Kanadai Magyarsag, March 19, 1955

              m$iFwm&tmw$ü{t$mm?M y&ffl[$j i--ív r — ~i?-t%&Hm-
P£&síÜ£3iFihX£iWll£i&mii'll!S"ft?¥r9&iW7K%MV V"XÍKi%3f-f"---£ ' ™r2SVTÍ!t1ii Vl ) jí ir'ppv—j & k iför ri £s JF 4 J--
--
V'-" i -- - - --' 5T %
WíW?VyÍRJrtlJ"Víí:'1~-- " v-ri- í- % Si""' f w$v 'cP
6 i"? J1 v' 12: sz 1955 március 19 KANADAI MAGYARSÁG
f H fí '~
n
- 'íi m ?&
1
V
L T
íKj
í
"
5v
i
(A
1
f
h'
Ví
i'--
i
KANADAI HMtanlr
CatuuUa mhqwUomi
Szerkesztőség és kiadóhivatal: 'áö2 Bathurst St Toronto
Telefon: EM-3-76- 78
Laptulajdonos-főszerkeszt- ő:
KENÉSEI F LÁSZLÓ
Megjelenik minden szombaton
Előfizetési árak : egész évre $5 fél évre 9275
egyes szám ára 10 Cent
Amerikában : egész évre $6 fél évre $325
Más külföldi államokban 6 amerikai dollár
VálaszbéJyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk 1
Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg
és nem küldünk vissza CANADIAN HUNGARIANS
Editor in Chief and Publisher
LASZLO F KENÉSEI
Pub'ished cvery Saturday
Kditorial and Business Office :
362 Bathurst Street Toronto Ont Canada
Kanadai magyarok üzenete
a Szabadságünnep alkalmából
az Ur 1955 esztendejében
"Nem érez az ki érez szavakkal mondhatót"
Mintha nekünk kanadai magyaroknak írta volna ezeket
a sorokat a lánglelkű magyar költő mert amit mi érzünk
most hogy íNCktek küldünk rabhazaban sinylodo magyar
testvéreink azt cl lehet zokogni azt bele lehet kiáltani a
pusztába mint a kínjában tehetetlenül ordító oroszlán azt
el lehet imádkozni halk sírással ólomkarikás ablakú templo-mok
félhomályában csak éppen szavakkal nem lehet el-mondani
Mert mit is mondjunk mi Nektek ?
Üzenjük a dúsan terített asztalok mellől hogy tűrjétek
az éhséget és a hideget hiszen örökké nem tart semmi ? Biz-tassunk
benneteket az emberi szabadság nagyszerű országai-ból
hogy ápoljátok a magyar szabadságot ? Ápoljátok a hó
alatt a műhelyek rőt kohófényénél az irodák poros aktái
között a búzavirágos zöld mezőkön az internálótáborok
drótsövényei mögött a börtönök penészlő padlóján és az
öreg temetők korhadt fakeresztjei alatt? Mondjuk azt jól-öltözöttségün- kben
hogy viseljétek büszkén rongyaitokat?
Beszéljünk nektek hitről ml akik lassan már kételkedünk
csupán?
í faunául rMMk
) - Férfi és fiú MMÉm
lrikok ÜTn
mvruwl
Női alsóneműk
őh nem kedves Testvéreink ! Egy érzésünk tiszta még
es ez az érzés az irántatok érzett mélységes aggódó szeretet
Nem tudunk és nem akarunk hiú reményeket ébreszteni ben-netek
hiszen ti is tudjátok hogy a magyar kérdés csak egy
kis része az összezsugorodott föld számtalan és ma már vég-- 1
zetszerűen összetartozó problémáinak Van azonban egy gon
dolat amiben összedobban a szivünk ami benne lüktet az
ereinkben amit nem mondunk ki de őrjítő aggodalommal
és akarattal érzünk az ezer és ezer kilométeren át :
Testvérek Magyarok a Kárpátmedencében a mi soha el
nem felejthető napsugaras szülőhazánkban nektek azt a bor-zalmat
amit rátok mért az Isten lul keíl élnetek Foggal és
körömmel védekezve halálordítással rémítve meg a támadót
halóporban is visszavágva de tul kell élnetek !
