Kanadai Magyarsag, September 25, 1965

              Hi—'"y-fK'ts:ír'"S3-
twa" 1V"' "w-f- ii - V mats1--
F
í" „ ZxgVffS swsíWfI xt ' " ' ö "w " ift í fíftv ?- - i-vjT-BivJ"B-iwiíJiria!
jtKi Ú # a SD ií -- 1 ™í? i{T '¥ 4fi
113 4 fe t W 1 r
fti Ma3)'araS A Ady iroctaimi melléklete i--
Jrl ' " larsas&g '_~ 1965 szcpt 25 '(39)' É
SZERKESZTI: K1SJÓKAI ERZSÉBET
L'ASZ LÁSZLÓ:- - JttJTASl KOVÁCS LAJO&
153
in
R
sí
fffz
VT
íl
Így Lap Isten képeskönyvéből
iejobb tanitómcslcr Isten Nem
ért mert a tegmeiycDD tudo
HLna tanít hanem azért is mert a
iátás moajai is jtgjuuuün cm w a
Rímesebb tanító elvesződik ve--
életünk vegéig U a legérdekesebb
'Alrr iIlt Tninríírr t tnmf í2 i m UUi'U'S "J"v ~' """"'5 u
dálatosabb dolgokat tanítja Az- -
Ljjeff ő tud legjobban szemléltetni:
a teremtés állandó szemléltetcs
könyvet tár elénk az Isten képes
-- e a vuag es az xici irciuaui: meg j tanítani szeretetre teremti a csa- -
'a $ belehel) ez oda mint szulot
saiclct vagy testvért Meg akar tani- -
--j szolgálatra s teremti az emberek
távit ahol ki-- ki egymás terhét
Wozza Meg akar tanítani dolgozni
tesz s aztán elvisz egy gyárkapu
m Ezer és százezer lapja van az ő ké--
IlómTcnek
fflDs legszebb az a lap amelyik a szán- -
jtő eletéről tanit Ebben arra a kér--
TC ICiei: mii) cu a uu ticiuuji íyiíuj--
íé aratás feleli a képeskönyv: mi
n magvetése és aratása vagyunk
ryn az Isten országa mint mikor
aiiber bcrcti a földbe a magot "
VárcH ember azt gondolja hogy a
jóvítő ember tavasszal kimegy cl--
a magot s egy szép nyári napon
ct kimegy — aratm Arra nem gon- -
hogy a magvetéshez el kell készíteni
rettentő türelemmel szakadat
tá munkával egy egész éven át Föl--
és nappal azaz éjt napot cgy- -
mig megtörténik az ünnepélyes
Slcsz A fold szakadatlan előkészü
lj) ünnepel) es magvetés szamara
z az élet képe Az élet akkor ér vá
jt ha szakadatlan előkészület a mag- -
s számára A hét napja szántás for-- i!
boronálás a vasárnapi magvetés
nira A küzdelem előkészület a bé- -
mag etcserc a harc a g)fízelcm
-- ictcsérc az élet ezer baja próbája
fezülct a jóság szeretet igazság
íjictcsc számára Annvi a gondunk
ltunk kísértésünk oly sok a próba
a a csalódás a vesztes: mindez egy
majrvetes szamara készít ele a fut
g)clcm az új elet magvetése szá-- i
Mi lesz a földdel amel)be mag
Ehu 1? Felveri a dudva Mi lesz a
amely fclszántatlan földbe
? EKcsz nvomtalanul Öh áldd az
% ha lelkedet Isten ekéje tördelte
nája szaggatta de keze a vigaszta--
az élet a boldog ismeret magvával
TÓrta!
'íisodik tanitása ennek a kitépett
jjal Isten képcskön) vében az hogy
magának vet másnak is vet jaj
a nekünk ha a szántóvető csak a
:a számára termelne búzát ő min- -
J számára termel mert annyi kc--
ítt eszik a világ amennyit ő termel
"tvan jogunk megkérdezni: mikor
cipőt szab jut-- e belőle a ma-Im- űv
élőnek is? Mikor a ko
si házat csinálnak csinálnak-- e a
ar földművelőnek is? Mikor vilá
got mernek jogot osztanak jut-- c
Wolc a magyar földművelőnek is?
