Kanadai Magyarsag, June 12, 1965

              íi
h
=H i
A
m
1
i
rtíWa MAGYARSÁG M65 jómus K - __ " "
-- c ? T lllfll
osszefi
tudná
BÖLCSÖMTŐL SÍROMIG
Láttad már miként ágált az idegen?
Habzó szájjal harsogta: én magyar
vagyok s meghalok hogy a hon legyen
Rajta érmet adjatok neki hamar
s hangos szóval dicsér majd rendszert hazát
Gyűlöl gótot germánt mert hazafi
csak az ki dühödten dúlja más javát
Jgy szerez minden kis sehonnai
nálunk érdemet Ezért nem gyűlölök
senkit jogát nem tiprom és nem ölök
Nem takarom farizeus képpel
mit nekünk kell látni: fajtám bűneit
Nem keresem gazdagok kegyeit
Egy vagyok a földdel s egy a néppel
lf
Egy vagyok a néppel s egy a földdel
bölcsömtől síromig velük élek
Nézem a vetés és a fü hogy zoldel
vihartól és villámtól sem
Apám halott most apám a zord paraszt
anyum a fold a rozs árpa búza
ónak hogy nojjek minden nap egy araszt
Kezem az igát most velük húzza
Egy velük a hazám és egy a lestem
s a titok melyre ezer éve lestem
Ha felnövök velük novok égig
Szívemben mint szellemek ki-b- e járnak
írok mind a versem mögé állnak
Eletem a sing ök kísérik
Stuart Mária levele
James Bothwell-he- z
— EDITH SITWELL VERSE —
Edith Sitwell a nagymúltú ragyogó tehetségű Sitwell
család koito tagja volt Ez a verse amelynek bonyolult
gondolatvilága sokszor rejtett rímképlete nehezen adható
vissza fordításban Stuart Mária híres „casket leUers"-elne- k
egyikét formálja át a költészet eszközeivel Stuart Mária
valóban szerelmes volt a vad zabolátlan kalózkirályba Ja-mes
Bothwcllbe Azzal vádolták hogy miatta hagyta el má-sodik
férjét Darnley-- t akit „Leprás Király"-na- k csúfoltak
mert undorító bórbaja miatt álarcban kellett járnia Mária
ellenségei azt mondták: felesége mérgezte meg Mária párt-hívei
szerint Darnlcy maga okozta betegségét Azzal is vá-dolták
Máriát hogy koldustanyára kényszerítette Darnley-- t
Még mindig nem derült ki hogy a „casket Ietters"-- t — a
kazetta leveleit — Mária irta-- e vagy pedig hamisítványok
voltak
P T
0 te kiben poklom mennyei kínja éget
Bemem és az Első édene
i' m sly bűnt nem ismer! — az orők idd hol élek!
Kern te voltál-- e ősi agyagom az özönvíz előtt
Nem te formáltál a káoszból azzá
Kit gyilkosnak ordít a nép — engem az Ös-Nap- ot Erőt?
Hogy elváltunk szétváltam mint a tenger
Wol a helytol hol szivemet hagytam
% kicsi lettem mint akármi ember
fi Ki szivet vesztett Tavasz vékony árnya
Mely még fagyos
Párom a Leprások Királya
(fehér mint gyémánt-férfi- : királyi köntösén'
fefen haragjának hermehnje a prém)
Mankóm és ostorom
fyorsan-olvad-ó
hó mely kínom és keresztem
v&on topogva ott hol a Halál torka tátog
Mosolyom emlékébe burkolva várva vágyott
S hivő parancsa most hogy megint csak szeressem
Wnérben tenger moraja voltam a világ csodája
csókom a fakóbörü Ragályért elcserélte
!I% elolvasztotta mint tavaszi hópelyhet
Párd-karm-ot
választott mely a pokolban termett
!lIt tűz falta föl csontjait ezer darabra tépte
a rozsa kelyhe ujjai kozott hervadttá dermedt
Koldi
Ro-- i
nagy
félek
Férfi
banyára küldtem ott élt halál-sotétbe- n
elOSan- mint ílnimno iViuI-oi-i uin mint a TaVSSZ
Hado hómezök között könyörgött szomjan-étle- n
%'0gy 5fizzem bús szégyenét a véghetetlen éjben
"ea tudtam hogy szíve: viasz
'% a egyem gyémánt amelyet
érintésed törhet el A sosem-csukod- ő szemek
'beknek virrasztani kell míg a Halál
tom majmolva rájuk pecsétet nem lehelhet
'MéS részvéttel töltöttek el
" h°gyan állhat részvét az utunkba?
