- l teli levelei az Uj tér 'Burgmann ház 12 szám első emeletbe" Megborzad az ember az őrök női hiúság és önzés lát-:'tá- n e leveleket olvasva [Mennyi ruha- - és cipőügy! „Kaptfd-- é levelem a' Pos-'tá- n mert én még feleletet nem kaptam éppen már men-ni készültem a' Postára kér-lek ha a susztert surgetlnék küldene cipőkett és szinte egy valami jó erős cipöfélétt kulgyon a' kertbe hogy sárba is használhassam mond meg neki kérlek mert ezt nem ÍTíSerT~waiti3í-- i küld ha Mutsenbaher meg tsinalta azt a' szelem ruha de-rek-att hogyha kapott hozzá külki Martul kitudja mi ad-ja elő magátt én enélkül a' háztúl se mozdulhatok a házi kalapom kéntelen leszek majd Postán beküldeni ki tisztíta-ni hogyha még kitisztítja Czizmanné " S bár egy félig-meddi- g még rabságban levő embernél: ilyen levelek olvastán világ-gá menni lenne kedve (ki-váltképpen a hírek nyomán hogy közben mi folyik ott-hon) ennek ellenére vissza-megy Csesztvére a családi po-kolba a szégyenbe a későbbi viharos válás elibe Itt él nem jön el a megyéből sőt 1861-be- n elvállalja a gyarma-ti választókerület képviselő-ségét Senki sem sejti hogy ez Madách sírjánál Alsósztregován Nyitott domboldal itt-o- tt repedező havas szőnyegén áll a Madách-siremlé- k Rigcle Alajos pozsonyi művész régi bronzszobra szinte repülni látszik a nyirkos téliidöben A kifáradt fold a habos szürke ég erdők téli csendje mintha súgna üzenne A síremléket körülfonják pilleszárnnyal körüllengik a madáchi sorok: „Sírom kínt álljon szabad-ban Honnan messzi messzi látni Nap sugara éj vihar-ja Járjon azt meglátoga-tni" Itt szülelett itt alkotolt itt halt meg az a férfi aki az emberiség sorskérdéseivel viaskodott hétezer holdas ne-mesként s egy szlovák falu magyar földesuraként 1861-be- n képviselői programjában „a különböző ajkú népfa-jok" testvéries összeolvadá-sát sürgette Még a fakó madáchi tájon a szürkés ég alá lerúlt falu hideg házain is átsüt ember melege: „Az élet küzdelem" visszhangzik szava „S az em-ber célja e küzdés maga" Félénk volt beteges ala-csony termelü magános ke-serű gazdag és megcsalatta-tot- t Mindig „mellbeteg" Me-gyei hivataláról lemond „tor-kom gyakori gyengclkedésé"-r- e panaszkodik A szabadság-harcban sem vehet részt ágy-nak dől megint belcg Petőfivel közös évben szü-letik tizenegy éves korában elveszti apját huszonkét éves korában özvegy édesanyja akarata ellenére nősül hu-szonkilenc éves korában a Bach-korsza- k tömlöcbe veti harmincéves korában börtön-ben ul harmincegy éves mi-kor civálik harminchat-harminch- ét éves korában — itt az egyik toronyszobában — megírja Az ember tragédiáját FIGYELJE KÖNYVOSZTALYUNK HIRDETÉSEIT LAPUNK KÖNYVOSZTÁLYÁN KAPHATOK: Babits Mihály: Hatholdas rózsakert $050 Bartha Kálmán: Trianoni átok Versek ?150 Csaba István: Az elsüllyesztett háború §150 Csighy Sándor: Hangok a romok alól $200 Csighy Sándor: Mozaik kockák $150 Fáy Ferenc: Az irást egyszer megtalálják $150 Fáy Ferenc: Törlesztő ének $200 Füry Lajos: Árva Magyar János „ $180 Ghyczy Zsuzsanna: A város $300 Kenései F László: Járhatatlan utakon _ $200 Kenneth Claire: Holdfény Hawaiiban $280 Kerecseny János: A Világmegváltó Eszme I—II $550 Kisjókai Erzsébet: A gyertyáknak égni kell $120 Kisjókai Erzsébet: Esti zsolozsma - $060 Kiskőkai Erzsébet: Fénykép Album $060 Kisjókai Erzsébet: Lázadás $200 Kisjókai Erzsébet: Tulipántos láda _ $060 Kisjókai Erzsébet: Ének Stuart Máriáról $0SO Kostya Sándor Édes anyanyelvünk $100 Dr L Nádassy: Hotel Canada $190 Orbán Frigyes: Görbe Tükör _ $100 M Saint Clain Ella néni meséi $100 Szabó Dezső: Feltámadás Makucskan $050 Székely Molnár Imre: Hallod-- e Zsófi? $300 Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből L $200 Szilvássy L: Mesék a bryansrki erdőből IL $300 Wass Albert: Tizenhárom dmafa- - $240 Zilahi Farnos Eszter: Zeng még a dal $100 Könyvosztályunk beszerez bármilyen magyar könyvet Minden könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk Utánvéttel könyveket nem szállítunk a vidéki nemesember köz-életi férfi Írásaiban a kor magaslatán áll 1859 február 17-é-n írja le „Az ember tra-gédiája" első sorait s át-át-kocsi-zik Vanyarcra Veres Pálékhoz felolvasni egy-eg- y részletet Akkor már magá-nyos ember s a hallgató ba-rátok megremegnek némelyik Éva-képn- él — ráismernek az elkergetett feleségre Fráter Erzsire „ én a köz életből az eke-szarvh- oz megyek korán " írta Madách keserűen 1848 február 2-á- n Szontágh Pál ba-rátjának s nem sejtette hogy életének a már dübörögve kö-zeledő szenvedések más irányt szabnak: egy nemzet szívébe lép egy országot tanít mélyen gondolkodni s müve a világ-irodalom nagy alkotásai közt foglal helyet és negyvenegy éves korában halott „Hiszen a halál az semmi abban nincs semmi" mondta halála órájában 1964 október 4-é- n lesz száz éve hogy halott A sztregovai kastély a be-rendezés Madách könyvtára a kéziratgyűjtemény Madách Flórára szállt Madách Flóra a költő egyik unokája Nap-jainkban a dél-amerik- ai Sao Paulóban éL A harmincas évek idején Magyarországon és Csehszlo-vákiában gyűjtés indult egy sztregovai Madách-siremlé- k felállítására A régi temető-ből kihantolták volna a Ma-dách- ok csontjait hogy sza bad téren egy domboldalon épített kriptában művészi síremlék alatt helyezzék örök nyugalomra a maradványo-kat A gyűjtést Magyarorszá-gon az a Kisfaludy Társa-ság szervezte amelynek va-laha Madách is tagja volt 1860 októberében Arany a Kisfaludy Társaságban mu-tatta be a Tragédia első négy jelenetét „Ha láttad volna — írta Madáchnak — egy Eötvös Csengery hogyan kiáltott fel: ez gyönyörű" Thomas Masaryk a cseh-szlovák köztársaság elnöke személyes ajándékként na-gyobb pénzösszeget ajánlott fel a síremlék megvalósítá-sához A