"g ideiére iut-- e neki orvosság
napjaira békés zúg a padkán? Óh
lehet az emberi sorsot különválasz- -
Csak akkor megy jól az cg) esnek
mndenkinek jól megy mert a sor- -
ugy osszclugg mint a tagok osszc- -
?wk egymással és a fővel Csak
egészséges az egész ha mindenik
9i végzi dókát és megkapta tap- -
atKe feledjük el: ha egy tag szen--
aenved a többi is ha egy tag
"zk5södik veszélyeztetve van az
teá élete Ezért nem közömbös
tudatlan-- c hitetlen-- e boldogta- -
4 felebarátom mert amig hitetlen
ka es tudatlan én nem élvez- -
wagam boldog állapotát: el
Jöttem és olyanokká tennem ami- -
Bfeiwy Várnagy Dalma:
Fénytelenül
Jk magamban vagyok
KflXfctmk csak lakás
£kgen idegen
jártok belőle
° k csak tígy vagyok
S25rksbörü este
í'ysk kobold teste
£gedst megidéz
"fefcm serlegem
gjkkotóm vágyam
rneg nem --vetem
?? Cklözi az Éjt
Jatcsészém oly mély
ír??y oedjta mneegmataHláaljnal
ud fénytelen!
MwwwwvwywWM
lyen én vagyok Mert különben senki
sem él önmagának és senki sem hal ön-magának:
mert akár élünk akár ha-lunk
az Úréi vag) unk
Ismét más szépség derül ki Az ember
bCVeÜ ? maSot a földbe és alszik és
fölkel éjjel és nappal a mag pedig ki-hajt
és felnő ő maga sem tudja ho-gyan
Igen a szántóvető ember tudja hog)'
minden crőfeszitése mellett az áldást
mégis Isten adja ingyen adja s annak
adja akinek Ő akarja Ha felemészted
magad akkor sem tudsz egy búzasze-met
kifaragni: a búzaszemeket Isten
sajátkezűleg csinálja Azért a kalász:
csoda a kalász ajándék Hála és dicső-ség
annak aki adta!
De hát nem csoda egy könyv? Nem
csoda egy gép? Amelyik néhány óra
alatt átrepül Európából New Yorkba?
Nem csoda a rádió?
Nem volna-- e csoda azért mert meg-szoktuk?
Hiszen az a legnagyobb csoda
hog)' mi megszokhatunk csodákat!
Van-- e nagyobb csoda mint a gyer-meked
a tested és lelked mása? Jaj
meg ne szokd meg ne und! Van-- c
nagyobb csoda mint az édcsan)ád szi-ve?