WOl
fesn
V5
ha
én
Cfi-i-o
°3 Próbálja elvágni kötésünk —
Próbálja szorosabbra fűzni —
a Ugy ordog sem tépheti testünk
—
ía
a
orrt elkárhoztatott mennyünkben!
elválasztani húsunkat
£? vérflnlr ♦= i_í„x
j£ tóteni a poklok katlanát
Döcs pokol már Csókunk ím elűzte
'"V
Tábori Pál fordítósa
Sz-ééhen-yi
György:
A márciusi szél megbontot-ta
a havat Az úttest mélye-débében
apró tócsák csillog-tak
s felderengett bennük az
ég mosolygó kékje
Az udvaron szemben álltak
eg) mással Erzsi és Kerekes
Ferkó aki kabátja gallérját
feltűrte s zavart izgatott be-nyomást
keltett Az istálló fe-lől
a szénát ropogtató lovak
egyforma rúgdosása hallat-szott
amint az álmos falusi
délutánban a kikopott tégla-padozatot
megdolgozták A
hangulat Lékésen falusias
volt ElindultaK a dűlőn fel-felé
A szavak tompán súl)-talan- ul
estek bele a falusi
csend Ciségb':
— Kísérj el Erzsi cgv dara
big ! Szép az idő és mégis hi-d- cí
—
Megborzongott
— Bcsz"ltcl a Sánta-Ko- -
áccsal?
A fiú C'őrebámult majd
halkan fcidtc:
— Ikszeltem
— Latod most n) ugodtabb
— Igen
Talp Iázott megigazította
sálját Kcszt)űjébc lehelt
majd nc'cUe felhúzta:
— Most jó meleg
Homloka veicjtckcet:
Zsebkendőjével törölgette
— Beteg vagy? — kérdezte
Erzsi aggódva
— Nem tudom csupa íz
az ingem
Nekitámaszkodott a villan) --
oszlopnak Erzsi csak most
ette észre hogy arca sápadt
mint a napszítta vászon
— Mi bajod van? Mind-jái- t
összeesel!
Ferke- - nem felelt Homlo-kára
hullott a verejték Re-megő
kézzel ki akarta gom
bolni a kabátját Erzsi nem
engedte:
— Sokat ittál? Megártott
A fiú csak a fejét ingatta
Mcgboizongott arca eltor-zult
A hang szaggatottan
tört ki belőle:
— Megöltem!
Mintha megmerevedtek
volna mindketten Erzsi sze-mei
diónag)ságúra tágultak
hallotta a borzalmas szót de
i nem 'akarta érteni Ugy kon
gott benne e szó mint az
üies teremben a sikoly mely
eg ik faltól a másikig verődik
Wass Álberl:
Aki azt mondja Neked hogy
ia rossznak győzelme lehet a jó
fölött az vak Legyőzheti-- e a
felhő a napot? A sötétség a vilá-gosságot?
A tél a tavaszt
A győzelmet azonban ne té-veszd
össze a sikerrel A felhő-nek
síkéiul magát a nap és a
fold közé tolnia De Iegyozte-- c
vajon a napot ezzel?
