Kanadai Magyarsag, December 25, 1976

              tf- -
VimiwT]irrBmfffiCT?i
H i t
tJfcW
Az égig
(Ének a száműzöttek karácsonyáról)
írta: Kerecsendi Kiss Márton
Bármennyire bújunk
húzódozunk a karácsonyi
í napok mint tolakodó kis
DetienemeseK DeKoszon-tene- k
hozzánk Nem tö-rődnek
csúnya karácsony-tala- n
gondjainkkal esze-veszett
loholásunkkal hoz-zánk
férkőznek és hazai
szóval megsúgják az ad-vent
jóhírét Hiába hesse-getjük
magunktól ezt az
üzenetet hiába szeret-nénk
az ünnepeket egyet-len
estére tartogatni hogy
könnyebben átessünk raj-ta
a forgalmas utcákon
váratlan megcsap a fenyő-illat- -
s a földalatti vasúton
karácsonyi dallamok csi-kordulnak
ki a kerekek
alól S ha behunyod a sze-med
otthon vagy tisztán
hallod a karácsonyi haza-térők
lépésének ropogását
a havon Édesanya ke-zében
sercen a gyújtó a
gyertyák- - bizonytalan-kodva
pislognak a fenyő
ágain mintha csodálkoz-nának
hogy mennyi szere-tet
tud összegyűlni egy kis
családban Esztendőnként
egyszer az Isten is gyö-nyörködni
akar és a gyer-tyalángból
nézegeti: mi-lyen
szépen megtelt a kap-tár
A legnagyobb fiú aki
most hadifogoly volta steppé-ke- n
kamaszos hangján el-kezdi
az éneket: Menny-ből
az angyal Akire
száműzetés vár a legki-sebb
ámulva számolja az
aranydiót az ágakon
Isten az idén sem gyö-nyörködhet
A száműzött legszíveseb-ben
sírva fakadna a for-galmas
világvárosi utcán
De mit szólna ehhez Ame-rika?
Lehet itt még ér-zelegni?
Azt mondják száz
év múlva lombikban te-nyésztett
steryl pasztillát
zabáló lények öntudatlan
boldog korszaka követke-zik
Mit jajongsz hát cse-kélységeken
anyád és ha-zád
után?
Jaj nem szabad össze-roskadni
még! De mért
nem jön ide valaki egy já-rókelő
egy ember talán
aki azt hazudna nekem
szívből igazán: boldog ün-nepeket!
Ahogy tovább tántorgok
a vibráló vad fényben
egyszerre értelmet kap
bennem ez a nagy karácso-nyi
árvaság A kifosztott
magyar karácsonyok tör-melékein
a Kárpátok alatt
szétvert jászoly üszkös da-rabjain
botladozik a lá-bam
Nem vagyok egyedül
az amerikai bábel ember-s-űrűjében
Tízezer
kilométereken trópusi
forróságon dermesztő
JL hűvös óceánján érzem
elindult már felém is a sze-retet
Valahol egy bánya
mélyén vagy egy fűtetlen
szürke külvárosi zugban
talán egy szovjet munka-tábor
barakjából vagy a
börtön homályán értem is
imádkozik most' valaki
És ekkor menekülök be
az égig érő fa alá
Gvermekknrnm leelterl- -
J vesebb meséje volt az égig
rr
érő fa
érö fa Mióta emigráció-ban
élünk úgy érzem me-sef- a
elevenedik meg fö-löttünk
minden karácso-nyon
A menekültek kará-csonyfája
ez Hatalmas
törzse valahol a Kárpátok
lankáján magaslik ki
Európából Széles roppant
ágai átnyúlnak országokon
és tengereken keresztül
törve a gyűlölet szféráit
Kanadában Sydneyben
éppúgy ránkborul a sej-telmekkel
átszőtt szentes-tén
mint Szegeden vagy
Addis Abbébaban Beta-kar
bennünket összeölel
mindnyájunkat akik egy
fészekből valók vagyunkés
az ég felé nyújtja a szent
éjszakán örömünket bá-natunkat
jóságunkat Ó
hogy kapaszkodik a hagyo-mányokra
szomjazó lélek
e jelképbe! Hiszen az égig
érő fa alatt misztikus kap-csolat
támad a rád boruló
lomb alól elküldheted a
szeretetet a távoli lombok-hoz
szülőkhöz testvérhez
baráthoz ellenséghez úr-hoz
szolgához és minden
magyarhoz aki az égig érő
fa alatt várja várja a bet-lehemi
csillagot Világré-szek
fölött suhan és árad
lélektöl-léleki- g az eget
nyitó karácsonyi fuga em-lékek
havas tisztasága
egy emberséges mindig
helytálló nép ünneplő béké-jének
visszacsendülése
régi-ré- gi karácsonyok ka-lácssza-gú
nyugalma a té-li
Magyarország fölött
lebegő éjszakán Ma ami-kor
Keleten milliók élnek
rabszolgaságban s amikor
Nyugat szemünk láttára
keresi bűneire és mulasz-tásaira
a csalárd doktrí-nát
— történelmi jog he-lyett
a kényelmes önren-delkezési
jogot az elkerül-hetetlen
számadás helyett
a gyáva és ostoba ko-exisz-ten-ciát