Madáchoknak a százöt-ven éves kastélyon kívül egy XV századból való váruk is volt Sztregován Wass Albert: (Harmincharmadik folytatás) Két hónapig dögönyöztette magát az amerikai tisztekkel Vidám derék fiúk voltak probléma nélküliek és egészségesek Egészen megkedvelte őket Magukkal vit-ték kirándulásaikra pajtásként kezelték nem is volt velük semmi baj csak Csak éppen hogy néha eszébe jutott Lubovszki Kazimirnak a múlt Amirő] ezek a fiúk nem tudhatlak semmit Ök csak a romokat lát-ták a kopott leszegényedett embereket az utcán akik sietve ugrottak oda ha valame-lyikük unottan eldobott egy félig elszívott cigarettát csak a sápadt sovány arcokat látták és a nyomorúságot és azt mondták: ez Európa De Kazimir tudta hogy van egy másik Európa is amit nem lehetett sem bombákkal elpusztítani sem kiéheztetni és hogy ez az Európa él tovább valahol Mú-zeumokban és eldugott padlásokon pince-lakásokban és sápadt emberroncsok homlo-ka mögött és hogy ez az Európa azt jelenti hogy ő Lubovszki Kazimir nem csupán izomrostokból áll melynek értélje az üté-sek erején múlik hanem valami egyébből is Képekből amiket megfestett és képek-ből amiket még nem festett meg de ame-lyek ott nyugtalankodnak benne valahol a gondolatai mögött és nem engedik hogy maradéktalanul elégedett lehessen ezek között a barátságos vidám fiúk között akik a barbár jőszándékú tudatlanságával jár-kálnak egy ezeresztendős kultúra romjai között akár a gyerekek A második hónap végén történt hogy egy este az étkezdében egy öszhajú úr lé-pett oda hozzá ezredesi egyenruhában „Ha jól hallottam magát Lubovszkinak hív-ják?" kérdezte az ezredes „Igen" „Roko-na önnek a festő Lubovszki?" „Valameny-nyirc-" felelte Kazimir mosolyogva „Én magam vagyok az" Az ezredes csodálkoz-va nézett rá „ön? Azt mondták nekem hogy ön boxtréner?" Most igen Azelőtt festő volíam Ez a győztes háború eredmé-nye Kissé gúnyosan mondta ezt és az ez-redes összeráncolta a homlokát „Maga festette azokat a képeket Párizsban?" kér-dezte gyanakodva „A maga felesége volt Madelaine Julliot?" Kazimir bólintott „Hihetetlen" csóválta a fejét az ezredes „és most már nem fest?" „Egyelőre az izmaim-ra van szükség csak" felelte mosolyogva de a mosolya keserű volt Az ezredes karonfog-ta és elvitte egy félreeső asztalhoz „Én Ro-g- er Hill vagyok" mondta „műkereskedő New Yorkban Szeretnék néhány képet ven-ni magától Vannak képei?" „Van néhány" felelte a festő „a szobámban a szekrény mögött Mondom a honfitársait nem a mű-vészet érdekli hanem a box" A műkeres-kedő megvakarta a fejét és mosolygott „Jő fiúk" mondta de nem szabad túlságos ko-molyan vegye őket Amerika más világ olt a fogkefe a vízvezeték és a villany jelenti a kultúrát Ma még Gondoljon arra hogy ezeknek a fiúknak a nagyapja még pionír1 volt talán a vadnyugaton A kultúrához idő kell és nyugalom Ebből a kettőből pedig egyelőre kevés van nálunk Olyan gyorsan fejlődik a civilizáció hogy nem jutunk lé-legzethez tőle De azért nálunk is vannak emberek akik értenek valamit a művészet-- A bronz szoboralak alatt kriptában pihennek a Madách-ősö- k közös koporsóban Kü-lön koporsóban fekszik a köl-tő Madách édesanyja és Ala-dár fia A síremléket a szlovák ál-lam idején megrongálták a kripta majdnem összedőlt és a háborús idők is megtépték a kastélyt eléggé súlyosan 1955-be- n védettnek nyilvání-tották a parkot és műemlék-nek a sírt A síremléket 1960-ba- n helyreállították a sérült bronzszobrot kijavították helyrehozták az omladozó kriptát és a sírkertet kerítés-sel vették körül Később Losonc irodalmi köre azt javasolta hogy a centenárium alkalmából a kastély több termében Ma-dách-emlékmúze-umot rendez-zenek be Cvank szlovák tanító Má-zo- r Mihály sztregovai szlo-vák iskolaigazgató és Batel Zoltán volt sztregovai szlovák tanító összeírta hol mi talál-ható? Sintal Éva sztregovai öregasszonytól megvették Madáchék hálószobáját a lo-sonciak megszerezték Fráter Erzsi fényképét (!) Ferenc Ferdinánd losonci irodalom-történész eladta a híres sztre-govai zöld szalonból való ka-napét megvásárolták Madách dohányos kazettáját Batel Zoltán tanító pedig ingyen ajánlotta föl azt a gazdag Madách-emlékanyag- ot ame lyet rajongásból gyűjtött egy hosszú tanítói pálya során JJB hez Mikor láthatom a képeit?" „Akár ma este Itt lakom a közelben" A műkereskedő-ezrede- s még aznap este megvette a képeket Mind a hatol Nem ki-csinyeskedett: ötszáz dollárt fizetett darab-jáért Ez Németországban valóságos va-gyon volt akkor Kazimir egy Jelig romba-dóit házban lakolt akkor ahol az amerikai megszálló erők segítségével kapott nagyne-heze- n egy szobát miután a DP-lábo- rt el-hagyta „Nem magának való hely ez" mond-ta az ezredes „nem lenne kedve kijönni Amerikába?" „Nem" felelt Kazimir hatá-rozottan S miért nem?" „Mert európai vagyok" Az amerikai megrázta a fejét „Ezek a fogalmak már elavultak kedves Lu-bovszki Ma már csak emberek vannak " „Igen de vannak ilyen emberek és vannak olyan emberek" vetette közbe a festő „és én ezekhez az emberekhez tartozom ennyi az egész" „Talán olyan jó dolga van önnek itt Németországban?" „A németeknek sincs jó dolguk" „Talán annyira megbecsülik önt? Vagy a franciák hívják vissza Párizs-ba? Vagy a lengyelek szobrot akarnak állí-tani magának?" Kazimir megrázta a fejét „A honfitársaim nem akarnak szobrot állí-tani a franciák se hívnak vissza és a né-metek se becsülnek meg Sőt Azonban mégis hozzájuk tartozom A lengyelekhez a franciákhoz a németekhez Egyszerűen európai vagyok és kész" Roger Ilill csóvál-ta a fejét Búcsúzásnál azt mondta: „Ha bármikor is meggondolná magát én szíve-sen állok rendelkezésére Itt a címem És addig is vevő vagyok minden ezentúl ké-szülő festményére" Lubovszki Kazimir másnap