S ha igazságról beszélsz ak-kor
is vigyázz Ne a magad
egyéni érdekét vagy egy cso-port
érdekét nevezzed igazság-nak
Érdek annyi van ahány
ember a földön De igazság csak
egy A gyertyaláng és a reflek-torfény
csak méreteikben külön-böznek
egymástól lényegükben
azonosak
Az igazság nem emberi mér-ték
és így ne várd tőle hogy
emberi tulajdonsággá váljék
Igazság az hogy élsz és hogy
jogod van élni mert megszület-tél
Hogy minden ember egyfor-ma
abban hogy meztelenül jött
ide és meztelenül egészen mez-telenül
tér vissza innen Hogy
Kutasi Kovács Lajosnak „Re-part- o
Teatral" című regénye
megjelent Barcelonában a leg-nagyobb
spanyol kiadó a Plaza
e Janés S A Editores kiadásá-ban
a „Libros Plaza" sorozat-ban
Kutasi Kovácsnak ez a re-génye
az író tizedik köteteként
magyar nyelven 1961 végén je-lent
meg Brüsszelben a Magyar
Ház kiadásában A regény egy
déT-amenk- ai magyar emigráns
rt #V{
aztán beleolvad a mély csend-be
Megindultak némán Mind-ketten
a csendet fülelték
Erzsinek tragédiát mesélt a
csend Vőlegénye Kerekes
Ferkó tragédiáját Vagy talán
egyúttal az övét is?
Pár napja múlt csak hogy
egy este feldúlva jött hozzájuk
Ferkó: — Sánta Kovács ha-zajött
N) ugatnál! Beszélt a
rádióban!
Erzsi úgy érezte hogy a fe
kete madár amely mát: régen
elszállt most ismét föléjük
terjesztette sötét szárnait
hog) eltakarja előlük a fényt
a napot
Mert hogy Sánta Kovács
hazajött abból csak baj lehet
Sánta Kovács csak bajt za
vart csinált a faluban 1956
nyarán ő lett a szocialista gaz-dálkodás
legnag) obb szájú
propagandistája Ferkó apja
pedig a legnag) obb ellent-mondója
Tüzes szócsalák ol-ta- k
közöttük n)ilánosság
előtt is 1956 október 23-á- n
eltűnt a faluból Sálita Kovács
Mindenki Józsi bácsi köré se-reglett
Eltették Hog)' neki
volt igaza Vége lesz a kutya
világnak !
De novemberben visszajött
Sánta Kovács Géppisztoly
volt a vállán Mint karhatal-mist- a
jelent meg a faluban
Feikó apja Józsi bácsi más-nap
éjjel eltűnt A kiserdő
szélén találtak tá A melle
volt vtgiglyukasztva öt golyó
is olt benne
— —
mondta az cgvik ember De
kinek van géppisztolya és ki-nek
volt iljenre oka?
Akire mindenki gondolt
ekkor az eltűnt a faluból
Ferkó pedig a temetés után i
egy kis pénzt gyűrt a zsebébe
búcsúzolt ment:
— Megkeresem Apám gyil-kosát
!
