Kanadai Magyarsag, March 02, 1974

              ltifsfer '""" """í?— '
14 oldal Kanadai Magyarság (No 9) 1974 március 2
Megoldották a „Rubens-ragyogás- "
rejtélyét
A Daily Telegraph munka-társa
szerint tizenötévi kísér-letezés
és kutatás után megfej-tették
a Rubens-rejtél- yt azt
hogy a barokk-ko- r legnagyobb
festője milyen festési eljárást
alkalmazott hogy színeinek ra-gyogását
megőrizze
Sir Feancis Ferdinánd Mau-ric- e
Cook a kitűnő angol festő-művész
és műtörténész végezte
a kutatásokat amelyeknek
eredményét közölte a Daily Te-legraph
munkatársával Ant-hon- y
Grey-ve- l Az utóbbi évszá-zadban
a kutató tudósok egész
serege igyekezett felfedezni a
titkot amelyet Rubens 1640-be- n
bekövetkezett halálakor magá-val
vitt a sírba Senki sem tud-ta
megfejteni a rubensi színek
párás csillogásának titkát
Sir Francis a legnagyobb bá-mulója
és utánzója volt Rubens
képeinek de még sem tudott
rájönni rejtélyére pedig renge-teg
középkori múzeumot és kép-tártjárt
végig Sir Francis Cook
dúsgazdag angol arisztokrata
családból származót Család-jának
rendkívül értékes kép-gyűjteménye
volt amely közel
540 darab klasszikus mesterek-től
származó értékes festmény-ből
állt A gyűjtemény Van
Dyck Dürer Rubens Vales-que- z
és még sok más régi kasz-szik- us mester festményét fog-lalta
magában
Sir Francis apja halála után
1939-be- n Jersey szigetére költö
Móricz Zsigmond:
í
zött és azóta is ott él Mielőtt
azonban odaköltözött a kollek-ció
nagyrészét elárverezte Ek-kor
került sor a Rembrandt fi-át
Titust ábrázoló portré árve-résére
is amely az árverések
történetében a legmagasabb
áron 798 ezer fontért kelt el
Sir Francist mindig érdekel-ték
a régi festékanyagok ame-lyeknek
szinhatás utánozha-tatlannak
és utolérhetetlennek
bizonyult Éppen ezért beirat-kozott
a Bradfield College-b- a
és szerves kémiát tanult Ami-kor
befejezte tanulmányait vé-gig
utazta Olaszországot Firen-zétől
kezdve az összes középko-ri
városokat és a XV század
freskóit és azoknak techniká-ját
tanulmányozta Olyan volt
ez Sir Francis számára mint
egy rejtély amelynek nyitját
mindenáron meg akarta talál-ni
A meglepetések főleg akkor
érték a festőt amikor slide-ka- t
készített a festményekről Meg-állapította
hogy amíg a többi
festményeknél és el-szintelen-edés
mutatkozik egyes
helyeken addig a fest-mények
ragyogása tökéletes A
szinek bársonyossága nem vál-tozik
és nem változott az évszá-zadok
folyamán sem Sir Fran-cis
1958-ba- n elhatározta hogy
behatóbb tanulmányokat végez
a Rubens képekről Néhány ap-ró
szemcsét vett birtokába a
Rubens széléről és eze
Homokbucka
Most hogy bérbe adták a birtokot kimondhatatlan csönd bo-rult
a házra Az istállókból elmentek a marhák egy tehén maradt
a kis tarka bocijával két ló az urának hogy ne legyen beszorítva
ebbe a fulladt házba s neki mi maradt? A gyöngytyúkok meg a
virágok S az egyiptomi cigaretta amelyet véghetetlen szívott
szíyotUevett " ~„
Mint az árnyék járt le s fel a házban semmi dolga nem volt A
birtokot zsidók vették ki s hallani sem mert róla Odakint a tanyán
nagy élet s nagy üzem indult a bérlő egy kaliforniai zsidó aki sok
pénzzel s nagy üzleti zsenivel jött haza országos dologba
