000591 |
Previous | 1 of 14 | Next |
|
small (250x250 max)
medium (500x500 max)
Large
Extra Large
large ( > 500x500)
Full Resolution
|
This page
All
|
r aa333S=3E3S3C23n sokaság hanem szabad „ ™__ _ t nép tcsx dolgokat Indcjicwtat l BERZSENYI "acasEscsssiaasssis Vol 42 49 évfolyam 49 1989 december 23 szombat Ara: 75 cent 5&88éSS5í tudják ezt de Kevesen a Mennyeknek Országában van egy nap mely minden más napnál nevezetesebb: Karácsony másodnapja Szent Ist-ván vértanú ünnepe Ezt a napot azoknak szentelts az Egek Ura kik odalent a földön hősi halált haltak a szabadságért Ennek a nevezetes nap-nak a hajnalán angyalok öl-töztetik aranyos díszruhába a hősi halottakat Majd or-szágaik szerint fölvonulnak a mennyei főparancsnok Gábriel arkangyal elé aki katonásan számba őket s megadja az engedélyt hogy diszrnenetben fölvonu-lhassanak az Ur elé így volt ez már szokás-ban sokezer esztendő óta s a nevezetes ünnepség lefolyásában sem volt a legkisebb zavarkeltés sem egészen az 56-- os esztendőig De abban az évben szokat-lan dolog történt A dísz-men- et majdnem két órai késéssel érkezett az Ur elé ahol az aranytrónus két oldalán fölsorakozva vártak már napfelkelte óta az Arkangyalok Foangya-lo- k kisebb rendű angyalok valamint az érdemes Szen-tek Aprószentek és Jámbor Kegyesek Fél órával napkelte után Gábriel Arkangyal kilépett a parancsnokság kapuján de a gyülekezési térségen még f nem volt semn ívunuossze a szárnysegédje állt ott a lépcső egy fiatal angya-l- kapitány — Mi az? — mordult föl Gábriel — Átaludtak a hő-sök a reggelt? A szárnysegéd zavartan hebegett — értem mi tör-tént Az aranyos díszruhá-kat rendes Időben kiutaltam az angyaloknak Mikor köz-vetlen napfelkelte vé-gigjöttem a szállások utcá-ján már kezdtek is gyüle-kezni a csoportok Azóta itt lehetnének — Nocsak az ér-keznek — bökött állá-val Gábriel a térség bejára-ta felé — ha nem csal a szemem a lappföldiek meg az Izlandiak voltak Két kis azok maroknyi csoport foglalták el a üres térségben a számukra kijelölt helyet Röviddel utá-nuk a kínalak érkeztek meg tömött sorokban majd az indiánok Rendre a csoportok is beszállingóztak zavart lassúsággal egyik a másik után Érezni lehetett a levegőben hogy valami nem volt rendben egy órás ké-sedelem tűnt mintha az aranyruhás dísz-sere-g végre együtt lett a térségen látszott több érkező csoport Gábriel végigjáratta rajtuk a szemét s fejcsóválva mor-gott oda a szárnysegédének — Javíts ki ha téved 5nrownmw!wmiwwMi WASS ALBERT: ztrájkolnak az nekem mintha legalább a fele hiányozna Érthe-tetlen ilyesmi még nem tör-tént soha ár emelte is a kezét hogy megadja a jelt a díszmenet indulására amikor a térség 'bejáratá-nál mozgás támadt Néma zárt sorokban hatalmas lé-lekára-dat hullámzott elő-re lassan halottas csönd-ben Többen voltak mint a térségben levő valameny-nyie- n együttvéve s aranyos öltözet helyett véres rongyo-kat viseltek — Hát kicsodák? — mordult föl Gábriel meg-rökönyödve rtSSBS' mm mSűmm iP — Az ott elől szigetvári Zrínyi Miklós a magyar csoport vezére súgta a segédtiszt akinek jobb volt az a sovány mögötte az Kováts óbester az amerikai csoportból Ott látom Gábriel Farkast aki meg a franciákhoz tarto-zik A rongyos lélekáradat némán hömpölygött be a térségbe egyenesen Gáb-riel elé háttérbe szorítva a díszruhásokat Aztán Zrí-nyi Miklós lépett tisztelgő kezében villant a széles pengéjű Tisztelettel hatszázhatvannyolcezerkét-száztizenhét magyar lelket! dörgött a hangja végig a nék de valahogy térségen akár az ágyúszó ábriel mennyei főpa-rancsnok összefonta mellén a karját s szigorúan kérdezte Mi ez? csattant a hangja Se díszruha se pontosság se előírt menet-rend! (Ml ez? — Sztrájk! — dörögte vissza Zrínyi úr keményen Gábriel szája ma-radt — Micsoda? — kérdezte elnyújtva megrázta