De ekkor hamarosan visz-szaj- ótt
a városból Mert tud-ta
hogy Sánta Kovács elszö-kött
Nyugat felé És ez való-ban
igaznak bizonyult mert
írt a nagynénjének Grácból
az meg elmondta
Aztán teltek az évek Előbb
egy aztán a második Ferkó
megnyugodott Húsvétra ter-vezték
az esküvőjüket Erzsi
már meg is varrogatta fehér
IGAZSÁG
áe Ad
Géppisztolysoiozat
aki jó azt baj nem érheti akár-mi
történjék is vele: egyenesen
járhat és nyílt homlokkal néz-het
szembe a világgal Ezek az
igazságok
De nem feltétlen értékű igaz-ság
az hogy tied a kabát amit
szekrényedben őrzöl A gyapjú
amiből készült a juhé volt Te
azt vallod hogy igazságos úton
lett a tied de a juhnak erről
bizonyára más véleménye van
A valódi igazságban bízhatsz
bátran kára nem eshetik Felkél
a nap bármilyen sötét is legyen
előtte az éjszaka
Ha mégis látnod kell hogy
itt-o- tt az emberi hangyaboly
kulönéletében a rossz látszólag
győz a jó felett: ne tévesszen
meg ez a látszat Kain sohasem
győzte le Ábelt Csak megölte
aki az emberek fölött
Kutasi Kovács regénye
megjelent spanyolul
színész-együtte- s emberi és
tragédiáját rajzolja meg
reális színekkel A regényt Feíg-Ie- r
Loly le aki már
több és író mun-káját
át spanyolra Kuta-si
új regényének a
Visszhang-na- k portugál fordítá-sa
nemrégen el lisz-szabo- nl
„Pubhcacoes Europa-Améric- a
Lda" kiadó számára
A fordítást ki-váló
műfordító végezte
ÍW
ij Tái a§á ir©dalimi melléklete
SZERKESZTI: KISJOKAl ERZSÉBET
menyasszonyi rulrajat Nem
v olt valami drága anyagból
de szép volt
Hogy aztán a Sánta Kovács
két év után hazajött a fehér
menyasszonyi ruha fázósan
bújt a sublótfiókban A fekete
madár repült fel az égre
Szárnya árnyéka odavetődótt
Ferkó szemébe Ismét búcsú-zott
a városba indult
Megjött Itt van Sápadt
veri ví veii a lelkét a saját
tette Mert szelídszavú mc-legérzé- sű
fiú Még a szeme is
olyan mint a búzavirág kék
je De amit esküvel megfoga
dott szegény apja sírjánál azt
megtette
Ahogy mentek lassan fázó
san az utón megállt
Megfogta Ferkó kezét:
— Hazamenjünk Kipihe-ned
magad Feri aztán men-ned
kell
— Hová? — nézett rá
mintha akimi másik világból
nézne
— Bujdosni Menekülni
N) ugalra biztonságba
— így hagyjalak Erzsi-kém- ?
— Majd megjössz Meg-várlak
Feri hagyta magát czet-tet- ni
valami engedelmes
gyermek Az úton hirtelen
megállt Fejét felkapta:
— Most már nem bánok
semmit! Legyen ami lesz
Igazságot tettem!
Néhány órára megbújt
aludt mélyen Esten Erzsi fel-keltette
— Összekészítettem min-dent
Indulnod kell Ferikém
Könnye nem hullott csak
szája meg szíve reme-gett
meg mikor Feri elment
Jókor Már éjjel keresték Er--
zsikcékncl
Erzsi félrevezetésül mond-ta:
Északnak megy Csehszlo-vákiába
valami nagybátyja
van ott Legalább is így
mondta
— Majd mi megtudjuk
hol van merre ment —
mondták
Polgár N Lajos:
lf Frigyes porosz király mint
valódi német uralkodó igen
rendszerető katonás ember
volt Ha nehezen is de hozzá
szoktatta magát már haj
nali négy órakor talpon legyen
és minél több idejét szentelhes-se
az államügyeknek Természe
tesen szolgálatos adjutánsnak
is már ugyanebben az időben
rendelkezésére kellett állania
Egy ködös novemberi napon
Felsenburg Rudolf gróf volt
soros szárnysegéd Feltétlen
megbízható zárkózott tórölmet- -
szett porosz tiszt volt Az
igen kedvelte Ezt azzal
mutatta ki iránta hogy senkit
ennyi Cvig nem tOrt maga mel-lett
Neki még apróbb pontat-lanságot
is elnézett ha nagyrit
kán ilyesmi előfordult Ezen a
napon is amikor már korán
reggel szolgálattételre jelentke-zett
a király megkérdezte:
— Na mi újság Felsenburg?