Azt hogy megvan ehhez az a titokzatos erő amit a vég-veszélybe
jutott élet termel tíz esztendő alatt ezerszer és
ezerszer bebizonyítottátok Ennek az erőnek legfőbb forrása
volt ahit ami ezeresztendős tűzzel lángolt fel lelketekben és
azóta sem szűnt meg hatni mint az egyetlen tevékeny erő
ma a Duna völgyében Higyjétek el nekünk hogy a sok szen
vedés mellett ez a halhatatlan hegyeket megrendítő hit mely
valóban eltüntetett minden különbséget ember és ember kö
zött és egyesített mindenkit Istenben a magyar történelem-nek
legfájdalmasabb de leggyönyörűbb élménye
Ez a történelem ez a vérrel és fájdalommal rótt arany-könyv
legyen még vigasztalótok a Szentírás mellett Minél
többet forgatjátok lapjait- - annál inkább rájöttök majd hogy
halálra fáradtatok ugyan a harcban de nem vagytok pusz-tulásra
szánva Előbb pusztítaná el népünket a jólét mint a
két hívatlanul vissza-visszatér- ő ismerős : az éhség és a há-ború
Az Ur nevelőeszközei ezek aki azt akarja hogy meg-érje
még népünk a Duna völgyében a második ezer esztendőt
Akit az Ur szeret azt bUnteti
Arra is megtanít majd a történelem hogy nemes nem
zeteket soha nem lehetett fenyegetéssel és hardabandával
erőmutogatással véglegesen megfélemlíteni Sokat kísérle
teztek már ezzel a gyáva és ravasz népek és az eredmény
mindig pontosan az ellenkezője lett annak mini amit ezzel
el akartak érni
Belénk hasít a fájdalom ha eszünkbe jut hogy az el-múlt
tíz esztendőben hányan adták oda alázatosan életüket
hazánkért az otthonért amelyen kívül valóban nincsen szá-munkra
hely és hitünkért S minderről ma csak a temetők
iehér keresztjei beszélhetnek Ezek a keresztek azonban
megmutatják nektek is nekünk is a becsület útját a nehéz
de egyedül járható utat
Mi pedig itt jó ruhánkkal dús asztalunkkal és bizton
ságérzetünkkel alázatosan hajtjuk meg fejünket tisztes és
hősies szegénységiek felé és még csak azt kérjük az Egek
Urától ebben az anyagelvű világban :
Legalább annyit engedj meg Uram hogy néltó marad
hassak a magyar névre !
vi t
tf&VHM&
Jersey-atlét- a
trikók
MBmkM
Férfi alsónemű
LE3J0BB ANYA
Leány &
alsónemű IIBlSB fí%
alsónadrágok
&MH& fémes #j&%l m£í?a
fftnmmi
isik - iTljlglf'l alsónemük&&T kw(Wél-ÍíMf- $) $b e
Sar ffe&í&nflSr Air vlselJ"en m ViAE3iíii'Jj%%l
--
~3 gEqv áW Penman-fel- e fi& wfs]
l&K§?aIX KjP?M Jw fehérneműt mi- - ferS-'t- e
SAÁO) FERENC
!
}
'
Fiú
'
k
trl
"
DR
XT-'- A 1 jerv
Gyermek-alsónemű
tmuueuú
Munkaszokni sjRffcjmuv lfetS AW nosegoen páratlan mrfari _£9&
jy"#Ö Mm ypwKÜr szövött árúk jobbminőségű L !&i&S&M&§&r JW iBf anyagból készülnek A Penman-fél- e k Sly" MlMmWtir }mr alsónemük 1S6S óta közkedveltségnek pá JjLr örvendenek k B
&5 - árúk : Golf nadrág keztyük Merino M71w és "95" márkájú j(BFV'
ipp'— Egyéb hohJ férfi alsóneműk fcikC
i
l
AZ UTOLSÓ BETYÁR
Irta : Móricz Zsigmond
Tél van hideg Olyan hideg hogy megfa-gyott
az egész világ A földón kuporogva gu
mi végig a göröngy mint a kavics ha a kó-bor
embere kővévált csizmája oxrával elrúg-ja
De megfagyott a csizmában a szalma a
szalmában a láb megfagyott a boton a kéz
a mellben a szív és az ágyban a gondolat
Mégis menni kell Mint egy romló gép úgy
haladt előre mindig lassabban az ember Nem
tudva honnan hová A feje előreszegve mint
a bivalyé mikor iármot húz a szeme véres
és kidülledt a hidegtől vizes
Egyszerre csak egy szélostor csupa éles
tűből vert korbács vág végig rajta s félre-csapva
kurta gatyáját mint a gereben eszi
bele magát a kékrefagyott élő húsba
A betyár megáll s hátat fordít a szélnek
míg az el nem repül Akkor valami gondolat-féle
-- támad benne Az jut eszébe hogy azok
a kutyák akik üldözik meleg mundérba van--
í nak öltözve : ha megéheztek necsenvét süt
nek kalácsot nyakalnak és adomázva kacag-nak
a futó betyáron ö pedig két napja nem
evett s már a gyaloglás sem melegíti
— Megölöm a világot ! — emeli fel botját
s rémítő érzéssel gondol mindenkire aki nem
fázilc és nem szenved
Azután nekiindul Ugyanazzal az egyenle-tes
lassúsággal Nincs hova siessen nem is
tudja hol jár Eltévedt' a pusztán
Besötétedik Mélységes barna-feke- te köd
telepszik a földre Vigasztalan reménytelen
Az ember csak megy megy
Hirtelen nagy fekete tömés: állia útiát
Felnéz s szeme a váratlan meglepetéstől ki-mered
Ház van előtte
Két lépés az ablak Odamegy benéz Fe-ketefüstös
alacsony szoba a pásztorkandal-lóban
tűz világít bent gyerekek kacagnak
— Megölöm mindet !