fogott az ő világtól s vasúttól távol eső kis birtokukon Eddig ők ma-guk
gyerek nélkül ketten az urával alig tudtak megélni a sovány
homokból amelyen alig lengett áz árvakalász most tizenkét erős
hatalmas kemény dolgozó farmer uralkodott odakint s a parasz-tok
százai nyomultak be a tanyába s a földekre az isten tudja
mit csinálnak
Volt egy aranykalicka is a házban Kanári kalitka Vékony sár-ga
drótszálak finoman gömbölyegre fonva s két kis madár lakott
ebben a parányi kastélyban Egy hím s egy nőstény Míg a hímecs-k- e
egyedül volt addig tele volt füttyel a lakás most hogy nőcske
is jött a kalitkába csöndesek voltak csak néha csipogtak mint a
verebek de sokkal édesebben A bérlő azt tanácsolta hogy válasz-szák
el egymástól a két kis madarat akkor majd énekelnek ha
szenvednek egymásért
De nem volt szíve hozzá hogy megtegye inkább lemondott a ka-nári
csattogó trilláiról ami pedig elkísérte a ház minden zugába s
gyerektelen lakásuknak valami földöntúli édességet adott
Vasárnap délután volt eperében Milyen furcsa mióta nincs bir-tok
nincs gazdálkodás azóta néha hétfő van s néha szombat va-sárnap
nincs különbség a napok közt Az udvar mindig tisztára
seperve az ebéd mindig rendesen elkészítve az öreg szakácsné s
a fiatal lányszolgáló úgy rendben tartanak mindent neki semmi
dolga a világon ö teljesen fölösleges lény lett
Ott ül a megszokott helyén a hátsó tornácon amelyet a vadsző-lő
oly vastagon benőtt mint egy s nem is lehet miatta
gondozni az épületet a mennyezet deszkáiról lepattogot a festék
de nem lehet hozzá se nyúlni mert Bertalan nem engedi Büsz-ke
a kastélyára s azt akarja hogy úgy álljon a világ végéig
mint mikor húsz évvel ezelőtt megépítette pedig ma már ódivatú
s szegényes Ma a szomszéd új urak mind fehérre lakkozott s csem-pé- s
fürdőszobákat csinálnak a régi kúriákban
Csak az ő életük marad a régi s nem is bánja Már csak akkor ve-'s- zi
észre hogy dohos a szoba ha vendég jön de az is ritkán-jö- n
mert Bertalan inkább maga megy el hazulról s még ez a legjobb
ha magában hagyja a sorvadó szenvedő gondolataival
Az újságot olvassa Ezt szereti olvasni Ez kinyitja az ablakot
arra kifelé a nagy világ felé Itt falun az újság valami csodaté-vő
lámpás amelynek a segítségével fel lehet idézni a múltat s a
soha nem látottat El lehet menni emberek közé s csodálatos tá-jakat
és tengereket és a jövő vívmányait és a társaság híreit
Minden sor valami új szenzáció a léleknek Aladin-lámpá- s be lehet
világítani a Mindenségbe Mert nem azt olvassa amit leírva lát
hanem azt látja amit megüt a szívében a hír mint húrt a kala-pács
Zongorahangok zendülnek benne mint valami automa-ta
hangszeren ahol csak egy hangot kell megérinteni s egész
harmónia orgonáz a nyomán
Hirtelen mintha kocsizörgést hallott volna
A cigarettáját letette a kis kagylóba kis tengeri kagyló rózsa-színű
s ment az ebédlő sötétjén keresztül a ház udvarára
Csakugyan kocsi Két kis parasztlóval könnyű sárga bricska
Nagy szőke nő nevetett le rá szinte illetlen fürgeséggel per-düli
le a kocsiról
Ramocsaházyné volt'
i —Szervusz '
— Szervusz - --ci
- _ Nahát ez nagyon kedves
—Zavarlak?