elbúcsúzott a vidám fiatal tisztektől és elköltözött az ösz-szebom'bá-zolt bajor fővárosból Dollárjai segítségével Mittenwaldban talált magának egy megfelelő lakást bent az Alpok között egy fából épült kis vadászházban Félórá-nyira lakott a várostól fent egy hegyoldal-ban Az ablakból végig lehetett látni a he-gyeken a levegőnek fenyőszaga volt és va-lamivel lentebb egy zöldvizű hegyipatak harsogott A ház egy német tábornoké volt aki francia hadifogságban várta a szabadu-lást Felesége anyósa és négy nagyobbacs-ka gyermeke élt fent a házban ők adták bérbe Kazimirnak az egyik nagy szolfit ami műteremnek is megfelelt Ugy egye-zett meg velük hogy a főzést is ők vállal-ják Nagy szegénységben élt a két asszony a négy gyerekkel és Kazimir látta el őket feketén szerzett zsírral hússal liszttel és mindenféle amerikai holmival Roger Hill továbbra is fenntartotta vele az összeköttetést és amikor egy év múlva visszautazott New Yorkba tizennégy Lu-bovszkí-festm-ényt vitt magával A képekből odaát kiállítást rendezett és a sajtókritiká-kat levélben elküldte Mittenwaldba A ten-gerentúli siker hatása hamarosan jelentke-zett Németországban is Német festők mű-kritikus- ok és képkereskedők rájöttek hogy Lubovszki Kazimir' ott él közöttük és siet-tek kihasználni ezt a felfedezést Legna-gyobb megdöbbenésükre azonban Lubovsz-ki kijelentette hogy ö már idestova hét éve él Németországban s ha ezalatt a hét Péter Zsuzsanna sztregovai magyar öregasszonynál aki Madách fiának Aladárnak a szakácsnéja volt s még né-hány hónappal ezelőtt is — rá testált „öröklakás"-kén- t — a kastély egy szobácskájában lakott megtalálták a régi Ma-dách-köny-vtár néhány darab-ját szám szerint tizenkilenc Lőte Pál: 100 Kevés nemzet s ezek között is új hazánk: a szabadság ha-zája az első és a legnagyobb amelynek polgárai ugyan-olyan odaadással értékelik a szabadság eszméjét mint a kis magyar nemzet fiai KOSSUTH LAJOS a ma-gyar szabadság atyja épp olyan nagyrabecsült hőse a szabadság eszméjének mint LINCOLN ÁBRAHÁM az új nazaoan juiiaí muií a ma-gyar szabadságharc dicsősé ges eseményeinek nagy elbe-szélője éppoly nagy alakja volt a maga idejében a világ-irodalomnak mint a Missis-sippi halhatatlan mesélője az amerikai szabadságeszme fá-radhatatlan hirdetője: MARK TWAIN És PETŐFI SÁNDOR a nagy magyar költő aki nem-csak a magyar égbolt hanem a nagyvilág tündöklő üstökö-se is páratlan hőse költője és vértanúja a szabadságnak és hozzáfoghatót nem nagyon ismer a 1848 márciusának szelleme 1964 4 KANADATMAGYARSÁa könyvet és a padlás átkutatá-sa során további két kötetet A sírnál megbocsátó emel-kedettséggel Madách beszéL Fakó ágak között oson a hang-ja a fáradt nagy ég alatt „Sírom" című verséből idéz-zük: „S fergeteg ha jő robogva Gondolom hogy népem A év előtti márciusi események világ szülte ERKEL FERENCET ki operáiban mint a BÁNK BÁN-ba- n és a HUNYADI LÁSZLÓ-ba- n minden zenemű-vésznél jobban hangsúlyozta a szabadságot LISZT FE-RENC a világ nagy zenésze" aki mint KÓNYA SÁNDOR is a világ vándora volt a már-ciusi forradalom tüzétől fel-hevülve vált a „szabadság nagy zenészévé" — és a ma gyar közösség élete végéig hűséges tagjává BARTÖK BÉLA a magyar realitás mu-zsikusa a honszeretet és sza-badságszeretet két malomkö-ve között őrlődve választotta a mi utunkat hogy a maga elképzelt szabadságos eszmé-jéhez hű maradhasson A MA ÉLÖ NAGYJAINK közül gondoljunk KODÁLY ZOLTÁN-r- a aki a Talpra Ma-gyar-- ra írott zenéjében egy másik szabadságharcunknak: az 1956 októberi-ne- k a Nem-zeti Dal-á- t írta meg és 100 év távolából adott kezet a Talp év alatt nem volt szükségük rá ne legyen ezután se A derék urak először elcsodál-koztak s amikor látták hogy a festő való-ban nem akar képet eladni nekik sem részlvenni a kiállításokon meg is sértőd-tek Arról természetesen hallgattak Ebgy egy évvel azelőtt még ők nem akartak tud-ni a lengyel"-rö- l Lubovszki Kazimir gondtalanul élt két és fél évig a tábornok családjánál Ekkor egy napon hivatalos levelel kapott Münchenből egy IRO nevű intézménytől hogy saját ér-dekében haladéktalanul jelenjen meg itt és itt ebben és ebben az irodában Fogalma sem volt hogy mi az az IRO De azért vo-natra ült és elment Azzal kezdődött hogy három órát kellett várakozzon egy sötét folyosón sok más em-berrel együtt Voltak olt lettek ukránok lengyelek magyarok mindenféle nemzeti-ség vegyesen Itt tudta meg hogy az IRO egy jótékony intézmény melyet az Egye-sült Nemzetek hívtak éleire azzal a feladat-tal hogy gondozza a hontalanokat Végre három órai várakozás után beléphetett egy irodába Egy barátságtalan hölgy följegyez-te az adatait kérdéseket intézett hozzá és úgy viselkedett egészen mintha nem ők hívták volna oda hanem magától tolako-dott volna a nyakukra „Most haza mehet" mondta végül is a hölgy amikor kitöltöt-ték az összes kérdőíveket „majd hívatni fogjuk újra" Hat hét múlva valóban újra behívták Most már egy másik irodába kel-lett menni ahol vállozalossság okáért egy fiatalember uralkodott Még a köszönését sem fogadta amikor belépett hozzá Föl se nézett papírosaiból Jó öt perce álldogált már előtte míg végre fölemelte a fejet és ellenségesen végignézett rajta „A neve?" Megmondta a nevét A fiatalember lapoz-gatott az iratok között „Aha" mondotta olyan hangon ahogy a tanító szokott a rossz gyerekekkel beszélni „maga kollabo-rált a németekkel mi?" Kazimir csodálkoz-va nézett reá „Tesssék?" „Az áll itt hogy maga kollaborált a németekkel" ismételte a fiatalember haragosan „festményeivel szolgálta az antiszemita propagandát és a nácizmust!" „Hülyeség!" felelte Kazimir és elnevette magát „Ki írta oda azt a marha-ságot?" A fiatalember elvörösödve pattant föl „Kikérem magamnak! Miféle hang