Az ajtón nem keresi a kilincs madzagát
nekiesik egész testével s majdnem bebukik
rajta
Belép Valami állati hang tör ki belőle A
botot fel akarja emelni hogy üssön de az
ujja nem mozdul csak a karját emeli Arca
eltorzul és szeme szinte kifordul üregéből
Rettenve hallgatott el a család Csak a
gazda ki betegen fekszik kiáltja :
— Ki az ? '
A bot koppan a földön A tűz éppen fellob-ban
s a világosság megkápráztatja a betyár
szemét Tehetetlenül áll s csak1 gondolatban
morogja : y
— Megölöm őket ! — de a gyilkosság per-ce
elmúlt
— Jó estét bácsi Adjon Isten jó estét —
szól az asszony s a gyereket leteszi a földre
Feláll közelebb megy — Ilyen időben Istent
kísérteni ! — mondja s szépen beteszi az
ajtót
A betyár nem szól csak áll A szeme egy
fél sonkát lelt meg a kandalló gerendáján
szeretne rárohanni mint a vad de lám már
is feltámadt benne az ember : nem akarja
hogy éhes kutyának nézzék
Rávetette szemét az asszonyra Közönsé-ges
kis szélesszájú-benyomot- t arcú személy
vékony száraz semmi teste de meleg csak-úgy
árad belőle a melegség Megfogta" a be-tyár
kezét Azt amelyikkel a botot tartotta
Nem is sietett róla 'levenni s megindult a vér
keringeni az ember ereiben
— Jézus Isten hisz ez az ember megfa-gyott
! — kiáltott az asszony — Csupa egy jég a húsa Ügyi éhes is lelkem ?
A betyár megrántotta a szemöldökét de
a szeme újra odatapadt a sonkára zöldes
tűzzel mint a faikasé
— Jaj csak a tűzhöz ne menjen üljön ide
az ajtóhoz ! — s leültette egy lócára mintha
a tulajdon ura lett volna Kifejtette meleg
ujjai közül a botot s pálinkát hozott elő A
betyár nem tudta megfogni az üveget úgy
kellett beletölteni az asszonynak
Mikor égetni s melegíteni kezdte bent a
szesz újra ez volt az első gondolata :
— Megölöm mindet !
És ismételgette magában de hagyta hogy
az asszony etesse itassa levetkőztesse s
mikor fagyos csizmáját nem lehetett lehúzni
úgy tegye bele mindenestül a lábát egy dé-zsa
hideg friss kútvízbe
Az asszony azzal a csudálatos oktalan jó
sággal súrolta mosta hóval a fejét vállát
natat amelynek sejtelme sincs róla hogy
most jót tesz s a férfi azzal az egykedvű
oktalansággal tűrte amely nem is sejti hogy
jót tesznek vele
Hisz az természetes Máskép megfagyna
Közben pedig mondogatta: )
— Megölöm őket 1
De nem szólt egy szót sem Megetették le
fektették
S 5 feküdt mereven behunyva a szemét'
s azt gondolta hogy most meg kell halni Ki-nyújtotta
a lábát keresztbetette a kezét
mint a halottakhoz illik s várta utolsó óráját!