Szokás szerint erre az a fele-let:
— Semmi különöset nem tu- -
Jusson eszedbe hogy van egy i dok királyi Felség! — Vagy —
jelvény amit sokan hordanak j Felséges Uram semmi új
de kevesen értenek meg Azt A mai nap azonban ebben is
hirdeti hogy sok idővel ezelőtt ' kivétel volt Az uralkodó kér- -
keresztre feszítettek Valakit 'désére a gróf kurtán-furcsö- n
győzött
mű-vészi
B fordította
magyar német
ültette
Kovács
készült a
B Vér Rózsa a
_ - — - —
i
Erzsi
mint
a a
hogy
a
a
ural-kodó
azt felelte: — Felség egy
könyv! —
Frigyes király nem akart hin-ni
a fülének hogy ez a komoly
katona valami könyvvel hozako-dik
elő azért megkérdezte:
— Könyv?! Ugyan miféle
könyv? Tán csak nem a szom-szédasszony
Mária Terézia int-rikáír- ól?
— Nem ez egy regény Felsé-ges
Uram! — és már nyújtotta
is a könyvet
A felség a legnagyobb bizal-matlanság
jeleként nem is nyúlt
utána csak ráncolt homlokkal
szúrós szemmel nézte mint va-lami
kártékony férget és szóik
— Hát ez meg micsoda vak-merőség:
— Könyvet akar köl-csönadni
királyának az adjután-sa?!
—
Három nap murva estefí'
ffél tizenegykor csengettek az
ajtón ahol Erzsrkéék laktak
az áilami razdasácr tózának'
ajtaján A jobb 1 lakásból az-f- r
öreg Kárászné csoszogott az
ajtóhoz — Ki ají — kérde-zte
— Én vagy oki — mondta
kívülről egy férfihang
A félsüket öregasszony nem
ismert ni a hangra
— Kit keres? — kérdezte
—- Az Erzsit
— Máriám j Fc de
hirtelen szájára kapta a ke-zet
— Ny itom mán ! azaz
Ticm ez a kulcsa demeg--
is
Fordult a kulcs a zárban
A féi fi tüiclmetlenül nyomta
befelé az ajtót
— Jézusanyám segíts! —
mondta ijedten Kárászné
ahogy ráismert
— No engedjen Giza néni
Itthon van Erzsi?
— Itthon avaz jaj Is-tenem
de vendégek vannak
— súgta
Feri nem vette észre az
asszony hunyorgüását Kár
volt! Odébbtolta az örcgasz-szon- yt
és háiomlépcsőt ugor-va
indult neki az emeletnek
Ahogy fölért a gyér világítás-ban
két ismeretlen férfi állt
előtte Át akart menni köztük
de a'-- egyik vállára tette ne-héz
kezét:
— Kerekes Ferenc?
— En vagyok ! — mondta
nyugodtan
Mindketten ráestek Egy
pillanat és bilincs kattant a
csuklóin
No taszí-tották
— gyerünk! —
maguk előtt lefelé a
lépcsőn
Erzsi valami kendőt kere-sett
mert szelesre fordult az
idő Ahogy a sublótfiókot ki-húzza
ott fehérlik a meny-asszonyi
ruha Az anyja csen-desen
szólt a háta mögül:
— Fóstethctcd leányom
te szegény feketére!
— Föstcthctcm! — csuk
lott sírásba Erzsi hangja
De nemcsak ő sok gyász
ruhás menyasszony van mos
tanában
kónw
— Telséges Ur ez egy félre-értés
nem kólesönadásra gon-doltam
hanem évekkel ezelőtt
parancsot kaptunk hogy min-den
fontos hírt sőt kevésbé fon-tosat
de érdekeset is közöljünk
Felségeddel! —
— Na és ez a könyv annyira
érdekes? Csak nem gondolja ko-molyan
hogy én most regény-olvasásba
kezdek hogy napok
múlva az én dolgos poroszaim
azt pletykázzák rólam sörözés
közben hogy én limonádé regé-nyek
olvasásával töltőm a
drága idomét —
— Királyi Felség! Hogy mind-járt
az italhasonlatnól marad-junk:
ez a könyv nem limonádé
hanem rajnai bor sőt több an-nál
is tokaji aszú! —
II frigyes belelapoz a könyv-be
tele bizalmatlansággal és
így szól:
— Ez a válasz meglep nem-csak
azért mert Voltaire és
Rousseau írásain kívül nem tu-dok
hinni másféle könyvszenzá-cíóba- n
hanem azért is mert ön
ajánlja ecy izig-véri- g katona
! Fiatal koromban sok-so- k re
gényt olvastam csak úgy pihe-nés
szórakozásképpen Jófor-mán
egyre sem emlékszem:
Egyik nagyobb ostobaság volt
mint a másik: Jaj magának Fel-senburg
ha ez is olyan
— Királyi Felség ez nem
olyan Ez valódi irodalom sze-relmi
költészet a javából
— Nem is hittem volna hogy
ilyen nagy irodalombarát Ezt
őszintén szólva nem néztem ki
magából —
— Felséges Uram a katona-ne- k
is van szíve —
t — Jó jó de miért éppen egy
könyvért van úgy oda? Én meg-értő
ember vagyok s ha egy
hölgy kegyeiért kérné protekció-mat
határozottan mondom tá-mogatnám
de hogy egy regényt
ajánl nekem olyan kitartó ma-kacssággal
ez számomra érthe-tetlen
Mi a regény címe?