ez?! Vegye tudomásul hogy a fölvételét az IRO kötelékébe visszautasítjuk! Maga háborús bűnös!" Ez már Kazimirnak is sok volt Ö is elvörösödött Homlokán kidagaa egy ér Előrehajolt az asztal fölött „Ide figyeljen maga kis taknyos fickó" mondta lassan erőltetett nyugalommal „velem ne kiabál-jon mert kiabálni én is tudok Azt mond-ja meg hogy ki találta ki ezt a hazugsá-got?" A fiatal írnok1 rikácsolni kezdett „Sértegetni mer? Sértegetni? Takarod-jon innen!" Kazimir ökle lecsapott az asz-talra Egy tintatartó fölborult néhány ce-ruza leesett a padlóra az iratok össze-vissza szökdöstek Az írnok elsápadva ng-ro-tt föl és hátrált a falhoz Lubovszki arca félelmetes volt Ebben a pillanatban ki-nyílt a belső szoba ajtaja „Miféle zaj ez itt?" kérdezte egy kellemetlen hang mek y y-- áprffis (14) ébred Számadást tart — és haragján Múltja Yesz — jövője éled S álmodom tán így sokáig Ámde dőre nem lesz álmom Egykor testesül bizonnyal Jól tudom s nyugodtan várom" JE ra Magyar halhatatlan költő-jének Petőfi Sándornak arra h°gy „rabok tovább nem le-szünk" ILLYÉS GYULA akl a szabadság iránti olthatatlan szenvedélyét a zsarnokságról szóló egyetlen mondatával perzselte bele lelkünkbe örök-r-e 184S március 15-r-ől ezt írja: „Szabadság délelőttje te új ember-voltun- k hajnali gyermeki emlékezete! Beh jó hangjaid hallani egy század után is " És gondoljunk a magyar vallási élet két nagy alakjá-ra: MINDSZENTY JÖZSEF-r- e és RAVASZ LÁSZLÖ-r- a akik közül az egyik az évtized óta betegeskedő református püs-pök NÉMA HALLGATÁSSAL felelt az elnyomásra a másik: MINDSZENTY JÖZSEF bíbo-ros hercegprímás pedig HAN-GOS SZÓVAL VÉRTANUSA-GO- T VONVA MAGÁRA vé-delmezte a szabadságot és vé-delmezi ma is most már ő is kényszerű hallgatásban valamiképpen Ismerős volt Kazimir az ajtóra nézett Egy püffedt arcú alacsony kövér ember állt ott Azonnal megismert Pohrisch Gottfried volt a sün Az írnok felháborodva kiabált vala de Kazimir nem hallott belőle egy s: sem ö csak azt az embert látta ott az ej tóban A sünt Aki Évát elvette tőle Sliy-lock- ot Forró vérhullám lepte el a fejét Köd be rult a szemére és a ködben nem látott mác csak azt az embert Aki Évát megöli Évát És lassan megindult feléje Lassrn Súlyosan Mint aki a végzetet viszi r ' " lain Az ember ott az ajtóban mozdulatlanul állt és rémültre nyitott szemekkel nézte őt A szája megnyílt valamit mondani akart de csak értelmetlen dadogás lett be-lőle „Kérlek Kazimir örvendek! " De akkor már ott állt előtte „ÉvaJ" sziszegte bele az undorító püffedt arcba fa még egyszen „Éva J" Aztán a keze meg-lendült Mire az összefutott tisztviselőknél: fa rendőröknek sikerült kiszedni a kezei Tíözül a Screening Officert már alig volt élet benne Kórházba kellett szállítani Kazt mirt azonnal letartóztatták Nem is véde-kezett Nem védekezett az amerikai had-bírá- k előtt sem Ha azt kérdezték tőle hogy miért akarta Pohrisch Gotlfriedet megölni csak annyit felelt rá: „Mert mog érdemelte Sajnálom hogy nem sikerült" Két évi börtönre ítélték A börtönben vásznat és festőszereket kért A social ser-vice egy érző szívű kis tisztviselőjének aki a börtönöket látogatta sikerült nagy ne-hezen kijárnia hogy megkaphassa ezeket Ott a börtönben festette meg Lubovszki Kazimir utolsó nagy képét „Európa pusz-tulását" A kompozíció középpontjában egy be-esett arcú sápadt asszony állt tépeti fehér ruhában mellén össszetett kezekkel mint a holtak Nagy kék szemeivel valahova föl-nézett a messze magasságba Ez az alak volt az egyetlen világító folt a képen A többi mind sötét kékesfektte és penész-zöld színek keveréke: börtönrács romfa-lak tátongó üregek és vigyorgó püffedt démon-arco- k A nőalak a halott Éva volt s a démonok többféle változatban Pohrisch Gottfriedre emlékeztettek Ezt a képet egy fiatal amerikai újságíró vitte el magával akit egy napon végigvezettek a börtönökön Sokáig nézte összevont szemöldökkel a bör-tönfolyosó homályos világításánál a különös festményt aztán megkérdezte hogy mibe kerül Kazimir vállat vont „Nincs ára" mondta egykedvűen „mint ahogy az életet nem lehet pénzzel megfizetni éppen úgy nem lehet a halált sem Ha akarja elvihe-ti" Az újságíró figyelmesen megnézte a különös rabot néhány kérdést intézett hozzá és jegyzeteket készített a noteszé-ben „Elviszem" mondta „ha megengedi és kiállítom Amerikában Miért van megbün-tetve egyébként?" Kazimir a képre muta-tott „Mert Európa elpusztult" felelte és visszament a cellájába (Folytatjuk) t_
Object Description
Rating | |
Title | Kanadai Magyarsag, April 04, 1964 |
Language | hu |
Subject | Hungary -- Newspapers; Newspapers -- Hungary; Hungarian Canadians Newspapers |
Date | 1964-04-04 |
Type | application/pdf |
Format | text |
Rights | Licenced under section 77(1) of the Copyright Act. For detailed information visit: http://www.connectingcanadians.org/en/content/copyright |
Identifier | Kanad000275 |
Description
Title | 000142 |
Rights | Licenced under section 77(1) of the Copyright Act. For detailed information visit: http://www.connectingcanadians.org/en/content/copyright |