Jaj ne szomoritsd azzal hog)' rá
sem hederitesz! Van--e nagyobb csoda
mint az hogy Krisztus testté lett s igé-jében
ma is közöttünk van s nem az a
legnagyobb csoda hogy Isten Isten és
a mienk egy ilyen Isten? Legnag)obb
csoda hogy Isten kegyelem s ezzel a ke-gyelemmel
élhetünk
Az Isten nagy képeskönyve arra is
megtanit hogy a termésnek megvan a
maga rendje: magától terem a föld
először fűvet azután kalászt azután tel-jes
búzát a kalászban Istent a maga
munkájában nem lehet siettetni Sarlót
nem bir cl a zöldelő vetés akármcmi)i-r- e
éhes vagy nem sietteti a gyümölcs
beérését ha tüzet gyújtasz alája Le-gyen
türelmed várni amíg eljő az idő
De a várakozás nem végtelen és nem
hiábavaló Az elvetett magból egykor
kalász lesz s százezer csendőr szuron)a
nem tudja visszazavarni a fákból ta-vasszal
kibontakozó levelek özönét
Légy biztos abban hog)" Istenre nem
hiába várunk a dolgok megoldódnak
Olyan világban élünk hol nem várakoz-ni
kell de bízni kell Ahol mindig úton
vagyunk de egyszer megérkezünk Ahol
nincs maradandó városunk hanem
örökkévalót keresünk Idelenn mindig
tükör és homál)OS beszéd által ismerünk
odafenn szemtől-szcmb- e
S ez visz az utolsó tanitáshoz : az ara-táshoz
„Mihelyt pedig a gabona arra-való
sarlót ereszt reá mert az aratás
elérkezett"
Arany János igy énekelt:
Eleiem hatvanhatodik évébe"
Kőt engemet a jó Isten kévébe
Betakarít régi lakolt csűrébe
Vet helyettem más gabonát cserébe
Mil)cn csodálatos dolog hogy egy-szer
ezt a törvén)! visszájára fordította
Elvetett cg)-- gabonaszemet az megrot-hado- tt
de belőle támadt millió és millió
kalásznak új elete Meg pontosabban:
tovább él millió és millió életben mind-azokban
akiket ő éltet érdemével elég-tételével
a halálon vett g) őzeimével
Krisztus ez a szent mag belőle él a mi
új emberünk láthatatlan arany kalásza
Mekkora ez a kalász tebenned nem
tudom Kicsiny-- c n)omorult-- e dicsősé-ges- -c
Mindenesetre szegen) es s fölöt-tébb
rászorul hogy táplálkozzék Krisz-tus
maga táplálja igéjével és sákramen-tomáv- al
Isten nagy képeskönyv ében az a cso-dálatos
lap amelyről beszéltem igy
végződik:' Krisztus a mennjei kenyér
MARGERETTE BRUNS:
Biztonságos boldogság
Már itt az alkonyat
A mezőn a sok hervadó pipacs
Lehull a rétről fehér pára száll
Mi megyünk némán kézenfogva
S látjuk amint szürke gomolyba
Foszlik a csöndes komoly táj
Távol még kis parasztház fénye villan
- Aztán ott is kialszik minden
"Mintha a föld sötét lenne örökké!
-- Az éj feketén súlyosan zúg — ében
De' a szivünk legmélyebb mélységében
Nem lehet sötét soha 'többé!
Tábori Pál fordítása
WASS ALBERT:
Árról ami megfertőzi
körülötted a levegőt
Találkoztál már valaha az erdőn bomló állati hul-lával?
Amin férgek ezrei nyüzsögnek? Aminek nehéz
bűzös szaga széles körben megfertőzte körülötted a le-vegőt
hog)' csak lélegzetvisszafojtva tudtál mellette el-haladni?
Ugye siettél hogy elkeuilj undorító közelsé-géből?
A gyűlölet közeléből miért nem sietsz el éppen
olyan undorral? Még fertőzöttebb a párája mint a
bomló állati hullának
Valakinek sebet kapott a lelke Aki adta nem is
tud róla talán Aki kapta alig rezzent meg belé De a
a seb marad és nem heged be soha Valami belecsöp-pent
talán az ilyen sebbe valami fertőző baktérium
vagy a léleknek valamiféle mérges váladéka Nem lehet
tudni Ezt már a babonás rontó hatalmak teszik
Valakinek sebet kapott a lelke és a seb nem
heged be Gcnnyezni kezd Az ember töpreng és rá-gódik
azon ami vele történt Ez a lelki sebek geny-n)ezé-se
Fájó érzések gyűlnek meg a seb körül Gonosz
sajgás támad A seb gyulladásba jön A gyulladás ter-jed
Láz keletkezik és egyre nő Már nincs segitség: a
méreg benne van a lélek vérkeringésében A lélek el-pusztul
Hulláját ellepik a férgek zöldhátú légy ck szál-lan- ak rá és hordják szét a fertőro csirákat A halott
lélek körül széles körben fertőzött a levegő Aki ebbe a
körbe belekerül elég ha csak egy karcolást hordoz a
lelkén valahol a seb megfertőződik
Ne üss sebet embertársad lelkén! Ha a tiédet
gondtalanul megkarcolja --valaki ne csinálj belőle nagy
üg)ct Az ag) ontapogatott sebek mérgesednek cl leg-hamarabb
Ha pedig a seb körül éreznéd már a töp-rengések
gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését
izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből
a megtámadott részt Mosd ki a sebet tiszta önbírálat-ía- !