— Boldog vagyok paiancsolj
m L
I k --"" vzZ
repedések
Rubens
képek
valami
remetelakot
öblébe
t£u 'í~Jbí Wm?'-- '
ket 15 éven át analizálta oldot-ta
főzte vizsgálta és az ered-mény
egy érdekes narancssár-ga
zselészerű anyag lett az un
Rubenszselé" ahogy Sir
Francis nevezte felfedezését
Ami Sir Francis számára ért-hetetlen
volt — a kép rendkí-vüli
gyorsan száradt Ez a bi-zonyos
zselé valami mágikus
szernek bizonyult A szinek
ugyanúgy pompásan és káprá-zatosan
ragyogtak mint a Ru-bens
festményen
Sir Francis úgy jött rá erre
hogy egy napon Giorgione „fe-kete
olaját" sikerült előállíta-nia
lombikjában ami nem állt
másból mint hogy a lenolaj
olomf ehér vegyülékét'addig főz-te
míg lakkszerü anyag lett
belőle amihez mézgagyantát és
terpentint is adagolt Sir Fran-cis
Cook többszöri kísérlete
után jutott el csak ehhez az
anyaghoz mert arra is rá kel-lett
jönnie hogy ezeket az anya-gokat
csak cseppenként lehetett
adagolni És — szeme látára
a folyadék egyszercsak zselé-vé
változott Hazaérve ezt a
mézszinü anyagot rákente egy
vászonra Az így preparált vá-szonra
gyorsan másolni kezdte
a kandalló fölött lógó Rubens
kép egyik részletét A festés
könnyedén ment és a különös
zselé egyszerűen beleolvadt a
felrakott színekbe sőt még egy
árnyalatot sem változtatott az
eredeti tónuson A zselé valami
filmszerű bevonatot képezett a
vásznon amelyen a festék fel-tűnően
és váratlanul gyorsan
száradt és a szinek pont olyan
pompásan ragyogtak mint Ru- -
h -- —-('
r 4- - 1 YBIS SsKrcStoeaSr&V isjs naaai VfH
bens képein Akkor jött rá hogy
azért volt olyan termékeny Ru-bens
akivel előfordult a króni-kások
szerint hogy reggel 8 óra-kor
elkezdett munkáját a dél-előtti
sétalovaglása után már
be is fejezte A többi festők hó-napokon
át festettek egy képet
mert ki kellett várni a szára-dási
idejüket míg a másik fes-téket
felrakták
Sir Francis Cook felfedezése
óta szakemberek is vizsgálat
„Élünk"
Kis könyvet hozott szerkesz-tőségünknek
a posta „Élünk"
a címe Az „Argentinai Magyar
Irodalmi Társaság" 1973 évi év-könyve
amelyet Magyar Jó-zsef
rendezett sajtó alá
A könyv 113 oldal tele egy
hatalmas csokornyi költő író
gondolkodó írásaival Innen
mesziről az ember el sem tudja
képzelni hogy Argentínában
milyen sokan faragják a ríme-ket
csiszolják a mondatokat
— Milyen szépen vagytok itt
— Hamar hamar odabent hűvösebb van
— Már el is égtem a napon Őrült meleg
— Merre jöttetek?
— Nagy kerülővel mert a homokhegyeken nem bírtak a lovak
Kölcsönkért lovak képzelheted Kérem Kéki uram fogjon
csak ki Azazhogy magadban vagy?
— Mint mindig Fogjon csak ki majd az András mindjárt jön
Az istállók felé mutatott Az istállók csöndesek voltak a tégla-íves
ajtókat ablakokat a pók szőtte be
Azért lesz ott annyi takarmány hogy a vendégek lovai ropog-tathassanak
— Milyen jó itt nálatok Csönd van
— S nálatok?
— Sajnos nálunk is Azt untam el Ebéd után egyedül marad-tam
s eszembe jutott hogy eljövök márhozzád
— Milyen kedves vagy inkább áfák'alá T'
Lementek a tornácról a kertbe s a nagy bükkfák alatt me-lyek
még a hajdani vizek idejéből maradtak itt ezen a szigeten
egy régi erdőcske maradéka A vastag deszkából csinált asztal-nál
ültek le Oly hűvös volt a perzselő meleg nyári délutánon mint-ha
a szél szűrve jött volna át a lombok közt
— Mit parancsolsz?
— Egy jó cigarettát Tudom neked mindig van Azért jöttem
egy jó kis cigarettáért
Nevettek Leültek Sose voltak jóban
El is hallgattak nem tudtak hirtelen szót találni
Ő lopva felnézett a magas szőke asszonyra milyen szép még
ma is De hogy tudja a haját ilyen szőkén megőrizni Olyan mint
az arany s ahogy a kis kalapot leteszi kemény hullámokba süt-ve
a fehér homlok fölött A szemei is mily kékek s az arca milyen
hervadt
— Hallom ti is kiadtátok bérbe
— Igen Bertalan beteg nem tud gazdálkodni
— Ramocsaházy is beteg Itt mindenki beteg — nevetett a ven-dég
s az arcán keserű és mély ráncok voltak
Hallgatnak
— Mit csináljak Megpróbáltam magam gazdálkodni nem
megy Nem értek hozzá Mit csináljak Ketten nem tudunk meg-élni
a birtokból most aztán nézhetem hogy tizenketten megél-nek
belőle s még a bért is megfizetik
Mosolyogtak
— No de csak hadd éljenek mert ha ők jól élnek akkor tudnak
fizetni
— De gyönyörű ez a te óriási áloéd hol telelteted?