— nem kaphatunk
szebb ajándékot végze-tünktől
mint az égig érő
fát amelynek terebélyes
lombozata alatt üldözte-tésünk
megtalálja égi tár-sát
a betlehemi jászoly-ba- n
Az égig érő fa alatt már
kezdődik a mi nagy kará-csonyi
találkozónk Mire a
szenteste eljö együtt lesz
a család együtt leszünk
mindnyájan magyarok
Hallgatunk majd és meg-csillan
a könnyünk az
egyetlen ékszer amit ez a
nemzedék a következőre
hagyni tud És velünk lesz-nek
a gyermekek akikbe
mint a formába az olvasz-tott
vas úgy ömlik az új-világ
akikben tartást és
értelmet kap mindaz amit
mi gyanakodva nézünk
Fent az égig érő fa ága-in
milliónyi gyermeksereg
játszi öröme már csilingel
A remény szava az új Or-szágról
ahol a sötét idők
multán a békés kará-csonyestékén
összebújó
magyar családok felett a
gyertyalángból kitekintő
Isten újra kedvére gyö-nyörködhet
jSr2MC2&
i f ti
' 7
r fi --=-- "V Jézus
Ajtósi Dürer Albrecht
magyar német alkotása 1514-be- n
YftHtgT!fM£allg
Fáy Ferenc:
Száján
pásztor
A
nem
Feláll
Az
ki
nyeli
sóhajt
S
Sí egy
s a
S
Ajtót
ahogy
fV-- w'
~S" '
!
KARÁCSONY
WvJTT?1
I ~ CLt V — II 1
I
11 — 1 1 — - - — —— _'V
-- - — '- - - - - —
születése
(1471—1528)
a származású világhírű festőművész
fehérebb
3
félelme
í
megőszült már az ének
lett az éjszaka
dülöng s köd-ült- e rétek
csendjén egy nyárfa megy haza
csillagok szelíden állnak
kérkednek csak fénylenek
és á három királynak
almán vet helyet
ember alszik — S mit csinálhat
éhes és úgy álmodik?
ízét egy régii nyárnak
és megmozdul kicsit
akkor belép egy állat árnya
tántorgó fehér virág
reszkető táj bánatába
pólyálják egyszülött fiát '
lábához hull puhán egy régi
megőszült szó egy éjszaka
nyit s azt a nyárfát nézi
a ködben megy haza
iy
N
ti
I
1
fsi'tw-iir„-- a
Előfizetőinknek olvasóinknak
és hirdetőinknek kegyelemteljes boldog
karácsonyi ünnepeket kívánunk!
i ri 1) U-- fc Vt- -f 4 il- - 44 - r- t-tö
©:
aráesonyi gyertya X
írta : Fekete István
A reggel borultan ébredt s azóta a felhők még mélyebben
szálltak de nem esett A város hideg szürkén szennyes volt
Ha a szél végigszaladt az utcákon: téli por szállt az ablakokra
és a kirakatok hiába villogtatták ajándékaikat A kocsik álmo-san
döcögtek a köveken a karácsonyfaárus minden meggyőző-dés
nélkül kínálta kis fáit a piac csak mormolt de nem
zsibongott vidáman nem kiáltott senki a jókedvtől s a halak
nem kínálták magukat a halas polcáról csak feküdtek és fagyos
szemükkel unottan nézték a vásárlókat
A házak szinte ásítottak a szobák tettetett várakozással
néztek az est elé a villamosok szinte undorral rohantak erre-arr- a
s a vendéglők homályában álmos pincérek haza gondoltak
Tulajdonképpen ebéd után zárni kellene — morog Ballagó úr
a tulajdonos — tulajdonképpen — és zörögve fordít új-ságján
amelyet már úgy se lát olvasni a vendéglő üres
Ballagó úr az utcát nézi öreg pincérje Ballagó urat nézi cs
szinte megörülnek amikor Mihke beszól hogy meghozták a fát
A fáról az erdó az erdőről a tél a télről a hó jut eszükbe
Együttvéve szép havas téli erdó
A konyha felöl hideg ételszag szivárog be s ez szinte
beszennyezi fehér gondolataikat
— A mester úr itt van még? "- -
— Itt — ásít a pincér — játszik azzal a kis képes micsodával
és várja a kocsit
— Égeti a villanyt
e
— Nem égeti Villanynál nem mutat a panoráma Csak az
ablak felé fordítva Benne van a milánói dóm és a hawai
táncosnők
Ballagó csak legyintett és az öreg pincér se szólt többet
Ásító csend telepedett a vendéglőre A székek fáradt szomo-rúsággal
dóltek a kályha délelőtti meleget őrizgette a hamutar-tók
hideg bagószagot leheltek a homályban mintha elmúlt
edénycsörompölés hallatszott volna s a különszobában Lát-rán- yi
hunyorogva nézett a kis doboz üvegablakába mely
csodálatos dolgokat mutatott
Látrányi az öreg „mester" nem magának vette a játékot
— hol van egy nyugdíjas kántornak nyolc forintja saját ma-gára?