bármenmirc is csíp és éget Tégy rá feledés-tapas-zt
és úgy járj vele az emberek közölt mint akivel
semmi sem történt
Kerüld el a fertőzötteket Könnvcn megismered
őket mert a lázas ember félrebeszél Akit a napsütés-ben
is ráz a hideg aki nem látja meg az útszéli virá-gokat
nem hallja meg a hajnali ébredő rigót: az
olyan ember közelében ne tartózkodj mert gyanús
hog)' ragál) hordozó Óvakodj a7októl akik leszegett
fejjel járnak Isten szabad ege alatt Akik langyos és
puha nyári estéken is csak arról akarnak beszelni
hogy mi az ami rossz ezen a világon Akik cl akarják
hitetni A'clcd hogy élni nem érdemes a világ csúnya
és az ember bűnben fogantatott
Kei üld messzire kerüld cl azokat akik aszerint
Ítélik meg az embert hogy milyen n elven beszél Vag)'
milyen templomban imádkozik vagy milyen jelvényt
visel a gomblyukában Az il)cn ember lelke bomlik
már mint az állati hulla és gjíilölcttel fertőzi meg
maga körül a jevegőt -
És végül fuss menekülj az okos gyűlölet közelé-ből
Ez a legveszedelmesebb és nincs ellene orvossá-gos
szer A tárgyilagosságba bújtatott gyűlölet A
megfontolt gyűlölet Az emberségesnek látszó a meg-értő
gyűlölet Amcljik igy kezdi:' igaz hog)' ők is em-berek
de
Ha ilyennel találkozol fuss mintha a szemedet
vették volna A szent gy űlólködők gyújtják föl mindig
a világot
FLÖRIÁN TIBOR:
TERMÉSZET TANÍTÁSA
Egy fővárosi barátom írt
nekem a napokban és Írja
hogy azt nem érti azt nem
szereti bennem ami a ter-mészettel
rokon Knut Ham-sun-n- ak
és Gionenak szobrait
melyeket üjra és újra a ter-mészetnek
emelnek legszí-vesebben
porba döntené
Szegény barátom ki ott
élsz a nagy körengetegben
és virágok helyett az aszfalt
virágzik neked de megérte-lek
és sajnállak téged Dühö-sen
támadod azt amiben nem
volt és úgy érzed nem lehet
részed s ami ha egyszer
valódi arcával megmutatkoz-na
neked utálattal fordulnál
el mostani életedtől és célta-lannak
látnád azt Egyszerre
megéreznéd hogy távol éltél
attól ki tulajdonképpen hor-doz
téged s aki nélkül értel-metlen
életed akár az embe-ré
asszony nélkül Megértem
hogy milyen ijedten húzódsz
támadásod és gyűlöleted mö-gé
Fallá emeled őket lassan
magad kórul hogy meg ne
lásd azt ami nélkül tovább
nem tudnál élni
Nem bántom és nem rombo-lom
le védekezésed bástyafa-lait
de csak egyszer szeret-ném
megfogni kezedet hogy
fölvezesselek arra a hegyre
amelyen én most ülök s írom
ezeket a sorokat Milyen
hiábavalónak és milyen ér-telmetlennek
találnád innen
az egész lenti élet tülekedését
és harcát s mondanád velem:
„építsünk házat itten"
De ha innen lemennél —
jól tudom — újra el kellene
kezdened a harcot és az élet
minden szennye elborítana
hogy annál inkább kívánjad
a tiszta természetes életet
melytől annyira eltávolod-tunk
Es elérhetetlen vágyad-ban
egyszerre te is olyan be-teg
lennél akárcsak én Félig
fent félig lent élve Isten és
ember között olyan árván
akár a fecske kit ősszel és
nagyon betegen itthagytak
társai
De én egy szóval sem mon-dom
neked sem másnak
hogy jöjjetek ide élni Nem
kiabálom a világba a jelszót:
„vissza a természethez"
Csak azt szeretném hogy te
és társaid kik ott éltek épü-letté
dermedt kövek között