OCR text | h ! iV t V ! I ' ! I) i ! w tft l' s i: 3L oMal A-- I00I O J OO í n? p ífoo ! t 00 ' 'A költők írók rendszerint esak tanulnak Yilágraeszmél-ne- k születésük helyén és szárnyat bontanak a szárny azonban nemcsak magasra messze is viszi őket ettől a helytől A kulturális közpon-tok vonzása irányában repül-nek s legfeljebb visszalátogat-nak gyermekkoruk helyére Nem említek neveket irodal-munk nagyjainak élete a múltban és ma egyaránt pél-d-a erre Madách Imre ritka kivétel Bár tanulóévei iskolái Pest-ihez fűzik a Kálvin tér kör-nyékén lakik a nagyváros inem szippantja be véglegesen visszatér Nógrádba Igaz ér-ire készteti őt gyenge szerve-'zet- e betegsége miatti szomo-'rúság- a s a szigorú anyai in-telem is de a lélek igazi ha--' zaját ezek között az édesen lankás dombok között a pa-]lóc- os nyelvjárás zöngésében leli meg 1843-ba- n nevezik ki Nógrád Imegye tiszteletbeli aljegyző-jének s ettől kezdve egyre gyakrabban tűnik fel hintója a Szügyi úton amely Balassa-gyarmatra vezet Az új (ak-koriban nyolc éve épült) vár-megyház- ára hajtat bizonyára végig a mai Kossuth Lajos utcán befordul a már akkor is régi 100 éves templom felé s megáll a klasszicista stílusú szép épület előtt amelynek a kapujában még gyermekkoromban is arany-sújtásos mentés hajdú állt utóda annak aki valaha ke-mény tisztelgéssel fogadta a törékeny termetű (felesége 6zerint göthös") csesztvei te-kintetes urat Bár másfél évvel később le-mond erről a tisztségről amint írja „orvosi rendele-teknél fogva torkom gyakori gyengélkedése miatt " to-vábbra is részt vesz a megye életében Innen a megyéből Cseszt-vér- ől viszik el egyévi ra-boskodá- sra a pozsonyi Vizi-kaszárnyá- ba majd a pesti Új-épületbe Szabadulása után is Pesten kell élnie szinte rend-őri felügyelet alatt s ide ér-kezn- ek feleségének pénzt és váltókat kérő örök panasz-sza- l teli levelei az Uj tér 'Burgmann ház 12 szám első emeletbe" Megborzad az ember az őrök női hiúság és önzés lát-:'tá- n e leveleket olvasva [Mennyi ruha- - és cipőügy! „Kaptfd-- é levelem a' Pos-'tá- n mert én még feleletet nem kaptam éppen már men-ni készültem a' Postára kér-lek ha a susztert surgetlnék küldene cipőkett és szinte egy valami jó erős cipöfélétt kulgyon a' kertbe hogy sárba is használhassam mond meg neki kérlek mert ezt nem ÍTíSerT~waiti3í-- i küld ha Mutsenbaher meg tsinalta azt a' szelem ruha de-rek-att hogyha kapott hozzá külki Martul kitudja mi ad-ja elő magátt én enélkül a' háztúl se mozdulhatok a házi kalapom kéntelen leszek majd Postán beküldeni ki tisztíta-ni hogyha még kitisztítja Czizmanné " S bár egy félig-meddi- g még rabságban levő embernél: ilyen levelek olvastán világ-gá menni lenne kedve (ki-váltképpen a hírek nyomán hogy közben mi folyik ott-hon) ennek ellenére vissza-megy Csesztvére a családi po-kolba a szégyenbe a későbbi viharos válás elibe Itt él nem jön el a megyéből sőt 1861-be- n elvállalja a gyarma-ti választókerület képviselő-ségét Senki sem sejti hogy ez Madách sírjánál Alsósztregován Nyitott domboldal itt-o- tt repedező havas szőnyegén áll a Madách-siremlé- k Rigcle Alajos pozsonyi művész régi bronzszobra szinte repülni látszik a nyirkos téliidöben A kifáradt fold a habos szürke ég erdők téli csendje mintha súgna üzenne A síremléket körülfonják pilleszárnnyal körüllengik a madáchi sorok: „Sírom kínt álljon szabad-ban Honnan messzi messzi látni Nap sugara éj vihar-ja Járjon azt meglátoga-tni" Itt szülelett itt alkotolt itt halt meg az a férfi aki az emberiség sorskérdéseivel viaskodott hétezer holdas ne-mesként s egy szlovák falu magyar földesuraként 1861-be- n képviselői programjában „a különböző ajkú népfa-jok" testvéries összeolvadá-sát sürgette Még a fakó madáchi tájon a szürkés ég alá lerúlt falu hideg házain is átsüt ember melege: „Az élet küzdelem" visszhangzik szava „S az em-ber célja e küzdés maga" Félénk volt beteges ala-csony termelü magános ke-serű gazdag és megcsalatta-tot- t Mindig „mellbeteg" Me-gyei hivataláról lemond „tor-kom gyakori gyengclkedésé"-r- e panaszkodik A szabadság-harcban sem vehet részt ágy-nak dől megint belcg Petőfivel közös évben szü-letik tizenegy éves korában elveszti apját huszonkét éves korában özvegy édesanyja akarata ellenére nősül hu-szonkilenc éves korában a Bach-korsza- k tömlöcbe veti harmincéves korában börtön-ben ul harmincegy éves mi-kor civálik harminchat-harminch- ét éves korában — itt az egyik toronyszobában — megírja Az ember tragédiáját FIGYELJE KÖNYVOSZTALYUNK HIRDETÉSEIT LAPUNK KÖNYVOSZTÁLYÁN KAPHATOK: Babits Mihály: Hatholdas rózsakert $050 Bartha Kálmán: Trianoni átok Versek ?150 Csaba István: Az elsüllyesztett háború §150 Csighy Sándor: Hangok a romok alól $200 Csighy Sándor: Mozaik kockák $150 Fáy Ferenc: Az irást egyszer megtalálják $150 Fáy Ferenc: Törlesztő ének $200 Füry Lajos: Árva Magyar János „ $180 Ghyczy Zsuzsanna: A város $300 Kenései F László: Járhatatlan utakon _ $200 Kenneth Claire: Holdfény Hawaiiban $280 Kerecseny János: A Világmegváltó Eszme I—II $550 Kisjókai Erzsébet: A gyertyáknak égni kell $120 Kisjókai Erzsébet: Esti zsolozsma - $060 Kiskőkai Erzsébet: Fénykép Album $060 Kisjókai Erzsébet: Lázadás $200 Kisjókai Erzsébet: Tulipántos láda _ $060 Kisjókai Erzsébet: Ének Stuart Máriáról $0SO Kostya Sándor Édes anyanyelvünk $100 Dr L Nádassy: Hotel Canada $190 Orbán Frigyes: Görbe Tükör _ $100 M Saint Clain Ella néni meséi $100 Szabó Dezső: Feltámadás Makucskan $050 Székely Molnár Imre: Hallod-- e Zsófi? $300 Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből L $200 Szilvássy L: Mesék a bryansrki erdőből IL $300 Wass Albert: Tizenhárom dmafa- - $240 Zilahi Farnos Eszter: Zeng még a dal $100 Könyvosztályunk beszerez bármilyen magyar könyvet Minden könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk Utánvéttel könyveket nem szállítunk a vidéki nemesember köz-életi férfi Írásaiban a kor magaslatán áll 1859 február 17-é-n írja le „Az ember tra-gédiája" első sorait s át-át-kocsi-zik Vanyarcra Veres Pálékhoz felolvasni egy-eg- y részletet Akkor már magá-nyos ember s a hallgató ba-rátok megremegnek némelyik Éva-képn- él — ráismernek az elkergetett feleségre Fráter Erzsire „ én a köz életből az eke-szarvh- oz megyek korán " írta Madách keserűen 1848 február 2-á- n Szontágh Pál ba-rátjának s nem sejtette hogy életének a már dübörögve kö-zeledő