Kanadai Magyarsag, December 20, 1975

              ifíCrtt H íe' fi -- ~ "- - Yi - ' M 'jüí vtwra' W - rtfiu- - - '3-- Wí & S7 -- t 'TI' - —
_--
-" _ ís -- í "? j)T rí 1 _J í ' -- f i "- - W'J- - ffí t iTK "=- - jj
' 7
I 1 fill I S
I — „Karácsony falun" Gajdos János (1912-195- 0) müve I 91
lr ~flBn j I
:': ' karácsonyi ünnepeket kívánunk! I 1
ki"-- -
Hl
iá
am
ilyenkor — így karácsony táján — a magányos szobák még
magányosabbak a régi puszták még csendesebbek de az emlé-kek
élőbbek és kedvesebbek olyanok: mint az elrhúltidők és el-múlt
barátok halkpuha ölelése
Ilyenkor jólesik az elsüllyedt öreg utakat megjárni a fiatalság
ragyogó útjait a szelíd kalandok tiszta éjszakáit és látni az elment
patakok ringatójátékát a Holdvilággal a szánkós utak alig pen-dülő
éjszakáit a karácsonyfákat amelyek el nem múlnak soha és
az álmokat amelyeket az örökkévalóságból jöttek oda is szállnak
vissza pihenni és boldognak lenni mint a szeretetben megfürdött
emberi lélek
És ilyenkor nem jut eszembe: pénz jólét dicsőség nyers vágy
és elmúlt-szerele- m csak a múló élet apró örömei távoli nevetés
a szívemben és emberek akik halkan járnak1 valahol a ködben
csendesen szólnak az idő árnyékai mögött mégis őket hallom és
nem a fájdalom ordítását a dicsőség nyers kiáltását vagy a sze-relem
bódult és rekedt suttogását
Őket hallom akikét szerettem és szerény emberi mivoltukban
tiszteltem is akik — néha — tíz évig hordtak egy pár csizmát fél
évig faragtak egy pásztorbotot a betűt nem ismerték de életük
maga volt a törvény és egyedül se tettek soha semmit- - amit
ország-vilá- g előtt is meg ne tehettek volna
Őket látom és hallom karácsony hetének emlékező esti tű-nődéseiben
néha vidáman nem szomorúan de mindvégig mé-lyen
a szívemben
Köztükíis első helyen az öregKirályt!
Amikór megismertem és megbarátkoztunk ár javakorabeli
ember volt és — sokkal későbóén — mint segédtiszt ugyanabban
ázuradalomban kaptam állást ahol azöreg szolgált akkor már
negyven éve rmWszámadó juhász "--
Régibarátsagunkon azonban ezirnár nem változtatott semmit
Egyforma urak voltunk és egyforma szolgák azzal a különb-séggel
hogy az'öreg Király: kétbojtárnak parancsolt három pu- linak és hatszáz birkának én pedig nem parancsoltam sentóriek
éssemminék hanem nekem parancsolták
Barátságunk' azonban töretlen volt de Király bácsinak' én' nem
is parancsolhattam hiszen töübet tudottá birkákról mint három
akadémia: s az-idévág-ó
tudós szakkönyvek' együttvéve
ígysjöttel tavasz anyár az ősz tél egymásután többször
is Az'öreg Király elnehezedettrde nem-panaszkodot- t és amikor
magtárosurik kiöregedett a gazdaságjvezetősége ügy határozott}
hogy Király bácsi lesz'a magtáros!--
— De Hiszen nemjtucT se íriuseolyasni — mondtam
Eőnökömkajánuíírámínézett:
—PérHsátz'meit-georndroe- l fnem lehmetierettvyáalaíószaoslneigéddteistazt?piU_anatnyi ellenkezés
után megörültem is hogynyáron majd elbeszélgetünk az öreggel "' ' ' !'" ~
a-jőhűvösimágt-árban
?: '
Éljs7beszelgettünlc!f
zeméleíetfa lányok búzát lapátolták néha daloltak is : az öreg?