hideg falak kőzött ember
ember mellett és egymástól
mégis olyan távol jöjjetek és
vigyetek magatokkal valamit
az itteni életből Nem az er-dőt
csak annak illatál nem
a hegyeket csak azok tekin-tetét
hogy meglássátok kis
dolgok fölött a nagy dolgo-kat
és úgy nyújtsatok egy-másnak
kezet a mindennapi
életben mint a turista nyújt
gyöngébb társának
Érezzétek meg hogy a ter-mészetben
éltek és ha fallal
is zárjátok el magatok elől
az betör ajtón és ablakon és
ott lesz — diadalmaskodva —
mindenütt ahol a szépséget
keresik mert 5 minden mű-vészetnek
és a szerelemnek
is anyja NV''N
SULYOK VINCE:
Alkonyat a Nisavánál
Szúk partjai közt zúg a Nisava
és tovaárad kavarogva
Csak 'én maradok itt a fagyökéren
a kedvetlen sors idevetett foglya
A juharfákon 'át emlékezőn
ragyog a nap a sodródó vizekre
sFaftaötrözrszeskeektet hvoizsz foelgyytroen a folyó '
Jugoszlávia 1957 május 5
J
SZERENCSE
Hosszú évek óta kerülget
a szerencse Az utcán jár-tamban-keltem- ben
különböző
urak szincs papírkötegeket
tartanak az orrom alá és
biztosítanak arról hogy ha
csak egyetlen sorsjegyet is
veszek megnyerem vele a
főnyereményt — s időnkint
meg is mondják hány milliót
Megvallom az a kis pénz jól
jönne s magam se tudom
hogy miért nem vásároltam
meg eddig a szerencsémet
Holott a minap a lábam előtt
hevert ötven millió — illet-ve
a sorsjegy amellyel öt-ven
milliót nyerhettem volna
Rá is léptem — igaz nem
kaballisztikusan mint a szí-nészek
a próbán a leejtett
szerepre hogy a sikert bizto-sítsák
— ám ez nem sokat
változtatna a tényeken Egy
fürge ember nyomban fel is
emelte és az orrom alá dug-ta:
— Senhor itt a szerencsé-je!
A lába előtt heer a föl-dön!
ötven millió — bizony-gatta
— Köszönöm — hárítot-tam
el ostobán és ahelyett
hogy potom pénzért megvásá-roltam
volna szerencsémet
a tengerparti villát a Pa-ckard-ko-csit
az európai kör-utazást
— melyet egyébként
is régen tervezek s amely ép-pen
ilyen ostoba pénzügyek
miatt állandóan csillagászati
messzeségben lebeg — beül-tem
az egyik étterembe és
háromszor annyi pénzért
mint amennyibe a szerencsém
került volna megvacsoráz-tam
Ilyen hülye az ember —
megeszi a szerencséjét
Pedig van néhány érdekes
figura ezek között a szerencse-á-rusok
között akikhez
bizalmam lenne Ott van pél-dául
az akit én hindu fakir-na- k
neveztem cl Szerencsét-len
fiatalember akinek a lá-bai
olyan vékonyak mint a
pipaszár s naphosszat ül a
tolókocsijában A lábait
olyan formán gyűri maga alá
mint a fakírok a Gangesz
partján és rövid nadrágot vi-sel
hogy ezek a satnya vég-tagok
érvényesüljenek is kel-lőképpen
A kezét is úgy
tartja mint a Buddha szob-rok
és nem ágál nem kiabál:
merev arccal ül és néz maga
elé akár a buddhista szerze-tesek
az elmélkedés óráiban
Ha valaki sorsjegyet vesz tő-le
szótlanul veszi át a pénzt
NWWSVNSiSVSiSN%iiWS#'
K1SJÓKAÍ ERZSÉBET:
NAPJAINK
REGGEL HATKOR
— szemmelláthatóan rrcm so-kat
törődik a körötte forgó
ringllspillel aminek röviden
és találóan „élet" a neve
Aztán ott van a „Főtaná-csos"
úr Lehet hogy senki-nek
nem adott még „főtaná-csokat"
ám én igy keresztel-tem
el Mert disztingvált jő-szén- ájú hatvanas úr kissé