szenvedések más irányt szabnak: egy nemzet szívébe lép egy országot tanít mélyen gondolkodni s müve a világ-irodalom nagy alkotásai közt foglal helyet és negyvenegy éves korában halott „Hiszen a halál az semmi abban nincs semmi" mondta halála órájában 1964 október 4-é- n lesz száz éve hogy halott A sztregovai kastély a be-rendezés Madách könyvtára a kéziratgyűjtemény Madách Flórára szállt Madách Flóra a költő egyik unokája Nap-jainkban a dél-amerik- ai Sao Paulóban éL A harmincas évek idején Magyarországon és Csehszlo-vákiában gyűjtés indult egy sztregovai Madách-siremlé- k felállítására A régi temető-ből kihantolták volna a Ma-dách- ok csontjait hogy sza bad téren egy domboldalon épített kriptában művészi síremlék alatt helyezzék örök nyugalomra a maradványo-kat A gyűjtést Magyarorszá-gon az a Kisfaludy Társa-ság szervezte amelynek va-laha Madách is tagja volt 1860 októberében Arany a Kisfaludy Társaságban mu-tatta be a Tragédia első négy jelenetét „Ha láttad volna — írta Madáchnak — egy Eötvös Csengery hogyan kiáltott fel: ez gyönyörű" Thomas Masaryk a cseh-szlovák köztársaság elnöke személyes ajándékként na-gyobb pénzösszeget ajánlott fel a síremlék megvalósítá-sához A Madáchoknak a százöt-ven éves kastélyon kívül egy XV századból való váruk is volt Sztregován Wass Albert: (Harmincharmadik folytatás) Két hónapig dögönyöztette magát az amerikai tisztekkel Vidám derék fiúk voltak probléma nélküliek és egészségesek Egészen megkedvelte őket Magukkal vit-ték kirándulásaikra pajtásként kezelték nem is volt velük semmi baj csak Csak éppen hogy néha eszébe jutott Lubovszki Kazimirnak a múlt Amirő] ezek a fiúk nem tudhatlak semmit Ök csak a romokat lát-ták a kopott leszegényedett embereket az utcán akik sietve ugrottak oda ha valame-lyikük unottan eldobott egy félig elszívott cigarettát csak a sápadt sovány arcokat látták és a nyomorúságot és azt mondták: ez Európa De Kazimir tudta hogy van egy másik Európa is amit nem lehetett sem bombákkal elpusztítani sem kiéheztetni és hogy ez az Európa él tovább valahol Mú-zeumokban és eldugott padlásokon pince-lakásokban és sápadt emberroncsok homlo-ka mögött és hogy ez az Európa azt jelenti hogy ő Lubovszki Kazimir nem csupán izomrostokból áll melynek értélje az üté-sek erején múlik hanem valami egyébből is Képekből amiket megfestett és képek-ből amiket még nem festett meg de ame-lyek ott nyugtalankodnak benne valahol a gondolatai mögött és nem engedik hogy maradéktalanul elégedett lehessen ezek között a barátságos vidám fiúk között akik a barbár jőszándékú tudatlanságával jár-kálnak egy ezeresztendős kultúra romjai között akár a gyerekek A második hónap végén történt hogy egy este az étkezdében egy öszhajú úr lé-pett oda hozzá ezredesi egyenruhában „Ha jól hallottam magát Lubovszkinak hív-ják?" kérdezte az ezredes „Igen" „Roko-na önnek a festő Lubovszki?" „Valameny-nyirc-" felelte Kazimir mosolyogva „Én magam vagyok az" Az ezredes csodálkoz-va nézett rá „ön? Azt mondták nekem hogy ön boxtréner?" Most igen Azelőtt festő volíam Ez a győztes háború eredmé-nye Kissé gúnyosan mondta ezt és az ez-redes összeráncolta a homlokát „Maga festette azokat a képeket Párizsban?" kér-dezte gyanakodva „A maga felesége volt Madelaine Julliot?" Kazimir bólintott „Hihetetlen" csóválta a fejét az ezredes „és most már nem fest?" „Egyelőre az izmaim-ra van szükség csak" felelte mosolyogva de a mosolya keserű volt Az ezredes karonfog-ta és elvitte egy félreeső asztalhoz „Én Ro-g- er Hill vagyok" mondta „műkereskedő New Yorkban Szeretnék néhány képet ven-ni magától Vannak képei?" „Van néhány" felelte a festő „a szobámban a szekrény mögött Mondom a honfitársait nem a mű-vészet érdekli hanem a box" A műkeres-kedő megvakarta a fejét és mosolygott „Jő fiúk" mondta de nem szabad túlságos ko-molyan vegye őket Amerika más világ olt a fogkefe a vízvezeték és a villany jelenti a kultúrát Ma még Gondoljon arra hogy ezeknek a fiúknak a nagyapja még pionír1 volt talán a vadnyugaton A kultúrához idő kell és nyugalom Ebből a kettőből pedig egyelőre kevés van nálunk Olyan gyorsan fejlődik a civilizáció hogy nem jutunk lé-legzethez tőle De azért nálunk is vannak emberek akik értenek valamit a művészet-- A bronz szoboralak alatt kriptában pihennek a Madách-ősö- k közös koporsóban Kü-lön koporsóban fekszik a köl-tő Madách édesanyja és Ala-dár fia A síremléket a szlovák ál-lam idején megrongálták a kripta majdnem összedőlt és a háborús idők is megtépték a kastélyt eléggé súlyosan 1955-be- n védettnek nyilvání-tották a parkot és műemlék-nek a sírt A síremléket 1960-ba- n helyreállították a sérült bronzszobrot kijavították helyrehozták az omladozó kriptát és a sírkertet kerítés-sel vették körül Később Losonc irodalmi köre azt javasolta hogy a centenárium alkalmából a kastély több termében Ma-dách-emlékmúze-umot rendez-zenek be Cvank szlovák tanító Má-zo- r Mihály sztregovai szlo-vák iskolaigazgató és Batel Zoltán volt sztregovai szlovák tanító összeírta hol mi talál-ható? Sintal Éva sztregovai öregasszonytól megvették Madáchék hálószobáját a lo-sonciak megszerezték Fráter Erzsi fényképét (!) Ferenc Ferdinánd losonci irodalom-történész eladta a híres sztre-govai zöld szalonból való ka-napét megvásárolták Madách dohányos kazettáját Batel Zoltán tanító pedig ingyen ajánlotta föl azt a gazdag Madách-emlékanyag- ot ame lyet rajongásból gyűjtött egy hosszú tanítói pálya során JJB hez Mikor láthatom a képeit?" „Akár ma este Itt lakom a közelben" A műkereskedő-ezrede- s még aznap este megvette a képeket Mind a hatol Nem ki-csinyeskedett: ötszáz dollárt fizetett darab-jáért Ez Németországban valóságos va-gyon volt akkor Kazimir egy Jelig romba-dóit