— Az ifjú Werther keservei
Felség! —
wm
Majd mttgrcnduiten átttokotta- - testben
mely Istené A szél borzongató
A koszorúkba krizantémot fontak
a csípős ittat kábít fojtogat
Hosszú a pap beszédje permetez
szünetlenül mint egyhangú cső
Önkéntelen a névjegyekre lestek
a csokrokon s betűzitek: ki ez?
Gitta Szabolcs : : De sok név cHx?j?fc
szemérmesen virág s-Jcv- ól magé
ísombok takarjíik már a sír nyriott
száját mely mintha sírna hangtalan
Lz bánt ez fájni fog Mrt végzetes
Mert változtatni rajta nem lehet
Mint minden este függöny hull aii
Ím végetért a színjáték de üt
nem int a holnap víg ígérete
minden r6gbol a sors szól: Nincstovább
Szegény susogja egyiktek s-sze- mél
bánat búsítja késett szónalom
Pedig nyugodt már elcsitult szívom
mit annyi rossz szó ostorként iitótt
Már véd a hant a zizzenő lepd
& fölém kitártán láthatatlanul
a angyalszárny örökre itt lebeg
mint lenge fal hogy meg ne lássatok
Mosolyba simult számról nem fakad
több jajkiíttás MJnnybcfölt írna
Vád és harag nyilazhat el nem ér
Már ott vagyok ahol níncson fájdalom
mert az mi bennem sírt és szenvedett
úgy szétfoszlott mintsköd ha -- nap süti
A szertartásnak vége Wcmri kwlL
A döbbenet csak ttinö hangulat '
mint pata Hlan el mert vár a Van
Lassan vonultok s hil-- a nagy kopwt
indul felétek Hang és Fény Jeten
Tér és Idő Már társalogtok is:
„Nyaralni? Majd csak agoz4as ftíI6
A diplomád A gyermekem : : A ItAzkkk:
Vonattal mégy? Majd addig dvfezmk
De hálókocsit rcndelnedkc4t-tain- ''
Csak egy maradt a-sfrnSl-T)ínaa-wky
kit gúzsba kot a kínzó veszteség
§ztoiiete§€
— Már a címe is gyanús! Ki
írta? Valami Ismert szerző? —
— Nem Felség egészen isme-retlen
Alig 24 éves fiatalember
Majna-Frankfurtb- ól Johann
Wolfgang Yon Goethe a neve
Hamburgtól —Bécsig nincsen
név mostanában akit többet
emlegetnének az övénél Az
egész német birodalom apraja-nagyj- a
könyvét bújja Nincs új-ság
és folyóirat amelyik ne
írna róla Különösen a hölgyvi-lág
van oda érte de a férfinem
is szépnek rendkívülinek tart-ja
velem együtt A legelőkelőbb
hölgyek maguk mennek a könyv-kereskedőnek
udvarolni hogy
csak egy példányt kaphassanak
— Már egy áldozata is van az
író hatásának mert a kis Gra- -
senau bárónő öngyilkos lett mi
után elolvasta a könyvet pedig
szerelmi csalódása a családi el
lentétek miatt visszament párti
már több hónappal ezelőtt volt
— Hü ha'! Olyan érzelmes
egy könyv? Akkor egyenesen ve-szedelmes!