kopott de vasalt és tiszta ru-hában
csokornyakkendővel
Még díszzsebkendö is van a
felsözsebében és szemüveget
is hord Arca nyugodt az
egész ember árasztja az élet-bölcsességet
a nyugalmat Az
ilyen embertől érdemes lenne
sorsjegyet venni mint a Fő-tanácsos
úr aki bizonyára
megfelelő tanácsot is tudna
adni afelől hogy melyik az
a szám amelyikkel kihúznák
azt a nyomorult ötven mil-liót
Es ott van Assurbanipáll
Mert — ha van reinkarnáció
— akkor a főposta előtt időn-kint
Assiirbanipál jelenik
meg az asszír pap-királ- y kit
többé-kevésb- é ismerek a me-zopotámiai
ásatásoknál elő-került
reliefek reprodukciói-ról
Talán kissé kövérebb
mint Babylonban olt —
ám ezen sem lehet csodálkoz-ni
hisz azóta eltelt néhány
ezer esztendő s az ember ne-hezen
őrzi meg a vonalait
Alsik a táj csak az alpesi fecske
villan a légben c g)ors kicsi pont
Rong)os a hószövet köntöse léinek
majd mit a Nap keze déhc kibont
Alrik a kiókusok apraja-nag)j- a
csukva az aicuk a földre simul
l'crtn a magasban a Allalin orm:
rezzen a hajnali csókra s pirul
Alszik a csöpp falu hótakaióban
ám az ereszről csurran a lé
Egy akad itt aki háttal a Napnak
nem hederít rá büszke a Féc
HÉT ÓRAKOR
Mozdul a nyelve a harangnak
csengeti a hírt
indul a nép fel a rniserc
Wírja a sent lakomát
Zeng a pap ajkán az Orcmus
négy gyerek áll
karingben a lépcsőn s letérdel
Ásit a szöszkcfcjíí
Himnuszba olvad a karének
tárva maradt a kapu
ott suhan cl-- kí a szabadba
s szárnyal az égnek a dal
DÉLBEN
Füstöl a kemény
serceg a zsírban a hús
jószagú bélest
rejt a kemence Szalad -- '
sok kicsi gjermek
a házba g)omra korog
Hozza az anyjuk
tálban a sült pecsenyét
Megfut a kecske
kergeti vén nag)anyó
hegynek iramlik
s fenn mekeg már a gida
DÉLUTÁN
Pattan a labtla Hans viszi cl
sírva-fu- t érte kis Lisclott
ennyi ideig változatlanul Ám
az arca és főleg a szakálla —
ez az igazi Papkirályhoz mél-tó
Göndör hosszú és hegy-ben
végződik Unalmában
pedregetni szokta a végét
Az az érzésem hogy As-surbanip-áltól
kellene vásá-rolnom
sorsjegyet Nyilván 5
minden éjszaka felmegy va-lamelyik
saopauloi Zikurrat
tetejére — akad ilyen elég
és némelyik ugyancsak Baby-lo- nt
idézi — s mint igazi me-zopotámiai
papkirályhoz il-lik
tájékozódik a csillagok
között Hisz ezeknek a régi
sumér asszír mód és perzsa
uraknak annyi mindent el-mondtak
a csillagok — me-lyeket
előttünk már szigorúan
titokban tartanak — hogy
pillanatnyi kétségem sincs:
Assurbnnipal pontosan tud-ja
melyik számmal húzzák
ki az ötven milliót
Mondom hoss'ú évek ota
kerülget a szerencse a lábam
előtt hever és én konok os-tobasággal
kiiérek elölo Ugy
látszik ez a sorsom: S7ercn
esetlen flótás leszek — igaz
flóta nélkül — egész életem-ben
Assurbanipál nyihán
tudja ezt Még soha nem
szólt hogy vásároljak tolc
sorsjegyei
(Sao l'aulo — Brazília)
WILLIAM BUTLEH YEATS
a ir-an- ol költő születésének sáécs évfordulóját
ünnepli a világ íme egy vers a Nobel-díjj- al kitüntetett
nagy lírikus töméntelen alkotásából
EGY IR PILÓTA ELŐRELÁTJA A HALÁLT
1914
Tudom hogy most a sorsommal tal'ilkoom
Valahol a felhők körött odafenn:
Kiidvc azok ellen kiket nem gjíílólök
Védve egy népet mely szivemnek idegen !