a és a segédtisztje felé for-dult — Te tudod mit jelent ez a szó? Hírét sem hallottam — vonakodva — vallotta be a " vt- ' - Leonardo da Madonnája a — — s — — — — — kapitány-angy- al " — kifejezést a szabályzat történik — meg a font nem ismer Magyarázd meg mit jelent — mordult Gábriel a magyarok parancsnokára öreg Zrínyi megvakarta ezüstös üstökét a föveg — Hát ami azt illeti — ismerte be — én se haliam még ezt a fránya szót az újonnan érkezettek — pöttömnyi legények — ezek hozták magukkal a földről Héj fiam! — kiáltott hátra a sorok kö-zé — Ugorj ide sza-porán s el te magad a főparancsnok hogy mi ez újféle dolog Gyüsz-t-e csak! Hátulról az újonnan ér- - és lelkek soraiból elő-lépett egy apró szöszlke kis legény tizenöt esztendős ha lehetett Előre jött s odepeckelte magát bát-ran Gábriel elé Arcába csüngő borzas haja villogva néztek föl a szemei — Ez azt jelenti — fe-lelte a fiú — hogy mi szer-vezetileg nem csinálunk va-lamit csinálnunk kel-lene — Aha — bólintott Gáb-riel — vagyis nem veszitek fel az aranyos öltözetet s nem jelentkeztek pontos idő-ben Na már Má-sodik kérdés: miért csele-kedtétek ezt? lm világhirü Kisdeddel jelentek — ilyen Azért jogtiprás ide- - szegte le — idáig Palkó mond úrnak az kezett gényke a nyakát p ttől már igazán kimeredt jpaz arkangyal — Jogtiprás? Itt az ég-ben? — itt hanem lent a földön De azt is igaz-e- ? — okoskodott a fiú — Hát ez — sóhaj-tott Gábriel — nehéz kor-mányzás nem tagadom — Az a maguk gondja — adta vissza Palkó a szót — a mienk az hogy igazság lé-gyen — Például hol? — érdek-lődött Gábriel — Például iaiiiiiiiiiijsiajliji3ijiiiijjiiiiii1 — S ott meg ml a baj az igazság körül? Magyar Élet szerkesztősége kiadóhivatala nyomdai személyzete: Boldog karácsonyi ünnepeket kíván MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK! :iitwiccicipWK'm'piw'wnnmprwKmiiicnm''S égben kormányozzák Magyarorszá-gon — Még azt se tudja? — szörnyülködött el a legényke — Hát nem ezeket itt? — mutatott kezével hátra a rongyosok néma seregére — itt magyarok arkangyal úr s a sza-badságért haltak meg S mégsincsen szabadság Ma-gyarországon Hát igazság ez? Ha megszámlálja őket kell hogy vegye maga is hogy magyar adta életét a szabadságért valamennyi más nemzetbeli együttvéve S mégis lás-sa másoknak van szabadsá-guk nekünk meg Igazság ez? — Lassan fiú lassan — intette meg Gábriel türel-mesen — először Is ezek között a te rongyosaid kö-zött mindenféle egyéb is van nem csupán magyar — Egyet mutasson ne-kem aki nem magyar — ágaskodott Palkó — egyet-len egyet! — Ott van egy mindjárt mögötted — bökött oda Gáb-riel a mutatóujjával Kováts óbester felé — ez Amerika szabadságáért hótt meg a-m- az ott meg Franciaorszá-gért ott a spanyolok tartoznak amazok meg az olaszok közé — Magyarok egy szálig! — fortyant föl a gyerek — ez? — nézett Gábriel Kováts óbesterre öreg bólintott 4z sokan a sem tudtuk azoK-na- k akikért harcoltunk — ismerte be — akárcsak jó-magam — No lássa! — hetykél-kede- tt a gyerek Gábriel megcsóválta a fejét aztán sóhajtva aláné-zett Palkóra — S te fiam hogyan ke-rültél ide a férfiak közé? — kérdezte csöndesen — Legéppuskáztak a muszka komcsik Budapest utcáján — felelte a fiú majd büszkén — (két tankjukat azért mégis ki-füstöltem — Fiatal — jegyez-te szomorúan a főan-gyal — Fiatal? Hát akkor a többlek akik velem jöttek volt micsodák? Még olyan Is van köztük aki nyolc évet sem élt! Én pedig már ti-zenhatban jártam! Gábriel szomorú mosoly-lya- l csóválta a aztán sóhajtott — Jól van na — mond-ta végül — hát te csináltad ezt a sztrájkot micso dát? — mi — Az lesz — felelte a gyerek — hogy mi addig se aranyos se sem-mit föl nem veszünk se semmiféle ünnepségre el nem megyünk ameddig azok a nációk mi is segítettünk őket szabaddá cserébe szabadsághoz nem