házban lakolt akkor ahol az amerikai megszálló erők segítségével kapott nagyne-heze- n egy szobát miután a DP-lábo- rt el-hagyta „Nem magának való hely ez" mond-ta az ezredes „nem lenne kedve kijönni Amerikába?" „Nem" felelt Kazimir hatá-rozottan S miért nem?" „Mert európai vagyok" Az amerikai megrázta a fejét „Ezek a fogalmak már elavultak kedves Lu-bovszki Ma már csak emberek vannak " „Igen de vannak ilyen emberek és vannak olyan emberek" vetette közbe a festő „és én ezekhez az emberekhez tartozom ennyi az egész" „Talán olyan jó dolga van önnek itt Németországban?" „A németeknek sincs jó dolguk" „Talán annyira megbecsülik önt? Vagy a franciák hívják vissza Párizs-ba? Vagy a lengyelek szobrot akarnak állí-tani magának?" Kazimir megrázta a fejét „A honfitársaim nem akarnak szobrot állí-tani a franciák se hívnak vissza és a né-metek se becsülnek meg Sőt Azonban mégis hozzájuk tartozom A lengyelekhez a franciákhoz a németekhez Egyszerűen európai vagyok és kész" Roger Ilill csóvál-ta a fejét Búcsúzásnál azt mondta: „Ha bármikor is meggondolná magát én szíve-sen állok rendelkezésére Itt a címem És addig is vevő vagyok minden ezentúl ké-szülő festményére" Lubovszki Kazimir másnap elbúcsúzott a vidám fiatal tisztektől és elköltözött az ösz-szebom'bá-zolt bajor fővárosból Dollárjai segítségével Mittenwaldban talált magának egy megfelelő lakást bent az Alpok között egy fából épült kis vadászházban Félórá-nyira lakott a várostól fent egy hegyoldal-ban Az ablakból végig lehetett látni a he-gyeken a levegőnek fenyőszaga volt és va-lamivel lentebb egy zöldvizű hegyipatak harsogott A ház egy német tábornoké volt aki francia hadifogságban várta a szabadu-lást Felesége anyósa és négy nagyobbacs-ka gyermeke élt fent a házban ők adták bérbe Kazimirnak az egyik nagy szolfit ami műteremnek is megfelelt Ugy egye-zett meg velük hogy a főzést is ők vállal-ják Nagy szegénységben élt a két asszony a négy gyerekkel és Kazimir látta el őket feketén szerzett zsírral hússal liszttel és mindenféle amerikai holmival Roger Hill továbbra is fenntartotta vele az összeköttetést és amikor egy év múlva visszautazott New Yorkba tizennégy Lu-bovszkí-festm-ényt vitt magával A képekből odaát kiállítást rendezett és a sajtókritiká-kat levélben elküldte Mittenwaldba A ten-gerentúli siker hatása hamarosan jelentke-zett Németországban is Német festők mű-kritikus- ok és képkereskedők rájöttek hogy Lubovszki Kazimir' ott él közöttük és siet-tek kihasználni ezt a felfedezést Legna-gyobb megdöbbenésükre azonban Lubovsz-ki kijelentette hogy ö már idestova hét éve él Németországban s ha ezalatt a hét Péter Zsuzsanna sztregovai magyar öregasszonynál aki Madách fiának Aladárnak a szakácsnéja volt s még né-hány hónappal ezelőtt is — rá testált „öröklakás"-kén- t — a kastély egy szobácskájában lakott megtalálták a régi Ma-dách-köny-vtár néhány darab-ját szám szerint tizenkilenc Lőte Pál: 100 Kevés nemzet s ezek között is új hazánk: a szabadság ha-zája az első és a legnagyobb amelynek polgárai ugyan-olyan odaadással értékelik a szabadság eszméjét mint a kis magyar nemzet fiai KOSSUTH LAJOS a ma-gyar szabadság atyja épp olyan nagyrabecsült hőse a szabadság eszméjének mint LINCOLN ÁBRAHÁM az új nazaoan juiiaí muií a ma-gyar szabadságharc dicsősé ges eseményeinek nagy elbe-szélője éppoly nagy alakja volt a maga idejében a világ-irodalomnak mint a Missis-sippi halhatatlan mesélője az amerikai szabadságeszme fá-radhatatlan hirdetője: MARK TWAIN És PETŐFI SÁNDOR a nagy magyar költő aki nem-csak a magyar égbolt hanem a nagyvilág tündöklő üstökö-se is páratlan hőse költője és vértanúja a szabadságnak és hozzáfoghatót nem nagyon ismer a 1848 márciusának szelleme 1964 4 KANADATMAGYARSÁa könyvet és a padlás átkutatá-sa során további két kötetet A sírnál megbocsátó emel-kedettséggel Madách beszéL Fakó ágak között oson a hang-ja a fáradt nagy ég alatt „Sírom" című verséből idéz-zük: „S fergeteg ha jő robogva Gondolom hogy népem A év előtti márciusi események világ szülte ERKEL FERENCET ki operáiban mint a BÁNK BÁN-ba- n és a HUNYADI LÁSZLÓ-ba- n minden zenemű-vésznél jobban hangsúlyozta a szabadságot LISZT FE-RENC a világ nagy zenésze" aki mint KÓNYA SÁNDOR is a világ vándora volt a már-ciusi forradalom tüzétől fel-hevülve vált a „szabadság nagy zenészévé" — és a ma gyar közösség élete végéig hűséges tagjává BARTÖK BÉLA a magyar realitás mu-zsikusa a honszeretet és sza-badságszeretet két malomkö-ve között őrlődve választotta a mi utunkat hogy a maga elképzelt szabadságos eszmé-jéhez hű maradhasson A MA ÉLÖ NAGYJAINK közül gondoljunk KODÁLY ZOLTÁN-r- a aki a Talpra Ma-gyar-- ra írott zenéjében egy másik szabadságharcunknak: az 1956 októberi-ne- k a Nem-zeti Dal-á- t írta meg és 100 év távolából adott kezet a Talp év alatt nem volt szükségük rá ne legyen ezután se A derék urak először elcsodál-koztak s amikor látták hogy a festő való-ban nem akar képet eladni nekik sem részlvenni a kiállításokon meg is sértőd-tek Arról természetesen hallgattak Ebgy egy évvel azelőtt még ők nem akartak tud-ni a lengyel"-rö- l Lubovszki Kazimir gondtalanul élt két és fél évig a tábornok családjánál Ekkor egy napon hivatalos levelel kapott Münchenből egy IRO nevű intézménytől hogy saját ér-dekében haladéktalanul jelenjen meg itt és itt ebben és ebben az irodában Fogalma sem volt hogy mi az az IRO De azért vo-natra ült és elment Azzal kezdődött hogy három órát kellett várakozzon egy sötét folyosón sok más em-berrel együtt Voltak olt lettek ukránok lengyelek magyarok mindenféle nemzeti-ség vegyesen Itt tudta meg hogy az IRO egy jótékony intézmény melyet az Egye-sült Nemzetek hívtak éleire azzal a feladat-tal hogy gondozza