A én h:iám Kíltartaiui Cioss
Honfitíi-ai- m Kiltartaran szcéii)ci ' '
A vereség tőlük már nem vehet cl semmit
S nincs gőclcm mi nekik liohion öiümöl
Nem a törvény nem a kötelesség állit a liucba
Nem a hatódig s nem az iitlviivalgó tömeg
Az ömévcgMg hii leien gőii)öi vágja
Sodort a csati-zijt- ól dörgő fellegek ihaiábn
Egy villanás alttl magam elé itléc élelem
Mérlegelve az elmúlt s az eljövendő éveket
Ereztem hogy minden kicsi csscniini a máinoilioz képest
Alit mo~t itt i magisbin s egy ilyen halál előtt éiek
(Meg)ny Sári foidilása)
ájusi vasárnap
(Saas-Ec- c Svájc 19(15)
vígan
ministráns
Izmus a bál) ja Iába hiába
szökken a kislány jaj kínaiad!
Villog a napfény sül hegjiliftic
benne a 'í-l-éc
visszanevet - ''
Leng a hegjek köl ott a kötélen
felfelé ingó légi vasúi ( -
esti félnyolckor
Lement a Nap homálj fedi
a ölg)ckct a kis falul
Faikaskutja ugatja meg
a kandúrt fenn a hátctó'n
ki éjre vár kalandra les
Az ólban ül a léceken
pilledten a baromfi mind
A lyúkanjó most fehiad
kárálni kezd De hirtelen
elcsendesül Megcsiptc vag)'
lelökte tán a kis kakas?
! fí-- '
' ÍV' "
Csoszogva jön sok síelő
sajogva fáj feszült inuk
(
' '
a szél kimarta arcukat
váltukba vág a Jéc s a bot j
Már lámpáiéin cs ablakok '
hívogatóan intenek
de fenn az erdő vaksötét
És feljebb olt a hegytetőn -- v
a hóra visszfény hull lila
s vörös a csúcs c lángszín íi
csak alpcsekre szállt csoda
De röpke perc az elete:
már megfakult már szürke lett
A (áj vacog mert híís a szel
De íme fenn az Űr keze
kibontja csillagfát) ólát
és ráteríti Boldogan
nyújtózik cl a bérc a völgy:
Aludjunk egyet hajnalig!
6'
(Most vettük a hírt hogj' Sass-Féc-b- en
leszakadt a csodaszép AUalin-glccs-cs- er
alsó 'része és maga alá temetett 96
embert A békés tájra nagy gyász sza-kadt)
i
' " pmrj-un- rr _r fin r " — ~i~r - - - - "i r nr nrír nm'ir r r rr r rr T rrír rirr nr r f Tir r r rir r r r " -- - y)VJVLriJuJi-- w m ww + mm0mi+%i4S
í
--L