— Az üvegházban
Erről eszébe jutott a kertész s kiáltott neki
— András András kérem menjen csak előre vendégek van-nak
gondoskodjon a lovakról
A kertész abbahagyta a nyári ciprus nyírását s a nagy olló-val
a kezében szó nélkül ment körül a házon
A kutyák csak most vették észre hogy vendégek jöttek s nagy
ugatással rohantak elő a kert végéből
— Honnan kapod a cigarettát? - '
— Pestről hoztam még abból tart egy ideig
A vendég megnézte a pléhdobozt s próbálta elolvasni a fran-cia
s az arab szöveget De régen volt már az iskolában s azóta
francia szót alig látott
— Hallotad hogy Bikkfalvyék parcelláznak? Igen Egé-szen
tönkrementek Azt nem is lehetett győzni amit Malvin csi-nált
Télen a Riviéra nyáron a dínomdánom Á nöegyleti bá-lon
a főispánné egy kis szatinruhában jelent meg ö pedig Párizs-ból
hozatott ruhában
— Unta magát
— De a fene egye meg az unalmát most aztán nem fogja un-ni
magát ha az ura díjnok lesz a biztosítónál? Kárbecslő
Ránézett a szőke asszonyra s mosolygott De fájt ez a mosoly
Eszébe jutott egy bál a vármegyeháza nagytermében mikor ez
az asszony egész éjjel úgy láncolt mint egy tébolyodott Ő akkor
is csöndes volt és szótlanul ült az öregasszonyok közt
— A fiaid"?
A szőke asszony hirtelen valami csodálatos rázkódással felzo-kogott
— Ne kérdezd ne kérdezd!
Rémülten nézett rá Az asszony nagy kék szemei egy pillanat
alatt tele lettek könnyel s a könny nagy cseppekben kezdett öm-leni
az arcára a fehér fáradt arcra mint egy hegyi patak
— Az istenért
Az asszony intett hogy hagyja egy-kicsi- t
tárgyává tették az amatör ku-tató
„Rubens zselé" felfedezé-sét
Ha nem is írnak mindent
alá amit Sir Francis errevonat-kozó
tanulmányában kifejtett
mégis a londoni National Gal-ler- y
vezetősége kijelentette:
„Sir Francis Cook olyan anyag-ra
talált amelyet talán a mai
festészetnek is visszaadhatja a
„Rubens-szinek- " csillogását és
ragyogó örökéletet"
edzik a gondolatot — hogy
mennyien igyekeznek meg men- -
Öszintén megmondjuk: meg-örültünk
a könyvnek Pedig egy
tragikus halálozás kapcsán ke-rült
hozzánk
A Kékújságnak régi kedves
és igen nagyrabecsült állandó
munkatársa volt v Botskorné
RÉPÁSSY ELLA Sajnos egy
alattomos betegség elvitte és
nem frázis ha azt mondjuk
hogy ezzel egy darab magyar
termőföldet rabolt el tőlünk
Leánya Lanusné Botskor
Edith küldte el a könyvet mert
tudta hogy lapunk és szegény
Répássy Ella között régi meleg
kapcsolatok voltak Azt írja
hogy Édesanyja halotti ágya
mellett megtalálták legutolsó
levelünket amelyben szerkesz-tőnk
aggódva kérdi: „Oly rég
nem hallottam Magáról Ella
csak nem beteg?" Sajnos ha-lálosan
beteg volt
Ez már régen történt közöl-tük
is a tragikus hírt olvasóink-kal
akik szeretettel várták írá-sait
Most azután eljött és meg-látogatott
azzal a szellemi-lelk- i
hagyatékával ami életében is
gazdaggá tette: a magyar írás
a magyar jövő szeretetével
amit nem tudott ketté válasz-tani
Nem is lehetett
Őszinte szeretettel köszönt-jük
a könyvet amelyben az ö
egyik már nálunk megjelent el-beszélését
is olvashattuk Lá-nya
Edith — Csiky Ágnes né-ven
közismert írónő aki ver-seivel
és prózájával egyaránt
komoly sikereket ért el Ha sza-bad
választanunk — nekünk a
prózája tetszik jobban Van ben-ne
valami lüktető dinamikus
sodrás még olyan témáknál
is amelyek másoknál a nyuga-lom
állóvizében eveznek Mon-danivalója
is van és stílusa is
van Két ritka tulajdonság
együtt Lapunk legfeljebb el-hunyt
költők verseit közli azt
is nagyon ritkán de Csiky Ág-nes
valamelyik elbeszélését
egyik legközelebbi számunkban
közölni fogjuk
Felhívjuk olvasóink figyel-mét
az „Élünk" című kis kö-tetre
mert tudjuk hogy sok
élvezetet találnak benne
— Magda! — mondta aztán s a szót olyan kínosan buggyan-tott- a
ki
Magda? Gálfiné Nagyon szép barna asszony A télen
találkozott vele egy hangversenyen a Zeneakadémián Gyönyö-rű
volt hennázott rövid haja — csak most vette észre hogy Ra-mocsaházyné
még ma sem nyíratta le nagy szőke haját
— Magda?! — kérdezte erkölcsi felindulással
— Mind a kettőt
— Hogyhogy?