meg eJjnondta' hogy r varosban csakíjparszor voltíeleteben Há- -
Fekete István:
"TÁ l
aracs
mmmá --jp " i
um®Ví¥ F'
romszor Kapósban valami búzaügyben és kétszer Pécsen ami-- kor kitört a háború és két' fia belekerült a menetszázadba
— Szép vót — mondta — amikor tizennégyben elindultak
Virág meg virág szólt a katonabandá ott volt az egész vá-ros
aztán nem gyüttek vissza
Simogatta azöregembera zsákot amin ült s'zeme olyan lett
mint a párás üveg rettenetes lett a csend és én majdnem elsírtam
magam egyik Szerbiában maradt — suttogta — a másik musz-ka
földön ' Azasszony is elment utánuk nemsokára
--— Aztán újra megházasodtam — köszörülte meg a torkát hogy
másról beszéljen — kétszer is de azokat is eltemettem Most az-tán
lányommal vágyokDe'iszen ezttudja az ifiúr
— Persze
— Jó lány igazán mondom meg a vőm is jó gyerök ez a
Pétör
— Igaz— mondtam Aztánhallgattunksekkormeginthallani
lehetett a rosta lapátolásába padláson„mert eddig mintha halá-los
csend lett volna
— Szóval — emeltefel:fejét az öregember — háromszor háza-sodtam
hát ebbül is ölég vót — legyint s ezen kicsit el is mo-solyodtunk
Aztán évek jöttek évek mentek s a puszta világában mintha sem-mi
sem történt volna De —:talán nem is történt
Egyszer meghalt egyik öreg béresünk a szomszéd pusztán és
Király bácsielkéretődzött a temetésre
— Ez a Jóska meghalt Galambosban elmennék hozzá —
mondta csak úgy mellékesen mintha lényegtélen változás lenne
csak hogy-atrég- i pajtás immáron orokre:elcsendesedett
Nem is beszéltünk róla többet de ez időtőlaz öreg Király-minth- a meglassúdottf és mégjis csendesedett volna Sokatülta csen-des
magtárban jegyedül és nagyokat hallgattunk ha meglátó-- '
gattam
— Igázom mondta egyszer
— "Nemis tudom mi'a'fenéneteül itt Király bácsi — mérgelőd-teníÁ'djaát'Pétéri- ie
áz irodában eUntézérh: persze azért maga niárad a magtáros
— Hát ifiúr az jólönne mög hát köszönöm is
Ezután már Király bácsi többnyire a pitvarban ült ködmen-be-n akkor is ha oda sütött a nap A telet a szobában üldögélte vé-gig
de a tavasz csak kihozta újra a napra De ha meglátogattam
már alig beszélgettünk Néztük'a futó felhőket a pelyhes kiscsibé-ke- t
s a messzeséget túl az erdőn- -
Egyszer aztán papot kért öreg barátom
— Nem sürgős Király bácsi ahogy látom
— Hát nem is panaszkodom de az első feleségemmel álmod-tam
az éjjel aztán nagyon hívogatott
mi falunkban nem volt plébánia hát elhozattam a szomszéd
falu öreg papját aki öregebb volt a mi öreg számadónknál is
Amikor hazafelé vitte a kocsi meglátogatott pár percre és azt
mondta:
— Tudja fiam öreg szolga vagyok magam isdeennél tisztább
lelkű emberrel még nem találkoztam
És még azon a tavaszon ágyba került öreg barátom és láttam
hogy ebből az ágybólmár nincs felkelés
A tavasznak már vége volt aztán ellobbant a nyár is elsuho-gott
az ősz is és karácsony hetében voltunk már amikor üzent
értem öreg barátom
— Hogy van Király bácsi? Látom: jobban
Elnézően fáradtan mosolygott igyekezetemen
— Hát elmúlik az ember — suttogta— de ez a dolog rend-je
—És szépen elmondta sorjában mit hol hagyott a magtár-ban
Az új zsákokat a ládába zárta de ennek a kulcsát nem adta
át még Péternek sem jobb ha'mindjárt magamhoz veszem
— Nem sürgős Király bácsi
— De csaktvigye elazifiúr a kutyák csúnyán yonítottak az
éjjel
Másnap jötték értem hogy az'öreg rosszul van engem kére-tett
Akkor már alig tudott beszélni
— Ött van az a kis hársfa a temető sarkában oda sze-retnék
' Nem tudtam szólni csak szorongattam-hidegül- ő kezét ígéret-képpen
és meghalt-mé- g azon az éjjelen
Reggel megásattam a sírjáta kishársfa alatt és hiába törtem
a fejem hogy miért éppen oda kívánkozott amikor menyecs-k- e
lánya ijött:sietveatemetőbe
— Nem --jó helyre ássák ifiúr - szegény édesanyám meg-hagyta
hogy melléje temessék
'— Nem lehet Naca Király bácsi ide kívánkozott és éh meg-ígértemne- ki
Amikor duzzogva elmenti az asszony elmosolyodtam' magam-ban!
mint a cinkos aki segített kifogni az asszonyokon akik a
kis temető túlsó sarkában vöiták eltemetve ésmegértettém öreg
barátom aki — három asszbny"után — végre — egészen egyedül
ákartmaradnii
Aitemetésen suttogva hullottahó s a dombtetőről a párás vég-telensegbelehetettl- átrii
-
Kárácsony:másnapja'volt éppen
v
"fik 4
r—
f
A
r?5- -
t
Hí-- 1
á á
~r