segítik a ml országun-kat is odalent az már semmiképpen sem igazság — lássa — hogy annyi sok magyar tudta adni az életét a mások szabadságáért — de mások még csak a kis-ujjukat is restek megmoz-dítani miérettünk amikor segítség kellene! — De nagyon Igazat mondottál fiam — mordult föl mögötte Zrínyi Miklós a bajusza mögül — védelmeztük is büszke városát utolsó embe-rig odalent Szigetvárott ezt elfogadták tőlünk De ami kor nekünk kellett a segít-ség ígéretnél egyebet nem kaptunk futott végig a rongyos magyarok iMinaeiunneK volt valami hozzátenni valója Folytatás a 2-i- k oldalon 8 JÉZUS SZÜLETÉSE A BBAN AZ IDŐBEN Augusztus császár rendeletet adott ki hogy számlálják össze az egész földkerekséget Az népszámlálás tyí Vuiriniusznak bzina helytartójának idejében történt Elment mindenki: m a saját városába hogy följegyeztesse magát W József Dávid házából és nemzetségéből származott Elment tehát Jl(j Galilea Názáret nevű városából Dávid városába a júdeai Betlehembe! §1 hogy följegyeztesse magát Máriával feleségével együtt aki áldott P pótban Miközben ott tartózkodtak elérkezett Mária szülésének' § napja Megszülte szülött fiát pólyába takarta és jászolba fektette Jl) mert nem kaptak helyet a szálláson ífos Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éiszaka lu őrizték a nyájukat Egyszerre ott állt előttük az Úr angyala és Wj Ur dicsősége beragyogta őket: „Ne féljelek! Nagy örömet hirdetek] íO nektek és az esész né bitek Ma született az üdvözítő Dávid városában rfŐa Messiás és az Úr Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva ÍH aszolba fektetve ÍV? Hirtelen natív mennvei sereu vette körül az anevalt Dicséretet ím énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön VJ-- i int Irnwnfi - — L n u _ I - _ 1 _ YA Szent Lukacs evangéliumából SíS!SaíBSÍBSWaSS!!SSS8SiSffia®5lgö Akármilyen kicsinyek vagytok Minden emberi nyomorúság között leg-kirívóbb az eltompultság a közöny a bün fenyegeti az embert a veszedelemmel hogy belesüllyed a megszokottságba a vétek teszi „gépies-sé" az A Krisztussal való barát-ság elszakítja azt a komor pórázt ami az embert a bűnhöz köti Maga Krisztus mondotta hogy tüzet gyújtani jött a földre jött hogy ki-válasszon Ne akarjatok kényelmet A szere-tet nem pihen Olyan korban amikor nem rátalálni Krisztusra: magánossága hozza őt szívetekhez sokat követel: annyit fogad el amennyit adtok neki Ugyanakkor azon-ban az egész embert óhajtja bennetek i Ennek a szeretetnek olyan a természe-te hogy egyetlen gondolat egyetlen tekintet a vágy egyetlen megmozdulása hogy hűtlenné váljunk hozzá Nemcsak egy bizonyos beállítottságot nem ájtatos-ság- i formulákat kíván csupán tőlünk szívet Ha mélyen magunkba tekintünk pon-tosan tudjuk mit kivan tőlünk Ismerjük ti(tctetcieietc(cii(ticicicicttctetctct(i(tctctcic)tcetc)(itficietcicirc%!eicteieicicietetetc8tctctcifirifE Mit mondjak gyerekeknek? Tudom hogy a karácsonyfa állítás nem magyar szokás nekem mégis a ke-resztény karácsony elmaradhatatlan kel-léke Ézsaiás próféta szavaivei: „Liba-non ékessége hozzád megyén a jegenye-fa a puszpáng és a fenyőfa egye-temben az én helyemnek ékesííésé-re- " És lesz a karácsonyfám alatt Beth-lehe- m is ökörrel és szamárral a jászol mert ugyanaz a próféta mondotta: „Az ökör megismeri az ő urát és a sza-már az ő urának jászlát" És az én gyermekeimnek se mondjon hazug meséket a vörössipkás Christmasman-rő- l mert én a szín-tiszta igazat fogom mondani Azt hogy az Kisded leküldte a mennyből az angyalt ' hogy megajándékozza őket S tudom el fogják mint ahogy én fciiciciieicicic'cc'cícieieicictíieiciwicieiíicicii:ií'et6'i'eie'e'c"€icte''ltlc1 megtorlás Sortűz tüntető magyarokra Ismeretes hogy Tőkés László temesvári lelkészt költözésre „ítélték" amit az em beri jogaiért küzdő pap nem