a hontalanokat Végre három órai várakozás után beléphetett egy irodába Egy barátságtalan hölgy följegyez-te az adatait kérdéseket intézett hozzá és úgy viselkedett egészen mintha nem ők hívták volna oda hanem magától tolako-dott volna a nyakukra „Most haza mehet" mondta végül is a hölgy amikor kitöltöt-ték az összes kérdőíveket „majd hívatni fogjuk újra" Hat hét múlva valóban újra behívták Most már egy másik irodába kel-lett menni ahol vállozalossság okáért egy fiatalember uralkodott Még a köszönését sem fogadta amikor belépett hozzá Föl se nézett papírosaiból Jó öt perce álldogált már előtte míg végre fölemelte a fejet és ellenségesen végignézett rajta „A neve?" Megmondta a nevét A fiatalember lapoz-gatott az iratok között „Aha" mondotta olyan hangon ahogy a tanító szokott a rossz gyerekekkel beszélni „maga kollabo-rált a németekkel mi?" Kazimir csodálkoz-va nézett reá „Tesssék?" „Az áll itt hogy maga kollaborált a németekkel" ismételte a fiatalember haragosan „festményeivel szolgálta az antiszemita propagandát és a nácizmust!" „Hülyeség!" felelte Kazimir és elnevette magát „Ki írta oda azt a marha-ságot?" A fiatalember elvörösödve pattant föl „Kikérem magamnak! Miféle hang ez?! Vegye tudomásul hogy a fölvételét az IRO kötelékébe visszautasítjuk! Maga háborús bűnös!" Ez már Kazimirnak is sok volt Ö is elvörösödött Homlokán kidagaa egy ér Előrehajolt az asztal fölött „Ide figyeljen maga kis taknyos fickó" mondta lassan erőltetett nyugalommal „velem ne kiabál-jon mert kiabálni én is tudok Azt mond-ja meg hogy ki találta ki ezt a hazugsá-got?" A fiatal írnok1 rikácsolni kezdett „Sértegetni mer? Sértegetni? Takarod-jon innen!" Kazimir ökle lecsapott az asz-talra Egy tintatartó fölborult néhány ce-ruza leesett a padlóra az iratok össze-vissza szökdöstek Az írnok elsápadva ng-ro-tt föl és hátrált a falhoz Lubovszki arca félelmetes volt Ebben a pillanatban ki-nyílt a belső szoba ajtaja „Miféle zaj ez itt?" kérdezte egy kellemetlen hang mek y y-- áprffis (14) ébred Számadást tart — és haragján Múltja Yesz — jövője éled S álmodom tán így sokáig Ámde dőre nem lesz álmom Egykor testesül bizonnyal Jól tudom s nyugodtan várom" JE ra Magyar halhatatlan költő-jének Petőfi Sándornak arra h°gy „rabok tovább nem le-szünk" ILLYÉS GYULA akl a szabadság iránti olthatatlan szenvedélyét a zsarnokságról szóló egyetlen mondatával perzselte bele lelkünkbe örök-r-e 184S március 15-r-ől ezt írja: „Szabadság délelőttje te új ember-voltun- k hajnali gyermeki emlékezete! Beh jó hangjaid hallani egy század után is " És gondoljunk a magyar vallási élet két nagy alakjá-ra: MINDSZENTY JÖZSEF-r- e és RAVASZ LÁSZLÖ-r- a akik közül az egyik az évtized óta betegeskedő református püs-pök NÉMA HALLGATÁSSAL felelt az elnyomásra a másik: MINDSZENTY JÖZSEF bíbo-ros hercegprímás pedig HAN-GOS SZÓVAL VÉRTANUSA-GO- T VONVA MAGÁRA vé-delmezte a szabadságot és vé-delmezi ma is most már ő is kényszerű hallgatásban valamiképpen Ismerős volt Kazimir az ajtóra nézett Egy püffedt arcú alacsony kövér ember állt ott Azonnal megismert Pohrisch Gottfried volt a sün Az írnok felháborodva kiabált vala de Kazimir nem hallott belőle egy s: sem ö csak azt az embert látta ott az ej tóban A sünt Aki Évát elvette tőle Sliy-lock- ot Forró vérhullám lepte el a fejét Köd be rult a szemére és a ködben nem látott mác csak azt az embert Aki Évát megöli Évát És lassan megindult feléje Lassrn Súlyosan Mint aki a végzetet viszi r ' " lain Az ember ott az ajtóban mozdulatlanul állt és rémültre nyitott szemekkel nézte őt A szája megnyílt valamit mondani akart de csak értelmetlen dadogás lett be-lőle „Kérlek Kazimir örvendek! " De akkor már ott állt előtte „ÉvaJ" sziszegte bele az undorító püffedt arcba fa még egyszen „Éva J" Aztán a keze meg-lendült Mire az összefutott tisztviselőknél: fa rendőröknek sikerült kiszedni a kezei Tíözül a Screening Officert már alig volt élet benne Kórházba kellett szállítani Kazt mirt azonnal letartóztatták Nem is véde-kezett Nem védekezett az amerikai had-bírá- k előtt sem Ha azt kérdezték tőle hogy miért akarta Pohrisch Gotlfriedet megölni csak annyit felelt rá: „Mert mog érdemelte Sajnálom hogy nem sikerült" Két évi börtönre ítélték A börtönben vásznat és festőszereket kért A social ser-vice egy érző szívű kis tisztviselőjének aki a börtönöket látogatta sikerült nagy ne-hezen kijárnia hogy megkaphassa ezeket Ott a börtönben festette meg Lubovszki Kazimir utolsó nagy képét „Európa pusz-tulását" A kompozíció középpontjában egy be-esett arcú sápadt asszony állt tépeti fehér ruhában mellén össszetett kezekkel mint a holtak Nagy kék szemeivel valahova föl-nézett a messze magasságba Ez az alak volt az egyetlen világító folt a képen A többi mind sötét kékesfektte és penész-zöld színek keveréke: börtönrács romfa-lak tátongó üregek és vigyorgó püffedt démon-arco- k A nőalak a halott Éva volt s a démonok többféle változatban Pohrisch Gottfriedre emlékeztettek Ezt a képet egy fiatal amerikai újságíró vitte el magával akit egy napon végigvezettek a börtönökön Sokáig nézte összevont szemöldökkel a bör-tönfolyosó homályos világításánál a különös festményt aztán megkérdezte hogy mibe kerül Kazimir vállat vont „Nincs ára" mondta egykedvűen „mint ahogy az életet nem lehet pénzzel megfizetni éppen úgy nem lehet a halált sem Ha akarja elvihe-ti" Az újságíró figyelmesen megnézte a különös rabot néhány kérdést intézett hozzá és jegyzeteket készített a noteszé-ben „Elviszem" mondta „ha megengedi és kiállítom Amerikában Miért van megbün-tetve egyébként?" Kazimir a képre muta-tott „Mert Európa elpusztult" felelte és visszament a cellájába (Folytatjuk) t_ |
Tags
Comments
Post a Comment for 000142