— Mindkét fiú bele van őrülve Soha nincsenek itthon min-dig
nála vannak körülötte lebzselnek Minden napra tud nekik
programot adni Tudja ördög egyszer halászás máskor zsivány-pecseny- e
meg rummy rummy Mindennap éjfél utánig rö-miznek
hármasban ha más nincs De ott van mindig tele van
vendégekkel Az ura remekül gazdálkodik s nem törődik vele
hogy az 'a nimfománikus'nő mit csinál A parcellázást' Is ő
csinálja meg fog gazdagodni a Malvihék bukásán S az a buta
Malvin Annak az ura is szóval mindenki Egy ilyen egy
ilyen
Ömlött1 a szájából a "ó s ö csak hallgatva s kényelmetle-nül
ült mellette maga elé nézett s mar alig hallotta mit be-szél
a barátnője sorra fel-felvill- ant előtte a múlt eszébe villan-tak
a pletykák a szép Ramocsaházynéről
— Az én szép nagy fiaim a kisebbik is magasabb már ná-lam
s olyan mind a kettő mint a hajnal Az a szép szőke ha-juk
kék szemük olyan a válla karja mind az atlétáé remek
lovas mind a kettő Bélácska tizennyolc éves Andráska huszon-egy
Jaj istenem hajnalban öt órakor felkelek — s megáll s
kimeredt szemmel néz maga elé — jaj nem tudom elmonda-ni
valami gyanús neszt hallottam nem is értem hogy lehetett
felébredni de úgy ahogy voltam — az anyai szív — kirohan-tam
a tornácra hát ott áll az én két fiam az udvar közepén
egyik a gömbakác alatt a másik a kútnál s szemben állanak
és felhúzott fegyverrel szemben egymással
A lélegzete elállott és sokáig sírni sem bírt csak lihegett és
csuklott a visszafojtott zokogástól
— Egymással szemben Töltött fegyverrel Egymással szem-ben
Összekulcsolta ujjait s maga elé feszítette hatalmas karját
A nyári ruha ujjából kiborultak a fehér karok ezek oly üdék
és fehérek mint a frissen nyílt liliomok
— Odarohantam közéjük vetettem magamat ide lőjetek! Rám
lőjetek ti kutyák ti gazemberek
Leeresztették a fegyvert s elfordultak
Odamentem hozzájuk s pofon vágtam előbb az Andráskát
azután a Bélácskát Teljes erőből ütöttem pofon És állotta
Nem fordította el a fejét Ott állott előttem az a szép szerel-mes
gyermekem s várta hogy az édesanyja pofon üsse Jaj
S az asszonyból kitört a vihar csaknem szétverette az egész
testét
— Most azért ültem kocsira Oda akartam menni ahhoz az
asszonyhoz Ahhoz a bestiához akartam menni hogy azt ver-jem
pofon A kutyát Hogy széttépjem Elindultam mint
egy fúria Ha a kezem közé kapom S a homokhegynél
a kocsi nem bírt felmászni És míg ott álltunk megfordult
bennem valami Jaj! Nem mertem odamenni! Mert hátha ott
vannak a fiaim
' Csuklott sírt Vergődött kínlódott Iszonyú volt
— Együtt reggeliztünk egész megbékéltek mert látták a ret-tenetes
szenvedéseimet Cirógattak csókolgattak egyik jobb
felől másik bal felöl anyám anyám tréfa volt
Kirobbant belőle:
— Nem tréfa Nem volt tréfa Megérezte azt az én szívem
Álmomból iszonyodtam fel Dehogyis volt az tréfa Egy anyá- nak látni ahogy a fiai töltött fegyverrel állanak szemben egy- mással
Délelőtt eltűntek Mind a ketten Egy pillanat alatt Lóháton
menték el Senki sem tudja hova Egyik ment északra a másik
délre De én megéreztem a homokbucka alatt hogy mind a ket-tő
ott van és nem mertem!
Borzalmas volt ahogy ebből a hatalmas vad temperamen-tumos
asszonyból kitört minden fájdalom A zsebkendőjét meg- ette míg a könnyét verejtékét törölte vele
— Most mit csináljak mit csináljak! ♦
És ö fájva és rémülettel és iszonyodva nézett az emberi fájda-lomnak
érre a borzalmas viharára a nyári tűzben
Felettük a bükkfák kemény levelüket megrázták szél jött
valahonnan forró szél nyíri homokkal s belevágott a lelkükbe
ahomokbuckák nyári vihara