vett és nem vehetett tudomásul hiszen saját iiívelnek védögyűríije óvta őt a deportálástól A nem-zetközi média egyöntetű hírszolgáltatása szerint Temesvárott és Aradon a főleg ma-gyarajkú „Tőkésvédö" többszáz főnyi tö-meghez német- - és románajkú polgárok is a lelkészvédő végülis diktatúra-ellene- s tünte-téssé duzzadt Szerintünk Ceausescu pro-vokálta ki a Tőkés-üg- y elmérgesedését és súlyossá fordulását hogy aztán a magyar-ellenesség nyergében megindítsa job-ban mondva fokozza a csaknem 3 gyönge oldalainkat azokat amelyekben meg kell majd változnunk A Kereszt amit cipeltek — könnyű — minden más ember kereszt-jétől különbözik Életetek legcsekélyebb viszonylatai-ban is meghatározza magatartástokat az ö barátsága Ne higgyétek hogy nélkü-le bármilyen ügyeteket lebonyolíthatjátok legyen az a legcsekélyebb A ke-resztény ember számára különben sincse-nek csekély ügyek minden beleszámit az örökkévalóságba Általa ismerhetitek fel világosan kik vagytok — hogy halhatatlan lelketek nem tengődik magában sokan veszik má-sok akikre jó és rossz viszonylatban egy-ken bennetek a szeretet erőforrása csök-ken mindazokban is akiknek támasza vagytok Akármilyen kicsinyek vagytok Krisz-tussal való barátságtok másokat is felhe-vít a tűz sokakat megvilágosít Vét-keitek sötétsége pedig megvakítja azokat akiknek most világossága vagytok És azon a napon amikor kialszik bennetek a sze-retet sokan halnak fagyhalált Francois Mautlac Nobel-dija- B író is elhittem amíg hét esztendős nem let-tem S tudom azután ők is mosolyog-ni fognak — mint ahogy én is mosolyog-tam — mindaddig fel nem nőnek s az élet meg nem tanítja őket mint ahogy apjukat is megtanította a kará-csony mélységes igazságára hogy embe-ri nyomorúságok háborúk és vándorlások között a karácsonyi gyertyák fényében egymást boldogan és szeretettel átölelő család egysége az ür különös ajándéka Másnap ehetik a plum puddin-go- t az angol karácsony leg-nagyobb Dickens nyomán vigad-hatnak bolondozhatnak De este az angyal a mennyből fog lejönni s az este olyan lesz mint azt az énekünk mondja: „Csendes éj Szentséges éj " Véres tankokkal és helikopterekkel! csatlakoztakúgyhogy de-monstráció éppen milliós családi mestere magyar kisebbségre nehezedő kulturális és biológiai genocidum véres megtorlását rendőri és katonai intézkedéseit Nemrég frtuk: „Románia szabadságel-lenes szigetté zsugorodott" A nemzetközi közvélemény további nyomása sem volt mindig a zsarnok hatalmának megtö-résére Brassó Temesvár és újra a magyar szabadságvágy kifejezésének to-vábbi emlékezetes mérföldköjévé vált a magyar jellemre oly jellemzően — nem törődve a kíméletlen és kegyetlen következ-ményekkel de ugyanakkor példát Ro-mánia karámba népének legalább arra hogy igazsága tudatában felemelje a fejét f1l#l Nem Lilék csuda Lúgot fWdlnn WedJy XLII szám veszi szine nagy soha szí-ne alatt Nem előtt ré-gen elsők már ezek nagy többi Több mint után úgy vol-na Nem sehol ezek Vinci fiatal szeme előre kard úgy tűnik tátva fe-jét mert alatt Ezek csak A nagy közül amit most szeme Nem innen igaz látja Ezek mind mind észre több mint nincs Azok közé azok mind Igaz hadfi még csak tette hozzá vagy meg fejét újra vagy Most aztán lesz? ruhát többi kiket tenni Mert most mink Bécs oraj sorain első álla- - volt első csak az' Csak azzal életet azért tehát soha éltek ne-héz közel Nem elég belső ha-nem tiszta a mind szent kö-rül senki nekik Isteni hinni azért újra akár akár ne-héz akár körül mint mig míg aztán vagy előző a cél-zó elég után Arad adva terelt Bárd
Object Description
Rating | |
Title | Magyar Elet, December 23, 1989 |
Language | hu |
Subject | Hungary -- Newspapers; Newspapers -- Hungary; Hungarian Canadians Newspapers |
Date | 1989-12-23 |
Type | application/pdf |
Format | text |