De mindegy ha már
a szárnysegédemet is így magá-val
ragadta mit tehetek én a
király majd elolvasom én is pi-henő
óráimban A könyvet hagy-ja
itt Már a kíváncsiság hogy
ki és mi bolondította meg nem-csak
egész Németországot ha-nem
még az én keménykötésű
porosz katonatisztjeimet is —
Jónéhány nap múlva mikor
a szárnysegéd kora reggel is-mét
szolgálatra jelentkezett így
szólt a király:
— Hát Felsenburg elolvas-tam
a könyvét Mit' tagadjam
tetszett Nagyon megható törté-net
Ez valóban irodalom még
akkor is ha egy férfi öngyilkos-ságát
szerelmi ügy miatt meg-alázónak
tartom Tény azonban
hogy előfordul ilyesmi a való-ságban
de sohasem hittem vol-na
hogy ilyesmit is lehet írni
német nyelven és ilyen pompás
módon —
— Királyi Fefség az agyag
i i 1
sőt a márvány is eléggé közön-séges
olcsó anyagok de egy
Michelangalo vagy a mi SchlU--
ter Andrásunk kezében olyan
csodálatos alakok formálódnak
belőlük hogy mindannyiunkat
csodálatba ejtenek Ilyen a né-met
nyelv is Az egyszerű pol
gárok ajkán sokszor olyan el
lenszenves karattyolás az egész
hogy az ember a füleit szeretni
sokszor bedugni hogy ne hall
ja De egyszer csak jón egy
rendkívüli fiatalember egy
Goethe aki a szürke szavakat
olyan csodálatos módon csopor-tosítja
alakítja színezi hogy
mindannyiunkat valósággal má
morba ejt szavalnak és monda-tainak
muzsikájával így szüle-tik
nemcsak egy könyv de egy
irodalom Is Ez a fiatal Goethe
azt hiszem megfiatalítja űjjáte- -
rcmu az egész nemei iroaaimat
is — '"
— Túl nagy reményeket fűz
hozzá Felsenburg bár igaza le-het
Német Voltaire azért még-sem
lesz belőle De őszintén
szólva nem is szerelném Ml
mások vagyunk mint a fran
clák Kár hogy ez a Goethe ba
jor és nem az én alaítvalőm!
Ennek ellenére a jövőben vele
kivételt teszek hacsak lehet
minden írását elolvasom Fogja
a könyvet Felsenburg és még a
mai gyorspostával küldje el író-jának
hogy emléksoraival és
aláírásával együtt mielőbb viszi
szakaphassam —
— Felséges Ur úgy gondo--(
lom az író hallatlan nagy kitün
tetésnek fogja tartani hogy
őfelsége a porosz király kéri
kezeírását —
A szárnysegéd 'átveszi a köny-vet
és a szokásos módon meg-hajol
hogy távozzék de az
uralkodó elmosolyodik és újra
szól: -- -t
— Hogy el ne'felejtsemjkedil
ves Felsenburg: vrakInerösége
meg van bocsa jtva! —
K'íiT 15 Jl "-4-
11
1- -
rí X
!~-j"- pl
k
V
tV#
M fi v
t lm
4 km
l ifitfa
i
m
i -- &faiH4
1 Tmm
! mt}ki LíraCM
i v f V t?í " S-íf- t ftM
Hwli£
th Mi
K ''v?li 'KJrii 33WiííMIVtff ' i ' ÍJ fti i mmmM'
llffilí ' III1 I ff II
ÍKii':favíf ímfj' '
11 IP
liiílS] fii mh
mm
llwmM 1
t-- 4
--IKVíH Jf 31f tWm
RÍ