llásnap reggel fölpattant a szemhéja s a
nedves kiolTadt kis ablakon át látta hogy
meginault a havazás a hideg is envhült s
odakint sűrűn hull a hó
A betyár elgondolta hogy ha ide nem
akad most ott fekszik kint még mereveb-ben
még csendesebben s beborítaná az Isten
a fehér szemfedővel
Mindig jobban kezdett dolgozni az elméje
— Cudar dolog élni Annak jó aki nincs
Mégis hogy haragusznak ha az ember va-lakit
bejuttat a másvilágra pedig hisz ott
van a paradicsom S lám egy a vége min-dennek
: a gödör Jó megszabadulni a kín-lódástól
S milyen könnyű is
Az asszony lármázni kezdett a gyerekek-re
kik a hógolyózás után piszkosan kacagva
s havasán rontottak be
A másik ágyon a beteg úgy látszik na-gyon
rosszul van keservesen nyöszörög
— Be jó volna ha leszakadna a fedél s
agyonütne mindenkit Egy csomó szeren-csétlennel
kevesebb volna
Felnézett a rongyos kunyhó tetejére Pad-lás
nincs a szalmafedél dérrel borítva le-csüngő
pókháló mint kivirágzott rozmaring
— Rossz fázni még rosszabb éhezni Ez a
baj ez a kettő És vannak akik sohasem
fáznak sohasem éheznek De ha azokhoz
megy be az üldözött akiknek mindenük
van
Hirtelen elképzelte mi lett volna ha az
este nem ide téved hanem valami kastélyba
Újra feltámad egészen az ádáz embergyű-lölete
— Megölöm őket Mert azoknak büntetés
ezeknek megváltás a halál
Hevesen emelte fel öklét s leeresztette uj
ra Csöndes lett
Behunyta szemét s megszűnt gondolkozni
Egy meleg tenyért érzett homlokán Fel-nézett
Az asszony állt előtte
— Jó reggelt már na
— Jó reggelt
— Mit álmodott ? ő hisz már jól va
— Jól
— Pedig bizony alig hittem úgy állított
be az este mint az ijedelem Jaj jó ember
minek megy útra ilyen időben ?
— Hm
— Muszáj volt ügyi ? Csak az én uramat
is meggyógyítaná már a jó IsW Jaj nem
tudom én hogy kell élni a világban
— Mi baj ? '
— ó egyebe sincs a szegénynek csak ba-ja
Már most kifogytam mindenből bemen-tem
volna a városba a sógorhoz kérni egy
kis lisztet-m- it kölcsön majd csak1 megérjük
a tavaszt de ez az én emberem mindennap
rosszabbul van most már magánál sincs A
pulyának főztem egy kis létyót ér is z a
habarék valamit mikor csak csupa víz se r
lisztem se zsírom De a gyerek szegény nem
bánja csak legyen kanalazni Aj mennyit is
kell sanyarogni míg felnő a pulya
így ömlött a szó mint az ócska daráló
síró hangja Az eleven nyomorúság a fekvő
férfit úgy megrendítette hogy felült s te-vékeny
elméje elfelejtett minden okosko-dást
— Hát mi lesz veletek ? — kérdezte olyan
gonddal mintha testvére lett volna az asz-szo- ny
' — Tudja a jó Isten
A betyár sóhajtott lehajtotta a fejét s
elgondolkozott
— Hány esztendős vagy ? — int a legna-gyobb
fiúnak ki az anyja szoknyája mellől
bámészkodott A gyerek félretekerte a nya- kát s nem felelt Az anyja szólt helyette
— Nagy lógó e már Van vagy tízeszten-dős
úgy tartom De olyan szégyellős
— Bejönnél velem a városba ? Vásárolni
— Be — szólt csendesen a kisfiú
— Hogyne be bizony — kap a szón az
asszony — Hisz egy órányi út sincs Jaj
de nincsen nekünk pénzünk
— Van nekem — vágott közbe a betyár
— vagy lesz — tette hozzá sötéten
Az asszony ránézett s csendesen szólt :
— Jaj csak ne úgy kerítse Nem szok- tunk mink ahhoz Tán inkább éhen hal- nék Pedig bolondság Bánom is én
csak magának ne legyen baja Nem ha-ragszik
?
A betyár megtorpanva hallgatta hogy al- kuszik az isszony lelkiismeretével ő is azt csinálta a lelkiismeretével számolt
— Ne búsulj nem olyan pénz — szólt
vontatva
Azzal felkélt és öltözött
— öltözz — szólt a gyereknek is
a
Az asszony az apjuk ruhájába buevnlálh
fiút és elmondta a várAohoi íctk rokonait férjhezmentének a történetét
— Hát osztán mikor jönnek vissza ?
A férfi nagyot hallMtnft Tá
— Én nem jövök vissza
— Jaj dehogy is nem
— Soha
Ügyi látjuk még
seómg—boerroPtmedig Oaszztéánn uRruadmas isFeúrgeync szneerveetzi etaű jóa
A betyár erővel tépte ki magát sose volt
ilyen keserves perce
lfeiú—tmaiInzsthtoáaledbaeJmn'aagAmazefgúiato—n súzgóylotetldsisvkituterálat kvies-- lett-voln- a -
U
j"
IA--- H „—i- - —
"wa