Rights | Licenced under section 77(1) of the Copyright Act. For detailed information visit: http://www.connectingcanadians.org/en/content/copyright |
Identifier | Magyad2000704 |
Description
Title | 000591 |
Rights | Licenced under section 77(1) of the Copyright Act. For detailed information visit: http://www.connectingcanadians.org/en/content/copyright |
OCR text | r aa333S=3E3S3C23n sokaság hanem szabad „ ™__ _ t nép tcsx dolgokat Indcjicwtat l BERZSENYI "acasEscsssiaasssis Vol 42 49 évfolyam 49 1989 december 23 szombat Ara: 75 cent 5&88éSS5í tudják ezt de Kevesen a Mennyeknek Országában van egy nap mely minden más napnál nevezetesebb: Karácsony másodnapja Szent Ist-ván vértanú ünnepe Ezt a napot azoknak szentelts az Egek Ura kik odalent a földön hősi halált haltak a szabadságért Ennek a nevezetes nap-nak a hajnalán angyalok öl-töztetik aranyos díszruhába a hősi halottakat Majd or-szágaik szerint fölvonulnak a mennyei főparancsnok Gábriel arkangyal elé aki katonásan számba őket s megadja az engedélyt hogy diszrnenetben fölvonu-lhassanak az Ur elé így volt ez már szokás-ban sokezer esztendő óta s a nevezetes ünnepség lefolyásában sem volt a legkisebb zavarkeltés sem egészen az 56-- os esztendőig De abban az évben szokat-lan dolog történt A dísz-men- et majdnem két órai késéssel érkezett az Ur elé ahol az aranytrónus két oldalán fölsorakozva vártak már napfelkelte óta az Arkangyalok Foangya-lo- k kisebb rendű angyalok valamint az érdemes Szen-tek Aprószentek és Jámbor Kegyesek Fél órával napkelte után Gábriel Arkangyal kilépett a parancsnokság kapuján de a gyülekezési térségen még f nem volt semn ívunuossze a szárnysegédje állt ott a lépcső egy fiatal angya-l- kapitány — Mi az? — mordult föl Gábriel — Átaludtak a hő-sök a reggelt? A szárnysegéd zavartan hebegett — értem mi tör-tént Az aranyos díszruhá-kat rendes Időben kiutaltam az angyaloknak Mikor köz-vetlen napfelkelte vé-gigjöttem a szállások utcá-ján már kezdtek is gyüle-kezni a csoportok Azóta itt lehetnének — Nocsak az ér-keznek — bökött állá-val Gábriel a térség bejára-ta felé — ha nem csal a szemem a lappföldiek meg az Izlandiak voltak Két kis azok maroknyi csoport foglalták el a üres térségben a számukra kijelölt helyet Röviddel utá-nuk a kínalak érkeztek meg tömött sorokban majd az indiánok Rendre a csoportok is beszállingóztak zavart lassúsággal egyik a másik után Érezni lehetett a levegőben hogy valami nem volt rendben egy órás ké-sedelem tűnt mintha az aranyruhás dísz-sere-g végre együtt lett a térségen látszott több érkező csoport Gábriel végigjáratta rajtuk a szemét s fejcsóválva mor-gott oda a szárnysegédének — Javíts ki ha téved 5nrownmw!wmiwwMi WASS ALBERT: ztrájkolnak az nekem mintha legalább a fele hiányozna Érthe-tetlen ilyesmi még nem tör-tént soha ár emelte is a kezét hogy megadja a jelt a díszmenet indulására amikor a térség 'bejáratá-nál mozgás támadt Néma zárt sorokban hatalmas lé-lekára-dat hullámzott elő-re lassan halottas csönd-ben Többen voltak mint a térségben levő valameny-nyie- n együttvéve s aranyos öltözet helyett véres rongyo-kat viseltek — Hát kicsodák? — mordult föl Gábriel meg-rökönyödve rtSSBS' mm mSűmm iP — Az ott elől szigetvári Zrínyi Miklós a magyar csoport vezére súgta a segédtiszt akinek jobb volt az a sovány mögötte az Kováts óbester az amerikai csoportból Ott látom Gábriel Farkast aki meg a franciákhoz tarto-zik A rongyos lélekáradat némán hömpölygött be a térségbe egyenesen Gáb-riel elé háttérbe szorítva a díszruhásokat Aztán Zrí-nyi Miklós lépett tisztelgő kezében villant a széles pengéjű Tisztelettel hatszázhatvannyolcezerkét-száztizenhét magyar lelket! dörgött a hangja végig a nék de valahogy térségen akár az ágyúszó ábriel mennyei főpa-rancsnok összefonta mellén a karját s