— hanem utódja fiának ahová mégis csak kell ajándékot
vinni ha ugyan meg nem feledkeznek az öreg Látrányiró!
A kocsi azonban egyelőre nem jön ezért nézegeti a kis
dobozban az adriai tonhalászatot aztán mozdít egyet a fogan-tyún
— ennyi az egész — és már a kanadai favágókat láthatja
— Mekkora fák! — csodálkozik az öreg — de egyik szeme azért
az utcát lesi hogy jön-- e a kocsi a faluból érte lesz-- e ma
karácsonya vagy szomorú szürkeségbe omlik a világ és elmúlik
az is mint ahogy elmúlott minden
Fáradt_ szeme már alig látja a kis doboz csodáit Hát van
még csoda a világon? Életek nőttek körülötte asszony gyerek
álmok vágyak és elmúlott minden Egy pillanat volt az egész
egy pillanat a nevetés egy pillanat a sírás és — egyedül maradt
Nincs hova menjen nincs akit várjon A nappalok már
nem ragyognak és az éjszakák nem sötétek árnyékos szürke
minden s ha most még ez a kocsi is elmarad
Nézi az öreg mester a panorámát
Most egy kicsit jobban látja mintha világosabb lenne és ha
gyorsabban mozgatja mintha megmozdulnának a képen az
emberek
— Ezt tessék megvenni! — kínálta a kereskedő — szinte
megszólal ha nézi az ember
Ez igaz is „Hangjáték Velencében" — mondja a kép —
és hallja a harangokat hallja a galambok szárnycsattogását
„Norvég karácsony": havas erdók csupa mozdulatlan szik-rázás
kis emplom a domboldalon és belül darabos áhítattal
zeng a zsoltár
— Szépen énekelnek — gondolja — csak másként mint mi
de azért szépen
A képek most maguktól fordulnak
— Betlehemesek — suttog az öregember és szinte érzi a
havat amint hordja a szél Az útszéli kórok meghajolnak a
gyerekek nehezen mennek a nagy bundákban a botokon zörren
a lánc de arcuk piros és kozreveszik a papírból készült kis
templomot hogy el ne vigye a szél
— Régen volt régen — gondolja de felkapja a fejét mert
egy kirakat van már a képen csillogó nagy kirakat és egy
kisfiú nézi a mazsolát szólöt a narancsnak üde nagy halmát
Orrát az üveghez nyomja
— Eredj fiam a fenébe — mordul ki valaki az üzletből —
ne nyálazd össze az üveget
A gyerek hátrál de valaki megfogja a kezét
— Azért se menj!
Nagy darab ember nagy csizmákban Fején kucsma orra
vörös
— Itt van pénz végy magadnak Ha valaki kérdi ki adta
mondd hogy Pettendy adta a kötélverő Na!
— Csodálatos — ingatja fejét Látrányi — hát vannak még
ilyen emberek?
A fiú áll a pénzzel Pettendy pedig vidáman int a „Reszelt
Patkó"-ho- z címzett bormérés ajtajából
— Aztán ha nem hinnék el itt vagyok
Becsukódik utána az ajtó és eltűnik minden
— Csodálatos — akarja gondolni az öreg mester de még egy
szoba van a képen Kopott szoba kopott öregasszony űl --az
ablaknál takaróba burkolva Előtte kis asztal viharvert régi
mint egy gyóntatószék Fent magasan valahol ég a villany és
fénye úgy hull le mint a reménytelenség
A szoba közepén egy lány áll
Nem szép nem csúnya Fiatal: a szeme lobogó apró mozdu-lataitól
megmozdul a levegő A szobában minden puha
foszló nyúlós de ez a lány olyan mint egy kardpenge
— Elmegyek nagymama!
— Ma?
— Ma vagy máskor: mindegy
' — Karácsony este? jT&(Folytatásra a 2moldalon)
MIMltiBfltaJMaife4nnhdlfckMfen_JBd BtnwiMiiwiiP mmimim-mmmi+mmm+mmmmmmimm-+mi&- m+mm im&m!H&mtm'mmfmm&mmiA ftjMfc Sutftp£fcÉagflgiBSgi£ftflBflBftlBag