szigorúan kérdezte Mi ez? csattant a hangja Se díszruha se pontosság se előírt menet-rend! (Ml ez? — Sztrájk! — dörögte vissza Zrínyi úr keményen Gábriel szája ma-radt — Micsoda? — kérdezte elnyújtva megrázta a és a segédtisztje felé for-dult — Te tudod mit jelent ez a szó? Hírét sem hallottam — vonakodva — vallotta be a " vt- ' - Leonardo da Madonnája a — — s — — — — — kapitány-angy- al " — kifejezést a szabályzat történik — meg a font nem ismer Magyarázd meg mit jelent — mordult Gábriel a magyarok parancsnokára öreg Zrínyi megvakarta ezüstös üstökét a föveg — Hát ami azt illeti — ismerte be — én se haliam még ezt a fránya szót az újonnan érkezettek — pöttömnyi legények — ezek hozták magukkal a földről Héj fiam! — kiáltott hátra a sorok kö-zé — Ugorj ide sza-porán s el te magad a főparancsnok hogy mi ez újféle dolog Gyüsz-t-e csak! Hátulról az újonnan ér- - és lelkek soraiból elő-lépett egy apró szöszlke kis legény tizenöt esztendős ha lehetett Előre jött s odepeckelte magát bát-ran Gábriel elé Arcába csüngő borzas haja villogva néztek föl a szemei — Ez azt jelenti — fe-lelte a fiú — hogy mi szer-vezetileg nem csinálunk va-lamit csinálnunk kel-lene — Aha — bólintott Gáb-riel — vagyis nem veszitek fel az aranyos öltözetet s nem jelentkeztek pontos idő-ben Na már Má-sodik kérdés: miért csele-kedtétek ezt? lm világhirü Kisdeddel jelentek — ilyen Azért jogtiprás ide- - szegte le — idáig Palkó mond úrnak az kezett gényke a nyakát p ttől már igazán kimeredt jpaz arkangyal — Jogtiprás? Itt az ég-ben? — itt hanem lent a földön De azt is igaz-e- ? — okoskodott a fiú — Hát ez — sóhaj-tott Gábriel — nehéz kor-mányzás nem tagadom — Az a maguk gondja — adta vissza Palkó a szót — a mienk az hogy igazság lé-gyen — Például hol? — érdek-lődött Gábriel — Például iaiiiiiiiiiijsiajliji3ijiiiijjiiiiii1 — S ott meg ml a baj az igazság körül? Magyar Élet szerkesztősége kiadóhivatala nyomdai személyzete: Boldog karácsonyi ünnepeket kíván MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK! :iitwiccicipWK'm'piw'wnnmprwKmiiicnm''S égben kormányozzák Magyarorszá-gon — Még azt se tudja? — szörnyülködött el a legényke — Hát nem ezeket itt? — mutatott kezével hátra a rongyosok néma seregére — itt magyarok arkangyal úr s a sza-badságért haltak meg S mégsincsen szabadság Ma-gyarországon Hát igazság ez? Ha megszámlálja őket kell hogy vegye maga is hogy magyar adta életét a szabadságért valamennyi más nemzetbeli együttvéve S mégis lás-sa másoknak van szabadsá-guk nekünk meg Igazság ez? — Lassan fiú lassan — intette meg Gábriel türel-mesen — először Is ezek között a te rongyosaid kö-zött mindenféle egyéb is van nem csupán magyar — Egyet mutasson ne-kem aki nem magyar — ágaskodott Palkó — egyet-len egyet! — Ott van egy mindjárt mögötted — bökött oda Gáb-riel a mutatóujjával Kováts óbester felé — ez Amerika szabadságáért hótt meg a-m- az ott meg Franciaorszá-gért ott a spanyolok tartoznak amazok meg az olaszok közé — Magyarok egy szálig! — fortyant föl a gyerek — ez? — nézett Gábriel Kováts óbesterre öreg bólintott 4z sokan a sem tudtuk azoK-na- k akikért harcoltunk — ismerte be — akárcsak jó-magam — No lássa! — hetykél-kede- tt a gyerek Gábriel megcsóválta a fejét aztán sóhajtva aláné-zett Palkóra — S te fiam hogyan ke-rültél ide a férfiak közé? — kérdezte csöndesen — Legéppuskáztak a muszka komcsik Budapest utcáján — felelte a fiú majd büszkén — (két tankjukat azért mégis ki-füstöltem — Fiatal — jegyez-te szomorúan a főan-gyal — Fiatal? Hát akkor a többlek akik velem jöttek volt micsodák? Még olyan Is van köztük aki nyolc évet sem élt! Én pedig már ti-zenhatban jártam! Gábriel szomorú mosoly-lya- l csóválta a aztán sóhajtott — Jól van na — mond-ta végül — hát te csináltad ezt a sztrájkot micso dát? — mi — Az lesz — felelte a gyerek — hogy mi addig se aranyos se sem-mit föl nem veszünk se semmiféle ünnepségre el nem megyünk ameddig azok a nációk mi is segítettünk őket szabaddá cserébe szabadsághoz nem segítik a ml országun-kat is odalent az már semmiképpen sem igazság — lássa — hogy annyi sok magyar tudta adni az életét a mások szabadságáért — de mások még csak a kis-ujjukat is restek megmoz-dítani miérettünk amikor segítség kellene! — De nagyon Igazat mondottál fiam — mordult föl mögötte Zrínyi Miklós a bajusza mögül — védelmeztük is büszke városát utolsó embe-rig odalent Szigetvárott ezt elfogadták tőlünk De ami kor nekünk kellett a segít-ség ígéretnél egyebet nem kaptunk futott végig a rongyos magyarok iMinaeiunneK volt valami hozzátenni valója Folytatás a 2-i- k oldalon 8 JÉZUS SZÜLETÉSE A BBAN AZ IDŐBEN Augusztus császár rendeletet adott ki hogy számlálják össze az egész földkerekséget Az népszámlálás tyí Vuiriniusznak bzina helytartójának idejében történt Elment mindenki: m a saját városába hogy följegyeztesse magát W József Dávid házából és nemzetségéből származott Elment tehát Jl(j Galilea Názáret nevű városából Dávid városába a júdeai Betlehembe! §1 hogy följegyeztesse magát Máriával feleségével együtt aki áldott P pótban Miközben ott tartózkodtak elérkezett Mária szülésének' § napja Megszülte szülött fiát pólyába takarta és jászolba fektette Jl) mert nem kaptak helyet a szálláson ífos Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éiszaka lu őrizték a nyájukat Egyszerre ott állt előttük az Úr angyala és Wj Ur dicsősége beragyogta őket: „Ne féljelek! Nagy örömet hirdetek] íO nektek és az esész né bitek Ma született az üdvözítő Dávid városában rfŐa Messiás és az Úr Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva ÍH aszolba fektetve ÍV? Hirtelen natív mennvei sereu vette körül az anevalt Dicséretet ím énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön VJ-- i int Irnwnfi - — L n u _ I - _ 1 _ YA Szent Lukacs evangéliumából SíS!SaíBSÍBSWaSS!!SSS8SiSffia®5lgö Akármilyen kicsinyek vagytok Minden emberi nyomorúság között leg-kirívóbb az eltompultság a közöny a bün fenyegeti az embert a veszedelemmel hogy belesüllyed a megszokottságba a vétek teszi „gépies-sé" az A Krisztussal való barát-ság elszakítja azt a komor pórázt ami az embert a bűnhöz köti Maga Krisztus mondotta hogy tüzet gyújtani jött a földre jött hogy ki-válasszon Ne akarjatok kényelmet A szere-tet nem pihen Olyan korban amikor nem rátalálni Krisztusra: magánossága hozza őt szívetekhez sokat követel: annyit fogad el amennyit adtok neki Ugyanakkor azon-ban az egész embert óhajtja bennetek i Ennek a szeretetnek olyan a természe-te hogy egyetlen gondolat egyetlen tekintet a vágy egyetlen megmozdulása hogy hűtlenné váljunk hozzá Nemcsak egy bizonyos beállítottságot nem ájtatos-ság- i formulákat kíván csupán tőlünk szívet Ha mélyen magunkba tekintünk pon-tosan tudjuk mit kivan tőlünk Ismerjük ti(tctetcieietc(cii(ticicicicttctetctct(i(tctctcic)tcetc)(itficietcicirc%!eicteieicicietetetc8tctctcifirifE Mit mondjak gyerekeknek? Tudom hogy a karácsonyfa állítás nem magyar szokás nekem mégis a ke-resztény karácsony elmaradhatatlan kel-léke Ézsaiás próféta szavaivei: „Liba-non ékessége hozzád megyén a jegenye-fa a puszpáng és a fenyőfa egye-temben az én helyemnek ékesííésé-re- " És lesz a karácsonyfám alatt Beth-lehe- m is ökörrel és szamárral a jászol mert ugyanaz a próféta mondotta: „Az ökör megismeri az ő urát és a sza-már az ő urának jászlát" És az én gyermekeimnek se mondjon hazug meséket a vörössipkás Christmasman-rő- l mert én a szín-tiszta igazat fogom mondani Azt hogy az Kisded leküldte a mennyből az angyalt ' hogy megajándékozza őket S tudom el fogják mint ahogy én fciiciciieicicic'cc'cícieieicictíieiciwicieiíicicii:ií'et6'i'eie'e'c"€icte''ltlc1 megtorlás Sortűz tüntető magyarokra Ismeretes hogy Tőkés László temesvári lelkészt költözésre „ítélték" amit az em beri jogaiért küzdő pap nem vett és nem vehetett tudomásul hiszen saját iiívelnek védögyűríije óvta őt a deportálástól A nem-zetközi média egyöntetű hírszolgáltatása szerint Temesvárott és Aradon a főleg ma-gyarajkú „Tőkésvédö" többszáz főnyi tö-meghez német- - és románajkú polgárok is a lelkészvédő végülis diktatúra-ellene- s tünte-téssé duzzadt Szerintünk Ceausescu pro-vokálta ki a Tőkés-üg- y elmérgesedését és súlyossá fordulását hogy aztán a magyar-ellenesség nyergében megindítsa job-ban mondva fokozza a csaknem 3 gyönge oldalainkat azokat amelyekben meg kell majd változnunk A Kereszt amit cipeltek — könnyű — minden más ember kereszt-jétől különbözik Életetek legcsekélyebb viszonylatai-ban is meghatározza magatartástokat az ö barátsága Ne higgyétek hogy nélkü-le bármilyen ügyeteket lebonyolíthatjátok legyen az a legcsekélyebb A ke-resztény ember számára különben sincse-nek csekély ügyek minden beleszámit az örökkévalóságba Általa ismerhetitek fel világosan kik vagytok — hogy halhatatlan lelketek nem tengődik magában sokan veszik má-sok akikre jó és rossz viszonylatban egy-ken bennetek a szeretet erőforrása csök-ken mindazokban is akiknek támasza vagytok Akármilyen kicsinyek vagytok Krisz-tussal való barátságtok másokat is felhe-vít a tűz sokakat megvilágosít Vét-keitek sötétsége pedig megvakítja azokat akiknek most világossága vagytok És azon a napon amikor kialszik bennetek a sze-retet sokan halnak fagyhalált Francois Mautlac Nobel-dija- B író is elhittem amíg hét esztendős nem let-tem S tudom azután ők is mosolyog-ni fognak — mint ahogy én is mosolyog-tam — mindaddig fel nem nőnek s az élet meg nem tanítja őket mint ahogy apjukat is megtanította a kará-csony mélységes igazságára hogy embe-ri nyomorúságok háborúk és vándorlások között a karácsonyi gyertyák fényében egymást boldogan és szeretettel átölelő család egysége az ür különös ajándéka Másnap ehetik a plum puddin-go- t az angol karácsony leg-nagyobb Dickens nyomán vigad-hatnak bolondozhatnak De este az angyal a mennyből fog lejönni s az este olyan lesz mint azt az énekünk mondja: „Csendes éj Szentséges éj " Véres tankokkal és helikopterekkel! csatlakoztakúgyhogy de-monstráció éppen milliós családi mestere magyar kisebbségre nehezedő kulturális és biológiai genocidum véres megtorlását rendőri és katonai intézkedéseit Nemrég frtuk: „Románia szabadságel-lenes szigetté zsugorodott" A nemzetközi közvélemény további nyomása sem volt mindig a zsarnok hatalmának megtö-résére Brassó Temesvár és újra a magyar szabadságvágy kifejezésének to-vábbi emlékezetes mérföldköjévé vált a magyar jellemre oly jellemzően — nem törődve a kíméletlen és kegyetlen következ-ményekkel de ugyanakkor példát Ro-mánia karámba népének legalább arra hogy igazsága tudatában felemelje a fejét f1l#l Nem Lilék csuda Lúgot fWdlnn WedJy XLII szám veszi szine nagy soha szí-ne alatt Nem előtt ré-gen elsők már ezek nagy többi Több mint után úgy vol-na Nem sehol ezek Vinci fiatal szeme előre kard úgy tűnik tátva fe-jét mert alatt Ezek csak A nagy közül amit most szeme Nem innen igaz látja Ezek mind mind észre több mint nincs Azok közé azok mind Igaz hadfi még csak tette hozzá vagy meg fejét újra vagy Most aztán lesz? ruhát többi kiket tenni Mert most mink Bécs oraj sorain első álla- - volt első csak az' Csak azzal életet azért tehát soha éltek ne-héz közel Nem elég belső ha-nem tiszta a mind szent kö-rül senki nekik Isteni hinni azért újra akár akár ne-héz akár körül mint mig míg aztán vagy előző a cél-zó elég után Arad adva terelt Bárd |
Tags
Comments
Post a Comment for 000591